A Főnök "BEFEJEZETT"

6. Fejezet

- Az lehetetlen, az a lány egy légynek se tudna ártani, mégis miért akarják elvinni?- lány? Az egészből csak ez az ami megütötte a fülem, lány, az előző csók után, meg mindig csak egy lány?
- Az nem tartozik önre, különben sem mondhatok semmit, ami akadályoztathatja a nyomozást, kérem szóljanak Miss Bakernek, vagy nekünk kell átkutatni a helyet. - Christian már nyitotta a száját amikor kiléptem
- Itt vagyok, én vagyok Kate Baker- mondtam határozottan, és mindenki rám nézett, a férfi elém állt
- Miss Baker?
- Igen
- Latartoztatom kábítószer terjesztés bűnrészessége miatt, kérem nyújtsa a kezèt- bilincset rakott rá- jogában áll hallgatni, amennyiben nem hallgat az felhasználható ön ellen a bíróságon, jogában all ügyvédet fogadni, amennyiben nincs..
- Van neki- vágott közbe Christian idegesen
- ...a bíróság kirendel maga mellé egy védőügyvédet. - teljes döbbenet ült ki rám, s meredtem a bilincsre a kezemen, kábítószer? Soha életemben nem drogoztam, azt se tudom hogy nez ki. Mi a fene folyik itt??
- Mi a fene folyik itt?- tört ki belőlem végül
- Nyugodj meg Kate, az ügyvéd úton van- mondta Chris és megfogta a derekam. Ugyanott ahol az előbb is, az előbb amikor meg senki sem volt itt csak ő meg én, most meg tele a szoba az őrökkel, és vagy 15 rendőrrel, és vele, néztem rá, és dühös volt, a keze éppen csak érintett, talán csak jelzésnek szánta, hogy az én oldalamon áll, de akkor is a szeme dühös volt.
- Én nem csináltam semmit Christian, esküszöm- esdekeltem
- Tudom, Kate, én tudom- és a rendőrre nézett.
- Mennünk kell- és azzal kivezettek. Christian es Max jöttek utánunk.

Kimentünk az épületből, és beültettek az egyik rendőrautóba. Félelem lett úrrá rajtam, egyedül maradtam, ismét.
Mikor odaértünk a rendőrségre, Cristianek már ott voltak, és végig kérdésekkel bombázta a rendőrt.

- Mégis mire alapozza ezt a vádat?
- Mr Blake, hagyja hogy a munkámat vègezzem.- azzal bevittek egy szobába
- Nem Mr Blake, maga ide nem jöhet be, majd az ügyvédje, ha megérkezett.- és becsukta az ajtót a rendőr.
- Miss Baker, a nevem Jack Mirror hadnagy. - odalepett és levette a bilincset. - kér egy pohár vizet?
- Nem, köszönöm- mondtam
- Szóval Miss Baker, meséljen nekem.- kezdte
- De nekem nincs mit mesélnem, azt se tudom miért vagyok itt- őszinte voltam
- Maga Christian Blakenek dolgozik, ugye?- kérdezte, nem kéne válaszolnom, de ezt már úgyis tudja
- Igen- feleltem végül
- Mióta?- folytatta
- Szeretném megvárni az ügyvédet- mondtam hosszú szünet után
- Á szóval régebb óta?-mintha nem is érdekelne mit mondok, nyeltem egyet és éreztem hogy  pánik kezd eluralkodni rajtam
- Nem- intettem a fejemmel is hogy nyomatékosítsam
- Mondja, hogy került maga pont Christian közvetlen közelébe, ha nem ismeri már régóta?- faggatott tovább- - Körülötte mindig olyan emberek legyeskednek akiket már hosszú évek óta ismer
- Én nem ismerem őt, csak pár hete- vallottam be
- Valóban?- nem hitt nekem- és máris a ranglétra tetején kezdte? Vagy másképpen sikerült oda jutnia?-  rá mert nem értettem- talán a szeretője Christian Blakenek?
- Nem- vágtam rá, habár vagytam arra, hogy az legyek, de a valóság az, hogy nem voltam az- Nem- suttogtam mègyeszer
- Hát akkor mégis, hogy történhetett meg, hogy maga odakerült, ha csak nem ismerte korábbról?- folytatta, ezt a pasit nem lehet leállítani? A pánik eluralkodott rajtam és sírni kezdtem
- Kérem, szeretném megvárni az ügyvédet- ömlött a könnyem
- Miért? Ha nincs semmi titkolni valója, akkor miert nem mondja el?- kérdezte
- Mert maga nem hallja amit mondok- kiabaltam ahogy bírtam zokogasom közben.

Kopogtak, kinyílt az ajtó, és egy idősebb úr lépett be, mögötte rögtön Christian, aki egyből rám nézett. Ideges és dühös volt.

- Mr Mirror, dr. William Grey vagyok, Miss Baker védőügyvédje- halistennek, könnyebbültem meg, és kezet ráztak
- Jól vagy Kate? - Kérdezte Christian
- Maga nem beszélhet vele, és menjen ki- teremtette le Mirror.
- Mit akar ettől a lánytól Jack? - kiabálta oda, és folytatta volna meg, ha az ügyvéd nem fogja meg a vállát.
- Christian, fiam, menj most ki, majd én mindent elintezek- nem ellenkezett, ami számomra azt jelentette, bízik benne, nagyon is, megfordult, meg egyszer rám nézett, folytak a könnyeim, de ki ment.- és ami azt illeti , kérem Mr Mirror, maga is, szeretnék négyszemközt beszélni a vedencemmel.
- 10 percet kapnak- azzal kiment
- Szólíthatom Katenek?- jott oda hozzám és leült mellém, bólintottam hogy igen. - köszönöm, nyugodtan hivjon csak Willnek. Christian ragaszkodott hozzá, hogy megkérdezzem jól van e?- Az ügyvéd nagyon kedves volt, nem sürgetett
- Nagyon félek Mr Grey- törtek elő ujra a könnyeim
- Tudom kedvesem, de mindent elkövetek, hogy hamar túl legyèl ezen. Christian az előbb elmesélte hogy ismerkedtek meg, és amit még tudott magáról. Most arra kérem, hogy mondja el ön is őszintén, mi az ami miatt itt lehet.- mivel nem válaszoltam, kedvesen sürgetett- nincs sok időnk Kate, és ahhoz hogy segíteni tudjak, tudnom kell.
- Fogalmam sincs mit akarnak tőlem, én soha nem drogoztam, még csak nem is láttam sosem.
- Értem- mondta- és bárki a környezetéből?
- Hát a gimiben volt egy két évfolyamtársam akikről ezt pletykálták, de én sose éltem ilyenekkel
- Hova járt gimibe?
- Seattle- meglepte a válaszom
- Hogy került ide?
- A szüleim -kezdtem sirni- meghaltak, és a bank elvitte a házunkat, én egyetemre jártam, de nem volt pénzem, ugyhogy az utcára kerültem, Peter volt aki befogadott
- Ő az aki bántalmazta magát ugye?- bólintottam és sírtam. -. Miket kérdeztek eddig Kate?
- Hogy kerültem Christian közelébe ha csak nem rég ismertem meg, és hogy biztos a szeretője vagyok- sirtam újra
- Kate, nincs oka félnie, önnek láthatóan semmi köze a felhozott vádakhoz. Alaptalan próbálkozás ez, hogy fogást találjanak magán . próbáljon nyugodt maradni- mondta kedvesen- próbáljon röviden és lenyegretörően válaszolni, ha bepánikol és ideges, belekérdeznek, és kiforgatják a szavait. Megértette Kate?
- Igen uram.
- Csak Will, Kate- bólintottam- kér egy kis vizet? - válasz nélkül hozott egy pohárral- igya meg, és legyen erős, hosszú és nehéz menet lesz.
Megittam a vizet, és az ajtó kinyílt, bejött rajta Mirror, és becsukta az ajtót.
- Végeztek?- kérdezte, de nem igazán volt fontos- akkor folytassuk
- Szóval Kate, mesélje el nekem hogyan is ismerte meg Christiant?- az ügyvédre néztem, és ő bólintott
- Szükségem volt a pénzre, és ő munkát adott.
- Csak úgy besétált és felvette az asszisztensének? - kérdezett vissza, tényleg mindent kiforgatott
- Nem- feleltem
- Akkor mégis hogyan?
- Az akkori barátom ismerte, és ő ajanlott be
- Szóval közös ismerőseik vannak? Akkor mégis csak régebb óta ismeri.
- Azért mert valaki ismeri akit ismerek, én még nem ismerem- könyörögtem
- Maradjon nyugodt Kate- bátorított az ügyvéd
- Tudja Kate-kezdte újra- azért hihetetlen számomra, amit állít, mert az ember nem kap egy bizalmi állást, valakinél akit nem ismer
- Tancoslánynak vett fel- szégyenkeztem
- Nocsak, és ilyen magasra tört? Vagy mégis csak a szeretője?
- Kérem, Mr Mirror, fogja vissza magát, Kate válaszol minden kérdésére, de a tiszteletet adja meg- intette meg az ügyvédem
- Elnézést kérek Kate, mondja meddig volt táncoslány?
- Egy hétig- húzta fel a szemöldökét, és nézett kérdőn az ügyvédre- nem vagyok a szeretője! - kiabáltam neki
- Rendben- felelte, de rajtam eluralkodott a pánik, elkezdtem remegni
- Nyugalom Kate- intett meg engem is az ügyvéd
- És ki volt az a barát aki beajánlotta magát Mr Blakenek?
- Peter, Peter Flyen- sütöttem le a szemem
- Aha, Peter Flyen- lelkesedett fel- és neki a szeretője volt?
- Nem, együtt éltem vele.- szakadt ki belőlem
- Na, hát akkor sokat tud Flyenrol, nem?
- Törekedjen arra Mr Mirror, hogy konkrét kérdéseket tegyen fel.
- Rendben, Kate, tudta, hogy Peter drogot terjeszt az államban?- uram isten, kaptam a szám elé
- Nem, nem én nem tudtam- néztem az ügyvédre- esküszöm hogy nem tudtam- és vége volt, elvesztem a pánik végleg kitört rajtam, és remegett az egész testem.
- Nyugalom Kate- kedvesen biztatott, és a kezemre tette a kezét
- Szóval nem tudott róla? Meddig élt vele Kate?
- Egy...egy... évig- hát igen, én se hittem volna magamnak
- És ezalatt az egy év alatt, sose kérdezte, hogy mit dolgozik?- mikor hagy már békén az idióta kérdéseivel
- Minek kérdezi ha úgysem hiszi el amit mondok?- fakadt ki belőlem
- Kate, kérem csak a kérdésre válaszoljon- óvaintett Will
- Hát rendben, nem nem kérdeztem- feleltem és most már az idegességemben is remegtem
- Sosem mesélt a munkájáról?- folytatta- sosem mondta hogy éppen hova megy?
- Csak annyit mondott hogy el kell vinnie valamit valahová, szó szerint ezt- most már csak túl akartam lenni ezen, nem érdekelt mi lesz.
- Szóval mégis tudta mit dolgozik
- Nem, maga azt kérdezte hogy sosem kérdeztem, nem azt hogy mit dolgozik- szakadt ki belőlem, a könnyeim elfogytak, de a remeges csak fokozódott
- És tudja kinek dolgozott Peter?
- Nem- ha azt mondom igen, Christianra terelem a gyanút ezt nem akartam
- Sose találkozott vele?
- Nem
- Szóval azt állítja, hogy nem tudta hogy Cristian Blake Peter főnöke?- kérdezte
- Igen- és igaz is volt, hisz nem tudtam hogy hívják.
- És maga miért kezdett el dolgozni  Christiannak Kate?
- Mert még ennivalóra se volt pénzünk.-  suttogtam szégyenkezve
- És akkor ön úgy döntött hogy táncosnő lesz?
- Nem volt más választásom
- Miért nem Kate? Talán zsarolták vele?
- Engem soha nem zsarolt meg senki- kiabáltam idegedesen, ami igaz is volt
- És hogy sikerült egy hét után rögtön asszisztensi munkakörbe lépnie? - tért vissza az előző kérdésre
- Úgy beszél, mintha valami vezérigazgató lennék, de az isten szerelmére én eddig még csak csekkeket fizettem be, miért tartja olyan nagyra ezt a munkát Jack?- vontam kérdőre, mert elegem volt már belőle
- Kate, kérem- szólt az ügyvéd de már nem érdekelt
- Azért, mert Christian Blake asszisztense, nem csak csekkeket fizet?- felnevettem, de ez már a panikroham utolsó jele volt és úgy kiabáltam, hogy szerintem kint is hallani lehetett
- Mégis mit gondol ki a tököm az a Christian Blake? - az ügyvéd valamit mondott idegesen, de nem hallottam
- Pontosan tudja maga jól Kate, - és láttam a diadalt a szemében, és várta hogy kitörjön belőlem minden, és így is lett
- Nem nem tudom- kiabáltam és felálltam, az ügyvéd utánam nyúlt, de folytattam- képzelje el, nem tudom, egy évvel ezelőttig azt se tudtam hogy ez a szaros kisváros létezik. Gondtalanul éltem Seattleben, a szüleim a legjobb iskolákba  járatták, mindent megtettek értem, majd hirtelen meghaltak, itt hagytak engem magamra. A bank elvette az otthonom, utcára kerültem, nem volt mit ennem- nem tudom mikor tört fel belőlem, de újra zokogatam, és közben úgy remegtem mintha a megfagyas szélén alltam volna- meg akartam halni én is, és akkor jött Peter, aki segített nekem, lett hol laknom, volt mit ennem, és nem nem kérdeztem, hogy mit dolgozik vagy kinek, egy világ fájdalmával küzdöttem, nem volt semmim és senkim- csuklott meg a hangom- nem érdekelt senki más, csak a fájdalmam. 12-szer kíséreltem meg öngyilkosságot maga barom! Nem jartam sehová, semmit se tudtam róla, a munkajarol, erről a kibaszott városról, nem ismertem összesen 3 embert, és fogalmam sem volt róla ki az a kibaszott Christian Blake.. másfél hete felvett táncosnőnek, amitől még jobban utáltam az életem, és  4 napja Peter összevert a nyílt utcán. Gyűlöltem magam és undorodtam attól meddig süllyedtem le, és gyűlöltem hogy táncolnom kell! Christian megsajnált és ezért ajánlotta fel a másik munkát. Egy titkárnő, érti egy titkárnő vagyok, nem több. - a végére úgy kiabáltam, hogy pontosan tudtam, minden egyes szavamat hallotta, de az utolsó mondatot csak suttogtam- nem tudok ennél többet mondani- és nem voltam ura a testemnek.
- Mr Mirror, látja milyen állapotba került Miss Baker- ő nem ült le- nincs semmi alapja annak, hogy önök itt tartsák Őt. Azonnali hatállyal engedjék szabadon- visszatartottam a lélegzetem, amíg a rendőr válaszolt, Ő rám nézett, és talán szánalmat sugárzott a szeme, nem tudom
- Rendben van, intézem a papírokat- megkönnyebbülés gyanánt sírni kezdtem, újra