A Főnök "BEFEJEZETT"

15. Fejezet

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Christian szorosan átölelt hátulról, és a nyakamat csókolgatja. A fenekemnel éreztem, hogy kíván engem, de mégsem próbált teljesen elcsábítani.

- Hmmm- sohajtottam egy nagyot es felé fordítottam a fejem. Ő egyből megcsókolt.

Gyengéd simogató volt a csókja, meg sem próbálta elmélyíteni.

- Hmmm baby, egész nap tudnálak kényeztetni
- Én benne vagyok - és hátra nyomtam a fenekemet a merevedèsèhez.
- Ne csináld ezt baby- nyögött fel - el kell mennem. Van egy fontos találkozóm. Csak azért keltettelek fel, hogy szóljak, sietek vissza

Közben a kezét lecsúsztatta a lábaim közé és belém nyomta két ujját.

- Bár, ahogy elnézem itt is van egy kis elintézni való…

Folytatta tovább, majd a másik keze beleturt a hajamba, és hátra rántotta a fejemet, és újra megcsókolt. Ettől teljesen beindultam. Hátra nyúltam, megsimogattam a farkát, ő erre felnyögött, és belelökött a kezembe.

- Tedd be baby- zilált - tedd be…most!
Kicsit igazitottam magamon, és oda illesztettem a bejárathoz, miközben ő meg mindig vadul ujjazot.
- Hé főnök, mennünk kell - szólalt meg hirtelen Max az ajtóban
- Jézusom, végig itt volt? - suttogtam Chrisnek
- Ne haragudj Kate, de tényleg mennem kell. - éreztem hogy nehezen enged el, de hátamra fordított, és mélyen megcsókolt - sietek haza hozzád, és befejezzük
- Nem mehetek veled? - reménykedtem, hogy igent mond, nem akartam egyedül lenni
- Most nem - mondta a komoly érzelem mentes hangján. Újra itt a régi Christian - aludj még - futó csókot adott, és elment

Hallottam, hogy csukódik a bejárati ajtó. Egyedül maradtam. Megint. De most talán más lesz, talán tényleg fontos vagyok neki, és engedi, hogy itt maradjak vele. Azt mondta szeret, sőt, soha nem szeretett meg senkit se ennyire. Örömmámorban fetrengtem az ágyban, amikor megszólalt a telefonom. Hirtelen elkapott egy rossz érzés, és visszarántott a valóságba. Ian hívott. Ian! Úristen, teljesen elfelejtettem őt. És ráadásul megcsaltam, nem is egyszer. A kezembe temettem az arcomat és rettenetesen szégyelltem magam. Elhallgat a telefon, de szinte azonnal újra csörögni kezdett. Nem tudtam vele beszélni, még nem, nem így, telefonon keresztül. Hagytam, hogy letegye. A jó kedvem teljesen elpárolgott. Felkeltem, elmentem a fürdőbe megmosakodni, feloöltözni. Tébláboltam a lakásban, tetszett nagyon, de így hogy nem volt itt Chris, idegennek éreztem magam. Megint megcsörrent a telefonom. Ezúttal Sophie hívott. Félve vettem fel.

- Igen? - szinte suttogtam
- Hé Katey, mi a franc van? Jól vagy? Hol vagy? - tett fel ezer kérdést hirtelen aggódva
- Ahh Sophie, jól vagyok igen, Prinstonban vagyok. - elnémult a telefon, meg levegőt se vett, majd halkan megszólalt
- Történt valami?
- Igen, de nem velem, én jól vagyok
- Kate, én, aggódom érted. Megkerestek a rendőrségtől, de nem csak engem, Briant és Iant is. Tudni akarták, hogy mit csináltunk péntek este - hallom, hogy egyre szaporább a lélegzete
- Micsoda? Mikor?
- Ma reggel. Én nem is tudom , Kate, bajba kerültèl? - aggodalmasan kérdezi
- Nem! Én nem, csak, az exem, meghalt… én - dadogtam- kiderült, hogy nem tette még túl rajtam magát és követett. Volt egy csomó képe rólam, rólunk, Ianrol, rólad..annyira sajnálom
- Jézusom csajszi, Úristen, mégis mit sajnálsz? Miért nem mondtad, hogy valaki zaklat? Az a csávó, akivel a múltkor találkoztál?
- Mi? Nem, dehogyis, ő sose bántana. Most is nála vagyok. Segített ezt feldolgozni - ezt már csak suttogom, de Sophie érti
- Uram atyám, ti összejöttek? Nem mondod komolyan? - teljesen belelkesedett, már el is felejtette amit az előbb meséltem neki..- de várj és Ian? Az előbb hívott és teljesen ki van akadva, hogy nem ér el.
- Ahh igen, hívott párszor, de nem tudtam vele beszélni, annyira szégyellem magam.
- Hé Katey nyugi, én nem köplek be oké? Csak beszélj vele. Ian rendes srác, megérdemli. - mondja együttérzően - aztán ha hazajössz minden részletet el kell mesélned - lelkesedik be újra.
- Rendben