A Főnök "BEFEJEZETT"

13. Fejezet

Visszamentünk a rendőrségre. Will az ügyvèdünk is megérkezett közben. Mirror közölte, hogy először engem hallgatnak ki. Bevezettek egy szobába, leültem a székre, mellém ült az ügyvéd, és szembe velünk Mirror. Lerakta az asztalra a magnetofont, és elindította, felmondta a szokásos kezdő szöveget, a dátumot, az időpontot, a jelenlévők neveit, majd rám nézett.

- Szóval Miss Baker, lenne szíves elmesélni, hogy mit csinált szombaton este?- kerdezte
- Persze. Tegnap este, vagyis szombaton tanuló est volt nálam. Átjött pár barátom.
- Név szerint kik?
- Sophie, Ian, Brian
- Mikor kezdődött ez a tanuló est?
- 8-ra jöttek át a többiek.
- És mikor mentek el?
- Úgy éjfél körül, de nem emlékszem pontosan.
- És azután mi történt?-kérdezte
- Felhívtam Christiant- mondtam
- Miért hivta fel?- nem válaszoltam, sürgetett- kérem válaszoljon
- Az igazság az, hogy- nagyon izgultam, és féltem- szóval én egy ideje már szerelmes vagyok Christianba. De ő nem akart tőlem semmit- erre felhúzta a szemöldökét- és kérte hogy lépjek tovább. És én megprobáltam- nagyon zavarba jöttem basszus- szóval Ian és én elkezdtünk járni. Szombat este Ő szerette volna elmélyíteni a kapcsolatunkat, de én nem tudtam - levegőt vettem- én nem szeretem őt, úgy éreztem megcsalom Christ, és felakartam hívni, hogy beszéljek vele.
- Értem, mióta jár ezzel az Iannal?
- 1 hónapja
- És azóta nem volt még testi kapcsolat maguk között?
- Ez mennyiben tartozik a témához Mr Mirror?- védett meg az ügyvéd
- Bocsánat, szóval mikor beszélt előtte utoljára Christian Balekkel- kérdezte
- Kb 1 hónapja
- Akkor amikor Iannal elkezdett jarni? Talán engedélyt kért tőle?
- Mi? Nem, én, előtte beszéltem Christiannal, aki azt mondta próbáljak meg továbblépni, és én mondtam hogy van egy srác aki próbálkozik, és akkor mondta, hogy akkor próbáljam meg vele
- De maga nem akarta?
- Valojaban nem
- És mit szólt Christian amikor megtudta hogy Ian szintet akart lépni?
- Nem mondtam el neki
- Nem? De hát ezért hívta, nem?
- De, de amikor felvette a telefont hallottam, hogy éppen egy nővel van, ezért leraktam a telefont- nevetett
- És ha lerakta a telefont, mégis hogy került reggelre Christian a maga ágyába?- kérdezte gúnyolódva
- Hát- haboztam- Ő visszahívott, de én kinyomtam és felhívtam Maxat, hogy mondja meg a barátjának, hogy ne aggódjon többet nem lesz velem gondja.
- Max, az alkalmazottja?
- Igen, de ők barátok is.
- Értem, és mondja hogy is került akkor Christian magához?
- Ahogy sejtettem, Christian ott volt vele, én leraktam a telefont, de még hallottam, hogy ő szól bele. Nagyon haragudtam rá, és ideges lettem. Először el akartam menni aludni, de nem tudtam, uh néztem egy filmet. Aztán elmentem zuhanyozni. Kb két óra múlva Christian dörömbölt az ajtón..
- Két óra? Egy 3 órás úton? Na mindegy... Szóval Christian egyből elindult magához? Mégis miért tenne ilyet?- láttam hogy kételkedik abban amit mondok
- Mert azt gondolta, hogy talán öngyilkos akarok lenni- mondtam halkan
- És az akart lenni? Zsarolásnak szánta , amit mondott, hogy magához menjen?- kérdezte
- Nem, nem akartam az lenni, és nem is akartam ezzel zsarolni, ő csak azért gondolt erre, mert amikor a szüleim meghaltak én már próbálkoztam ilyennel, de hiszen tudja ön is…- szünetet tartottam, hogy hatásosabb legyen- és ő megijedt hogy talán most is. De nem, nem akartam, csak ideges voltam és félreértette amit mondtam neki
- Értem. Szóval akkor megjelent, és egymásnak borultak, és ott töltötte az estet?
- Nyilván nem!  Teljesen kiakadt rám először, aztán veszekedtünk. Majd végül valahogy úgy alakult, hogy csókolózni kezdtünk és a többi már jött magától
- Értem. És ezután mi történt?
- Zuhanyoztunk, aztán beszélgettünk. Majd lefeküdtünk aludni.
- Mikor feküdtek le aludni?
- 4:15
- 4:15? Ez ennyire biztos?
- Igen, mert van egy órám az ágy mellett, ami pirosan világít folyamatosan, uh mindig látom hány óra van. És még meg is jegyeztem, hogy nagyon késő van már, másnap biztos délig aludni fogok.
- Értem. És akkor aludtak? Mikor keltek?
- Igen, és kb fél 12-kor.
- És ez alatt az idő alatt nem történt semmi?
- Nem, aludtunk.
- Christian végig maga mellett volt?
- Igen, átölelt és úgy aludtunk
- Biztos benne?
- Igen. Reggel én keltem korábban
- Értem. Szóval azt állítja, hogy Christian Blake, az éjszaka közepén felautókázott magához Dawnstoneba, mert attól félt kárt tesz magában?
- Igen
- Majd utána heves vita következtében önök között szexualis aktus történt?
- Igen
- Majd utána lefürödtek, beszélgettek, és aludtak délelőtt 11:30-ig?
- Igen
- És azutána?
- Hát reggel újra szexuális aktust végeztünk, majd jött ön, és ránk törte az ajtót.- jelentettem ki
- Igen, erre emlekszem.- húzta el a száját
Rendben. Peter Flyennal mikor beszélt utoljára?- kerdezte
- Aznap amikor megütött az utcán- feleltem halkan
- Az mikor is.volt?
- Kb 2-3 hónapja
- Igen emlekszem, akkor volt bent kihallgatáson is.
- Igen
- Azóta nem beszélt vele?
- Nem
- Telefonon se? Nem is látta?
- Nem, egyik sem
- Tudja, hogy hol élt Peter Flyen mielőtt meghalt?
- Nem tudtam
- Azt tudta, hogy figyelte önt?
- Tessék? Ezt hogy érti?- emeltem fel a hangom, és ő elèmrakott egy képet, amin éppen Iannal csókolózom, aztán egy másikat, ahol Sophieval sétálunk, aztán egy következőt, amin Cristian megölel a parkban, majd egy újabbat, amin én mosolygok, közvetlen közelről- Úristen- kezdett remegni a kezem- ezek honnan vannak??
- Peter házában találtuk őket. Valószínűleg megfigyelte magát, és fotókat készített a mindennapjairól
- De miért? Mit akart ezekkel a képekkel?- emeltem fel a hangom kicsit
- Azt nem tudjuk, önnek nincs valami tippje?- kérdezte
- Nekem??- kiabáltam- Honnan lenne?
- Szóval nemtudta, hogy figyelte önt?- kérdezte
- Nem, nem tudtam- remegett a hangom
- Nem lehet hogy Christian tudta és valójában emiatt ment fel önhöz?- kérdezte
- Hogy mi? Nem!!- ráztam a fejem
- Biztos benne?- kérdezte
- Igen, biztos vagyok benne, csak emlékszem rá mi történt tegnap este- fakadtam ki
- Igen biztosan, csak tudja elég fura,hogy Petert tegnap megölik, találnak nála önről egy tucat képet, és Christian éppen aznap este utazott el innen egy 3 órányira lévő városba önhöz.
- A kettőnek semmi köze egymáshoz, mi nem tudtuk hogy Peter meghalt, csak amikor maga beállított és közölte. Christian azért jött fel, mert aggódott értem
- Biztos benne hogy Christian is csak akkor tudta meg? Lehet aggódott maga miatt, de nem inkább azért nehogy Peter bántsa magat?
- Nem tudhatta, Christian mondta volna, ha tudja.
- Miért olyan biztos ebben?
- Mert akkor azt akarta volna hogy menjek vissza vele Printsonba. Nem hagyott volna magamra ilyen messze
- Talán, de az is lehet hogy figyeltette magát és Petert is, és talán készült valamire, és ezért megölte őt?
- Nem- ráztam a fejem, féltem hogy veszélybe sodrom Christ- Christian nem ölhette meg őt, hisz velem volt este.
- Petert valamikor hajnali 2-3  között öltek meg.
- Akkor már velem volt, nem lehetett ő.- vágtam rá
- Lehet, de mi van ha ő elindult magához, míg az emberei végeztek Peterrel?
- Kérem Mr Mirror, ne bocsájtkozzunk feltételezésekbe. Befolyásolni próbálja Miss. Bakert.
- Igaza van, elnézést.- mosolygott - szóval akkor elmondaná még egyszer mikor hívta fel, és  ért fel önhöz Christian?
- A barataim éjfél körül mentek el, én kb 10 percre rá hívtam Christiant. Hajnali 2 volt amikor kopogott az ajtómon- kezdtem ideges lenni
- Pontosan kettő óra?
- Nem, 1:54 - vágtam rá dühösen
- Ezt így megjegyezte
- Igen, mert féltem hogy Ian jött vissza, és először gondoltam hogy ki se nyitom az ajtót
- És mégis kinyitotta?
- Igen, Christian bekiabált hogy engedjem be
- És beengedte?
- Persze, hisz meglepett, hogy idejött hozzám azonnal, és én tudni akartam hogy vajon azért e, mert ő viszont szeret engem
- Jól van Miss Baker, egyszer ennyi. Most kihallgatjuk Christan Blaket is. Ön most elmehet. Máris hozzák a papírokat amiket alá kell írnia. Ügyvéd úr, velem jön?
- Egy pillanatra beszélnek Miss Bakerrel.
- Rendben- és azzal kiment Mirror
- Jól vagy Kate?-kérdezte
- Igen, ugye nem kevertem bajba Christiant? Ő tényleg velem volt este.- mondtam
- Nem Kate, Mr Mirror csak bele akarta magát zavarni. De nincs bizonyítéka Christian ellen.
- Megmondaná neki, hogy a kávézóban leszek és ott várom? - kértem az ügyvédet
- Persze Kate. Átmehetek hozzá? Maga rendben lesz?
- Igen, köszönöm- hálás voltam neki