A Főnök "BEFEJEZETT"

16. Fejezet

Miután Chris kiment, megigazítottam magamon a ruhát. Nem ismertem ezt az embert, de attól, ahogyan Christian reagált, én is ideges lettem.

- Korábban jöttél - hallottam meg tompán, levegőt se mertem venni
- Látni akartalak, talán baj? Nem jöhetek ide, amikor kedvem van? - válaszolta kedvesen, kicsit túl kedvesen is. A hangja mély, és karcos volt, mint aki egész nap dohányzik.
- Te még soha nem akartál csak úgy látni engem - vágta rá Chris - menjünk át a páholyba, majd ott megbeszéljük mit akarsz. - oké, ezek szerint nem akarja, hogy halljam, miről van szó
- Ugyan, nekem itt is jó - jó kedv volt a hangjában
- Akkor mondd, ne húzd az időmet - csattant fel Chris
- Ne legyél már ennyire ellenszenves velem fiam, csak érdekel, hogy vagy? - mondta kedvesen
- Amint látod, remekül, akkor most már mehetsz is - hallom, hogy valaki elindul kifelé, majd megtorpan amikor az idegen válaszolt
- Ugyan már, azt rebesgetik a madarak, hogy szerelmes vagy - nem tudom miért ettől még idegesebb lettem, Christian hangosan felnevetett
- Ne szórakozz velem öreg, még soha nem voltam szerelmes, és most sem vagyok- válaszolta gúnyosan
- És az a Cindy? - mondta lenézően, Christian nem válaszolt, pedig erre én is kíváncsi lennék- nagyon is jól emlékszem, mennyire oda voltatok egymásért, aztán az a tragédia…
- Fejezd be - vágott a szavába dühösen - ha nincs mit mondanod takarodj el innen.
- Nem szeretném, ha elfelejtenéd, ki  is vagyok én,  Christian - mondta teljesen érzelemmentesen és hallottam, hogy közeledik az ajtóm felé- tévedsz, ha azt gondolod, hogy eldughatod előlem a kis barátnődet - megkopogtatta az ajtót, mire én megugrottam és hátrálni kezdtem. Fogalmam sem volt, mi ez az egész, egyszerűen a zsigereimben éreztem, hogy félnem kell.
- Nem rejtegetek senkit- felelte halkan Christian - menj be nyugodtan - mivan?? És ha tényleg bejön? Bújjak el?
- Nem szükséges, még ráér az igazság - mondta újra kedvesen
- Ne játszadozz velem George, te se felejtsd el, én mire vagyok képes - sziszegte - Menj el, és ne gyere ide hívatlanul - csend lett
- Rendben elmegyek, de nem szeretnék tiszteletlen lenni az új barátnőddel - gúny - add át neki üdvözletem, nemsokára találkozunk - és ezzel elment, és vele mentek a többiek is.

Miután elmentek, még sokáig nem tudtam lenyugodni. Kavarogtak a gondolataim.
Ki a fene volt ez? Miért volt ideges tőle Christian? Még sose láttam ilyennek. Azalatt a pár nap alatt, amíg az asszisztense voltam sokféle ember megfordult itt, de egyiktől se fagyott meg annyira a levegő, mint amikor meghallotta a férfi nevét. Érzem, hogy rossz ember, mit csináltam volna, ha benyit? Biztos vagyok benne, hogy oka van annak, amiért nem akarta, hogy találkozzak ezzel az emberrel. Jézusom, még mindig úgy érzem, kóvályog a fejem, pedig már legalább félórája elmentek. Azóta se mertem kimenni a kis irodából. Annyi kérdésem lenne Chrishez, főleg egy valamivel kapcsolatban, vagyis inkább valakivel kapcsolatban. Cindy. Emlékszem rá az étteremből, már akkor is éreztem, hogy több volt köztük, mint csak egy szimpla ismeretség. Idősebb nálam pár évvel, mégis, gyönyörű nő. Szerelmes volt belé? Vajon még most is? Az étteremben is, annyira máshogy viselkedett vele. Nem tudom, az is lehet, hogy csak tudta ez a faszi, hogy itt vagyok, és hallom amit mond. El akarta ültetni a kételyt bennem, de mégis mi haszna lenne belőle? Igen, biztos erről van szó, hiszen Christian azt mondta, még soha nem érzett senki iránt úgy, mint irántam. Hinnem kell neki, nem hagyhatom hogy egy idegen befolyásoljon a hülyeségeivel. Bízom a szerelmemben, eddig meg soha nem hazudott, mindig őszintén elmondott mindent. De hol van már? Meddig várjak rá? Legalább egy órája elmentek mar. Ránéztem a telefonomra, 13:26. Remek, azt mondta Christian, délben visszavisz az egyetemre. Lehet elfelejtette? Oké, azt hiszem ideje, hogy kimerészkedjek. Kinyitottam az ajtót lassan, üres volt az iroda, de az ajtaja nyitva volt a folyosóra. Kimentem, itt már itt voltak a megszokott arcok. Elindulta a kettő őr felé, s hallottam hogy mit beszélnek.

- Amint megjön Cindy, vidd a páholyba. A főnök már várja. Menj az ajtóhoz.
- Rendben John - s elment, mire John megfordult és észrevett
- Te még mindig itt vagy? - lett ideges. Mielőtt válaszolhattam volna, utána szólt az őrnek - hé Ron, vidd magaddal őt is.
- Gyere Kate, nem érek rá - dörrent rám Ron, mire észbe kaptam
- Mi? Nem! Nekem beszélnem kell Christiannal. - mire felnevettek
- Hát azt nem hiszem, ugyanis dolga van, s meghagyta hogy senki, ismétlem senki se zavarja. - mondta bosszankodva, mintsem gúnyolódva. Unta, hogy feltartom, mondjuk ő mindig is így beszélt velem- menj a dolgodra, hagyj minket dolgozni- s azzal elment
- Gyere Kate, miattad fognak lebaszni, ha elkesek. - nem volt benne gúny, inkább csak közölte.