A Főnök "BEFEJEZETT"

25. Fejezet / Christian

3 nap múlva

- Christian Blake, álljon elő - végre eljött ez a nap is.

Több mint két hét az előzetesben bőven elég volt, főleg úgy, hogy az életem szerelme a gyerekemet várja. Nem értem mit szarakodott ennyit Mirror az óvadék kérelmemmel, de ma végre kiengednek.

- Minden összepakoltam maga után? - kérdezte a rendőr
- Igen uram - feleltem. Körülnézett, majd bolintott
- Jöjjön, már várja az ügyvédje - mondta, azzal elindult, és en követtem.

William valóban ott volt. Elém raktak egy tucat papírt, hogy írjam alá, gyors oda firkáltam a nevem, majd alig vártam, hogy végre elinduljunk. Mikor kiléptünk az ajtón, és újra szabad voltam, nagy levegőt vettem, majd megöleltem az ügyvédemet.

- Köszönöm William - ez az ember már többször húzott ki a szarból, mint amennyit számon tudok tartani - sosem felejtem el, mennyi mindent tettél már értem.
- Igazán nincs mit fiam. Tudom, hogy jó ember vagy- közben elindultunk az autója fele.- és különben is, még a tárgyalás vissza van
- Tudom, de akkor is, végre a saját szememmel láthatom, hogy jól van a családom - nagyon izgatott vagyok, mint valami gyerek
- Kate is örülni fog- mosolygott- az egészsége, és a baba jól van, de az utóbbi pár napban kicsit magába fordult
- Történt valami? - kérdeztem, s közben elindultunk az autóval a lakásom felé, alig 25 perc és újra együtt leszünk
- Nem mondott semmit. Viszont észrevettem, hogy Cindy kevesebbet jár hozzá - mondta
- Nagyon remélem, hogy nem kavart be nekünk valami szart- ideges lettem - Nem tudja, hogy szabadultam ugye?
- Nem fiam, ahogy kérted, de biztos higy jó ötlet ez?
- Igen. Ha tudta volna, már reggel itt ült volna a rendőrségen, neki viszont pihenésre van szüksége.
- Szerintem neki inkább rád van szüksége. Nem tudom meddig bírta volna még nélküled.
- Idióta Mirror, egyszer picsán rúgom a faszságai miatt
- Csak nyugalom, még nincs vége.
- Max és Summer ügye hogy halad?- ők meg mindig bent voltak, reméltem minél előbb ők is kijöhetnek
- Summer esete könnyebb, hiszen ő rendőr, mint kiderült, bár ugye már leszerelt. Viszont ő önvédelemből lőtt, ez tiszta sor. Nem tudom miért vizsgálódik még mindig Mirror- bosszankodott az ügyvéd
- Max nehezebb ügy.. de mindent megteszek. - fejezte be végül
- Tudom, és nem leszek hálátlan érte - ígértem meg, de erre már nem válaszolt. Megérkezünk.
- Feljössz Will?- kérdeztem, de reméltem nemet mond
- Nem fiam, menj, és lepd meg a családodat - mosolygott
- Köszönöm - megveregettem a hátát, és kiszálltam

Elindultam fel a lakásomba, futottam fel a lépcsőkön. Annyiszor elképzeltem már, milyen lesz, amikor újra találkozunk. Tudom ez wgy kicsit nyalás férfi létemre, de ha belegondolsz, még csak ki.se elvezhettem, hogy gyermekem lesz, máris lecsuktak. Odaértem az ajtóhoz, nagy levegőt vettem és bekopogtam. Az ajtó kinyílt és ott állt Ő.

- Szia Szerelmem - mondtam neki, de  csak bámult rám - Bejöhetek?- mosolyogtam
- Jézusom, tényleg te vagy az?- kérdezte végül, majd a nyakamba ugrott, szorosan átöleltem
- Igen én vagyok - bújtam a nyakába, beljebb tereltem a lakásba, és becsuktam az ajtót
- De hogyan? Miért nem üzentèl, hogy kiengednek?- folytak a könnyei
- Mert meg akartalak lepni- töröltem le a könnyeit
- Hogy jutottál haza?? John elment érted? Miért nem szóltál, vele mentem volna! - és csak sírt tovább
- Will hozott haza, de ne sírj baby, itt vagyok!- nyugtattam
- Nem hiszem el, egyszerűen nem tudom elhinni-.suttogta
- Pedig elhiheted, itt vagyok, és nem megyek már sehová sem - csókoltam meg gyengéden.
- Szeretlek Christian Blake - suttogta
- Szeretlek Kate Baker- suttogtam én is,ajd letérdeltem elé és suttogtam- s téged is szeretlek kicsi Blake- csókoltam meg a hasát
- Szerelmem- mondta Kate
- Alig várom, hogy látszódjon a hasad, nagyon vékony vagy baby - reméltem eszik rendesen, de nem akartam elrontani a viszontlátást
- Ne aggódj, minden rendben vele- húzott fel magához - fogytam pár kilót, de a doki szerint ez előfordul, ha valaki sokat van rosszul, kevesebbet tud enni.
- Hát most már itt vagyok, és minden kívánságodat teljesítem - néztem a szemébe
- Eddig is így volt. Mindenki vigyázzban állva várta, hogy kerjek valamit.
- Nagyon helyes. Nem tudok betelni veled- bukott ki belőlem - szükségem van rád baby- csókoltam meg a nyakát
- Nem tudom szabad e…- félreértette amit mondtam
- Ohh baby, nem szexre gondoltam- vigyorogtam a nyakába - de muszáj, hogy a  karjaimban tartsalak egy ideig. Gyere zuhanyozz le velem, és utána egész nap csak a karjaimban szeretnélek látni.
- Gondolod, hogy bírsz magaddal, ha együtt zuhanyzunk? - incselkedett velem
- Lehet igazad van- csókoltam meg- bár már most is nehezen bírok magammal- nyomtam neki a csípőmet, hogy érezze mire gondolok - úgyhogy megyek is, lehűtöm magam. Te menj bújj be az ágyba addig is