A Főnök "BEFEJEZETT"

22. Fejezet / Kate

Az ajtó becsukódott a fiúk mögött , hallottam, ahogy az ajtóban a reteszek bekattantak a helyükre, bezártak minket.

- Kérlek Istenem, vigyázz rájuk - suttogtam magam elé
- Minden rendben?- kérdezte Summer, a kezem a hasamon volt, és remegett
- Igen, persze, csak féltem őket - mondtam halkan
- Minden rendben lesz, próbálj megnyugodni a kisbaba miatt - ránéztem, mire láttam hogy telefonálni készül
- Mégis mit csinálsz?- kérdeztem
Hívom a rendőrséget - micsoda??
- Ne -vettem el a telefont tőle- mégis hogy gondolod? Bajba kerülnek a fiúk - tiszta ideg lettem
- Nem fognak, ez önvédelem, ha nem hívom őket lemészárolnak mindenkit George emberei
- Én nem tudom- hebegtem
- Kérlek, bízz bennem, segítenünk kell nekik, add vissza a telefont

Haboztam, mert nem tudtam hogy bízhatok e benne. Nem ismertem, csak azt tudtam róla, hogy Christian jobb keze a lányok között, és hogy a szeretője volt, talán meg most is. Mi van ha ő is csak egy besúgó? Mi van ha egyből hívja George-t, és közli, hogy a páholyban vagyunk. Ezzel újra csak megkötnè Christian kezét. Elkezdtem hátrálni, nem bíztam benne. Summer látta rajtam, elindult felém.

- Ne szórakozz Kate, add vissza a telefont! - Ideges lett, ez is azt bizonyítja, hogy valamit titkol
- Nem! Nem bízok benned- mondtam ki
- Kate, ne csinálj hülyeséget, csak add vissza a telefonomat- oké teljesen máshogy beszél mint eddig, eltűnt az a nőcis hanglejtèse, és a szemeivel sakkban tartotta az én szemeimet. - Kate, legyen eszed, fel kell hívnunk a rendőrséget
- Nem- majd fogtam, és beledobtam a jeges vödörbe a telefont, majd jól lenyomtam az aljára, szerencsére volt benne víz is.
- Mit csinálsz??? Megőrültèl??- odafutott mérgesen, majd kikapta a telefont. Régi típusú telefon lévén ennyi, is elég volt ahhoz, hogy kikapcsoljon. - Gratulálok! Elintézted, hogy mind meghaljunk. Tudod miért nem válaszolt Max, amikor kérdezte tőle Chris, hogy mennyien vannak?? - oké dühös volt a csaj rendesen - hát azért, mert kibaszottul túlerőben voltak. Gondolkozz már egy kicsit- majd elfordult - ezt nem hiszem el.
- Lehet, de honnan tudjam, hogy nem éppen George-t hívtad, hogy közöld vele, hol vagyunk???
- Onnan drágám, hogy én már itt vagyok- mindketten lemerevedtünk erre a hangra, mert éppen az emlegetett ember lépett be az ajtón
- Hogyan?- kérdeztem végül meg, Summer próbált úgy állni, hogy kettőnk között legyen, amit nem igazán értettem.
- Ó kedvesem, hát nem emlékszel? Pedig én meg figyelmeztettelek is, ugye Gabe?- röhögött - én mindenhova be tudok jutni, ahová csak akarok
- De ide..ez..- hebegtem
- Akárhová, akárhová - majd Summerre nezett- Summer, drágám, úgy örülök, hogy te is itt vagy- mosolygott kedvesen
- Én kevésbé örülök neked- mondta semleges hangon
- Megtennèd kérlek, hogy arrébb állsz? - Summer nem reagált - szeretném látni a kisunokámat , ha nem bánod- Jézusom, tényleg nagyon be hízelgő tud lenni, ha nem tudnám, hogy mit tett, el is hinném
- Nem- ennyi volt Summer válasza
- Felesleges hősködnöd te lány, nem tartana semeddig se, hogy eltegyelek az útból - mondta ugyanúgy kedvesen
- Persze tudom- váltott át csábító hangra- csak tudod lenne valami, amit meg akarok veled beszélni - és lépett egyet közelebb a férfihoz
- Valóban, és mit?- nem hinném, hogy valóban érdekli, de olyan mintha a része lenne az udvariasság, és ezt kellene mondani, érdekes egy ember
- Tudod, engem rettenetesen idegesít ez a nő - micsoda?? Húztam fel a szemöldököm - tönkretette a terveimet a fiaddal- mondta csábítóan
- Annyira tudtam, hogy hátsó szándékod van, és Chris meg bízik benned
- Mindenkinek van kedvesem, sose bízz senkiben- mondta George kedvesen nekem- folytasd kérlek - intett Summernek, aki elindult felé, majd megsimogatta a mellkasát, Gabe közelebb jött, nem bízott ő sem benne
- Segítek kijuttatni innen őt, oda viszed ahova csak akarod, és azt csinálsz vele amit csak akarsz, cserébe viszont én is kérek valamit- hízelgett neki
- Cseszd meg Summer- kiabáltam én
- Kedves ajánlat, de nincs szükségem a segítségedre - mondta George
- He, látod, egyedül is megoldja, ezt beszoptad- mondjuk nekem igyse ugyse lesz jobb, de a kárörvendès most jól esett
- Ugyan, több szem többet lát, én csak annyit kérek - simogatta egyre lejjebb - hogy engedj el engem élve, semmi mást..- és már ott is volt a keze a nadrágján, de George hirtelen megragadta azt és Summer háta mögé szorította
- Ne nyúlj ahhoz, amivel nem tudsz bánni Summer- mondta ezt olyan hanggal, hogy még én is hátráltam egy lépést
- Miből gondolod, hogy nem tudnék - kérdezte még mindig csabosan, ez a nő nem ismeri fel, ha elutasítják?- hallottam már róla, hogy szereted erős kézzel fogni a nőket, ha érted mire gondolok, S valójában - közben letérdelt elé - már unom a puha kezű vanília kisfiúkat akik férfinak képzelik magukat- vaó, csak ennyire tellett tőlem. Viszont ez a jelenet már Gabe figyelmét is felkeltette, és helyettem Summert nézte. George? Hát ő nevetett
- Most nézd meg Gabe - mutatott Summerre, de ő csak hallgatott- meg se kell erőltetem magam, és a karjaimba vetik magukat a fiam kis nőcskèi - mérte végig most már más szemmel Summert, ideges lettem emiatt- lehet meg kellett volna mutatnom annak a fiúnak, mit is szeretnek a nők - nevettek, majd rám nézett - ki tudja lehet csak kérnem kell, és önként velem jönnél te is, kedvesem?- szólt hozzám a kérdés
- Az kizárt - köptem a szavakat- nekem tökéletesen megfelel a fiad, és sosem árulnám el őt!
- Soha ne mondd, hogy soha - figyelmeztetett, majd újra Summert nézte, aki azóta ott térdelt és semmit se csinált - szerinted Gabe? Vigyük magunkkal?
- Egy menetet megér, a fiúk örülni fognak- beteg állatok
- Rendben van, magunkkal viszünk, S remélem, meg fogod bánni hogy könyörögtèl érte - mosolygott kedvesen- hozd az unokámat Gabe, te gyere velem -  azzal felrantotta magahoz-ha más nem, fedezèknek jó leszel - Gabe közben odaért hozzám, és magához rántott
- Finomabban te barom- kiállított rá George - inkább cseréljük, még a végén baja esik az unokámnak- azzal oda lökte Summert Gabenek, engem meg magához húzott
- Azonnal engedd el őt öreg - jött egy erős hang a hátunk mögött, Christian, én kifújtam a levegőt, George meg beszívta, úgy látszik nem akart összefutni a fiával
- Fiam! Mindig örülök, ha látlak! - fordult felé velem együtt, majd a kezét rásimította a hasamra- el se tudod képzelni, mennyire örültem a hírnek, kár hogy nem tőled hallottam először, remélem nem akartad eltitkolni?!- kedves volt, nagyon kedves
- O de igen, ha rajtam múlt volna, sose tudod meg- maradt nyugodt és erős, egy percre se remegett a keze, ahogy az apjára fogta a fegyvert, vagyis ránk..
- Na, ha már így összegyűltünk, kezdődjön a buli- Mondta Max, majd becsukta az ajtót. Itt ragadtunk mindannyian, ami azt jelentette, nem mindenki fog élve kijutni innen.
- Nem így terveztem ezt fiam- mondta, de már egy kis idegesség volt a hangjában - engedjetek ki minket, és ígérem, nem fogom bántani a családodat
- Torkig vagyok az ígéreteiddel, apa- gúnyolódott Chris - befejeztem veled