A Főnök "BEFEJEZETT"

5. Fejezet

Másnap reggel szörnyen néztem ki. A szemem teljesen feldagadt és vörös is volt. Az arcom puffadt, mondjuk számítottam rá, hiszen rengeteget sírtam. Megpróbáltam hideg vízzel lehúzni, de nem sikerült teljesen. Sminkkel sikerült finomítani rajta, így már szódával elment.. Kiválasztottam a legszolidabb ruhát, amit kaptam, és elindultam a parkolóba ahol Max már várt rám.

- Szia Katey- üdvözölt kedvesen
- Szia Max- maradtam távolságtartó
- Minden rendben?- kérdezte
- Igen, csak kicsit fáradt vagyok, nem aludtam jól- vagyis semmit sem de ezt nem kellett tudnia
- Oké- elindult, de láttam rajta, hogy nem hitt nekem

Mikor beértünk, Max ment elöl, ez azóta így volt, hogy rányitottam a főnökre, és a nőjére. Este rájöttem, ha nem nevezem néven őket, kisebb az esélye hogy elsírom magam. Mikor az irodahoz értünk, az ajtó nyitva volt, így bementünk.

- Reggelt főnök- köszönt Max
- Jó reggelt- köszönt távolságtartóan
- Jó reggelt- köszöntem halkan, és leültem a kanapéra, ahol tegnap dolgoztam
- Kate- kezdte Cristian- délután lesz egy megbeszélés a páholyban, de azt akarom, hogy te ne legyél itt az épületben, 1 órakor menj haza.- utasított. Haragszik rám? Már nem akarja, hogy én vigyem az ügyeket? És mért nem képes ezt normálisan mondani?
- Kate?!- szólt rám, hogy reagáljak
- Rendben van- szólaltam meg végül, majd elfordult.

Dolgoztam tovább, Christian jött ment, Max kísérte őt. Néha próbált beszélgetni velem Max, de nem nagyon reagáltam, úgyhogy feladta. Kb 11 óra lehetett, amikor Summer belibbent az ajtón. Christian és Max pont a bárnál álltak, beszélgettek. Rám se nézett, egyenesen feléjük tartott.

- Christian édesem- simult hozzá teljesen. Max elsétált mellőlük és kiment az ajtón. Christian rám nézett, talán hogy hagyjam őket magukra, de én nem vettem a lapot, folytattam a munkát
- Mondtam már Summer, nem jöhetsz ide akármikor amikor kedved van- mondta neki kedvesen
- Tudom édesem, de nem birtam ki, tegnap nem hívtál- simított végig a mellkasán, le a hasán át egészen odáig, ahol elkezdte simogatni. Hát ez az ami tetszik neki? Ha egy nő kikezd vele? Hát nem csoda hogy kislánynak tart, ha meg csak a gondolatától is elszégyelem magam. A szemem visszasiklott Cristian szemére,  ő is engem nézett, miközben Summer csókolgatta. Nyeltem egyet, és elfordultam.
- Menjünk át a páholyba- itta ki a poharát.
- Reméltem, hogy ezt mondod- és elindultak az ajtó felé.
- Katey drágám, jól vagy? Olyan sápadtnak tűnsz.- Szólított meg Summer, de nem az érdekelte, hogy vagyok, csak az orrom alá akarta dörgölni, hogy szexelni fog Christiannal.
- Remekül Summer- mosolyogtam gúnyosan, és mivel az előbb mondta hogy este nem volt vele Chris, már tudtam is hogyan vágjak vissza, a szemébe néztem- csak tudod, hosszú volt az èjszakám- kacèran mosolyogtam, és belenéztem Christian szemébe. Ő felhúzta mind a két szemöldökét, de úgy láttam tetszett neki a válaszom. Amit akartam elértem Summer olyan dühös lett, hogy csak kapkodta a fejét rám, rá  és vissza.
- Menjünk Summer- csókolta meg a nyakát, de még mindig engem nézett, S végül elsétáltak.
- Egyedül maradtam az irodában, és a gondolataimban. Újra eszembe jutott a tegnap este.

Vajon, ha nem lépek vissza, meddig ment volna el velem? Csak szexet akart, vagy többet? Teljesen begőzőlt, mert azt gondolta, kikezdtem Maxxel. Féltékeny rá, vagy csak egóharc lenne számára ez az egész?
Végül nem tudtam megfejteni ezt a kotyvaszt, ami kialakult köztünk. Egy biztos, féltékeny voltam Summerre, és visszaakartam vágni neki, amiért undok volt velem. Viszont az is igaz, hogy ő volt az aki segített nekem beilleszkedni itt. Nagyon kedves volt, és megértő. Erre én hogy hálálom meg neki? Kikezdek a pasijával. Most még rosszabbul érzem magam, mint eddig. A régi életemben soha eszembe se jutott volna olyan férfival kavarni, aki foglalt. Most meg?

- Hahó Kate - integetett valaki az arcom előtt
- Jézusom, Ron, megijesztettèl
- Bocs, de már kétszer szóltam - válaszolta idegesen - főnök? - kérdezte sürgetve
- Ő nemtudom, legutóbb a páholyba ment Summerrel. - feleltem halkan