A Főnök "BEFEJEZETT"

23. Fejezet / Kate

- Dörr dörr dörr - verték tovább az ablakot- nyissák ki azonnal
- Summer- suttogta Chris- nézz rám - mire felnézett - lehet egyszer régen rendőr voltál, de most- fogva tartotta a tekintete őt - most már a barátom vagy, bármi történjék is, mindig számíthatsz rám - közben odamaszott hozzá, és eltűrte a haját, és megfogta az arcát
- Nem haragszol rám? - suttogta Summer
- Soha nem tudnék haragudni rád - suttogtak egymásnak. Hirtelen kellemetlenül éreztem magam, hogy itt vagyok, ebben a nagyon romantikusnak ható jelenetben, s elkezdtem némán sírni
- Segíteni fogunk, Summer, minden rendben lesz - megölték egymást, majd hirtelen nagyot sikítottam, amikor a rendőrök megpróbálták szét lőni az ajtót
- Bassza meg, fejezzék már be! - kiabálta ki Max
- Miller- kiabálta Chris - Miller, itt van?? MILLER- a lövések abba maradtak
- Nyissa ki az ajtót Blake, ne húzza az időt
- Miller, ha tudná mennyire örülök, hogy hallom a hangját - kiabálta Chris
- Majd nem fog, amikor kattan a bilincs, nyissa már ki!- dühöngött Miller
- Figyeljen rám Miller, megmondom a kódot, momentán nem tudok odamenni kinyitni - Max közben odament Summerhez, így Chris visszamaszott hozzám, és akkor láttam, hogy őt is meglőtték az oldalán, annyira megijedtem, hogy elkezdtem remegve zokogni
- Hé baby, nincs semmi baj, cska karcolás - nyugtatott
- Mi a fasz folyik odabent, mondja már a kódot!!
- Figyeljen Miller- kiabált ki- nem vagyunk egyedül a páholyban! Itt van velünk két nő, akik igencsak sokkos állapotban vannak. Szeretném megkérni, hogy ne rontsanak rájuk fegyverekkel! Ők csak áldozatok! Ígérje meg Jack!
- Nem tehetem Blake! Nincs rá semmi garancia, hogy nem lőnek le egy két rendőrt.
- Ne szórakozzunk már, fegyvertelenek és sérültek vagyunk! - ahogy ezt mondta, oda lökték mind a ketten a fegyvereket az ajtóhoz, majd elénk térdeltek, és tarkóra tett kézzel várták a rendőröket. - a kód 4961*
- Ja és Miller! - kiabált Christian, miközben hallottuk, hogy beütik a kódot - Kate terhes! Vigyázzanak rá! - s közben kinyílt az ajtó y és ellepték a szobát fegyveres rendőrök - TERHES, hallja Miller!
- Hallom fiam hallom, nyugalom! - mondta Miller- Motozzátok meg a férfiakat , és bilincseljètek meg őket. Mi a fene történt itt Blake?
- Uram, jöjjön! Két férfi, halott mindkettő. Lövést kaptak. - mondta az egyik rendőr. Közben Summert es engem is átkutattak
- Terhes, óvatosabban ember! - kiabálta Christian
- Ne aggódjon Blake, ki fogják vizsgálni, hogy rendben van e minden- mondja Miller- az apja, Chris? Csak nem?- mondta sejtelmesen
- Ismeri már az ügyvédemet, igaz Miller?- viccelődött Chris
- Szólok neki…- sóhajtott egyet Miller- de ezt aligha tudja majd kimagyarázni a bíróságon
- Nem ő ölte meg. - szólalt meg hirtelen Summer
- Summer, ne!- parancsolt rá Christian
- Én lőttem le- mondta mégis ki. Úgy tűnt az előbbi pánik elmúlt nála, és most újra magabiztosan állt itt
- Biztos benne?- kapkodta a fejét ide oda Jack
- Igen, de ő lőtt előbb
- oké ezt majd bent megbeszéljük. Kérem bilincseljètek meg a hölgyet. Letartóztatom Önt gyilkosságok vádjával, jogában áll hallgatni..

Na én itt untam meg, a testem feladta, és elájultam. Utolsó gondolat, amire még emlékszem, hogy remélem amikor felébredek, a pocakomban még mindig ott lesz a kisbabám. A mi kisbabánk.
Amikor felébredtem, olyan volt, mintha csak egy pillanatra csuktam volna le a szemem. Hihetetlen érzés volt. Fogalmam se volt, hol vagyok, vagy mi történt velem. Az első ami eszembe jutott a baba. Terhes vagyok. Gyorsan megfogtam a hasam, és körbenéztem. Nem volt itt senki, csak én. A második ami eszembe jutott az Christian. Elmondtam neki, hogy babánk lesz, és ő őrült neki. Akart mindket. Aztán szépen sorban minden eszembe jutott, és újra eluralkodott rajtam a pánik. Gyorsan kerestem a nővér hívó gombot, és megnyomtam. Nem telt el egy perc, és már itt is volt a nővér egy rendőr kíséretében

- Jó reggelt Miss. Baker. Örülünk, hogy végre felkelt. Mondja, hogy érzi magát?- kérdezte, s közben elkezdett vizsgálni .
- Nem vagyok jól, nem kapok levegőt - hadartam
- Rendben, kérem  nyugodjon meg. Itt biztonságban van. A doktor úr mindjárt jön, és megvizsgálja önt alaposan.- probalt nyugtatni
- Kérem kérem, a baba, mondja hogy jól van!- könyörögtem
- Jól van- mosolygott rám-, de nyugodjon meg, a doktor úr mindent el fog mondani.- ahogy ezt kimondta, már itt is volt a doki
- Miss Baker, igazán örülök, hogy felkelt. A nevem Dr. Benjamin Asher. Hogyan érzi magát?
- Nem túl jól, aggódom a baba miatt - bólintott
- Mondja, eltudja mondani, hogy mi a teljes neve?
- Kate Baker
- Nagyszerű, azt hogy hány éves Kate?
- 22
- Kitűnő. Mondja, el tudja mondani, mi az amire utoljára emlékszik?
- Igen én - néztem a rendőrre - elájultam, amikor a rendőrök letartóztatták a barátomat.
- Igen, valóban. Egy kicsit meg kellene vizsgálnom, ha megengedi. -bólintottam- rendben, szóljon ha valami fura, ez fáj?
- Nem
- Itt nem érez kellemetlen érzést?
- Nem
- Ezt érzi?
- Igen
- Hol érez fájdalmat?
- A vállam fáj, illetve a derekam
- Szerencséje van, nem igazán sérült meg. Valószínűleg a pánik roham következtében ájult el. Fizikai oka nem volt. Az ön barátja, vagy százszor elmondta a kollégáknak a helyszínen , hogy ön terhes. Megvizsgáltuk, és valóban, ön gyermeket vár, habár igen korai fázisban van meg. Nagyjából két három hetes lehet a pici. Nagyon veszélyes lehet a magzatra nézve, egy ilyen traumát átélni, amin önök keresztül mentek. Ezért mindenképpen bent tartanak önt pár napra, csupán csak megfigyelés végett. Szigorúan ágynyugalmat rendelek el Önnek. Ha bármilyen furcsaságok érez, kerem hívja a nővéreket. - itt rám mosolyogtak- most vért veszünk öntől, és kap egy enyhe nyugtatót, természetesen olyat, amit terhesség es szoptatás alatt is szedhet, hogy tudjon aludni.
- Köszönöm szépen.- suttogtam fáradtan
- Igazán nincs mit - nézett a rendőrre - gondolom sejti, hogy a rendőrség ki akarja hallgatni önt, ma még nem engedélyezem, de holnapra ide rendelem a nyomozó urat. Rendben?
- Igen, hálásan köszönjük.
- Pihenjen Kate- azzal kimentek, csak a nővér maradt
- Kérem, -szólítottam meg
- Mondja kedvesem- aranyos középkorú nő volt, mosolygós szemekkel
- Nem tudja véletlen, hogy a barátom,. ő jól van e?
- Ó igen, jól van, ha minden igaz. Nem könnyű egy férfi az biztos.- nevetett
- Ezt hogy érti?
- Állandóan zaklatják a klinikát - nevet, de amikor látja hogy kétségbeesett vagyok, megkomolyodik - folyton ide oda rángatja szegény öregembert, csak hogy megtudakolja jól van e, ön és a kisbaba, felkelt e már, ilyesmi. Mondtuk az úrnak, hogy felhívjuk, ha változás van, de azt mondta, szemelyesen kell eljárnia
- Milyen öregúr?- fogalmam se volt
- William Gray, ismeri?
- Ó igen, ismerem. De hogy hogy ő jár ide?
- Hát mivel, Mr Blake börtönben van, csak az ügyvédjével tud kommunikálni
- Börtönben van?? Hogy hogy?
- Jaj kérem ne izgassa fel magát, még tart a tárgyalás. Most beadom a nyugtatót, hogy tudjon aludni.
- Kérem, ha jön az ügyvéd úr, mondja meg neki, hogy Christiannak üzenem, hogy szeretem!
- Megmondom kedvesem. Pihenjen.- beadta a nyugtatót, kicsit meg matatott, majd kiment.