A Főnök "BEFEJEZETT"

24. Fejezet / Kate

Borzasztóan nehéz volt az elmúlt két nap a kórházban. Az orvosok ragaszkodtak hozzá, hogy ágyban feküdjek egész nap, csak akkor kelhettem fel, ha a mosdóba kellett mennem, de akkor engedték, hogy egy fél órát sétáljak. Ma lesz az első nap, hogy végre többször is kikelhetek az ágyból. Talán jobban el tudom terelni a gondolataimat, ha nem csak fekszem egésznap. Mint kiderült, egy drága magánkórházban vagyok, ahol a legjobb orvosok gondoskodtak rólam. Mindenki rettenetesen kedves volt, már már idegesített is, hogy állandóan mosolyogtak. Fogadni mernék, hogy amúgy a hátunk közepére kívánnak engem a maffiavezér pasimmal együtt. Mondjuk az ügyvéd úr azt mondta, Christian a kezelési költségen felül, meg egy kisebb vagyont is fizetett támogatásként a kórházak. Mikor megkérdezte az ügyvédet, hogy erre.mi szükség volt? A válasza ez volt:

- Elnézést kérek érte Kate, de most szó szerint idézem Christiant: “ha az én barátnőm, vagy a gyerekem az éjszaka közepén egy kibaszott csokoládés fagyit akar enni hotdoggal, akkor azt akarom, hogy kibaszottul menjen el valaki, és kibaszottul vegyen neki egy tucatot. Semmi hiányt nem szenvedhetnek, addig sem, amíg nem vagyok velük “

Persze ez annyira jól esett, hogy sírva fakadtam. Törődött velünk még akkor is, amikor nem volt itt. Az ügyvédet bízta meg, hogy kezelje az ügyeit, amíg ő bent van, s az én bankkártyámra is átutalt egy kisebb vagyont. Őszintén, ha ennyi pénzt adott nekem, akkor fogalmam sincs valójában mennyi pénze lehet… Èrtèkeltem a gesztus, hogy szeretné ha mindenük meglegyen, de valahol úgy éreztem, ezzel akar be biztosítani minket, ha esetleg őt elítélik. Mondjuk ezt a gondolatot mélyen elastam magamban, nem akartam bevonzani.
Szóval, ezért voltak ennyire kedvesek, velem, és már nagyon untam. Haza akartam menni, látni akartam a szerelmemet. Tudom tudom, hisztizek itt, hogy kórházban kell lennem, miközben mindenki más a börtönben van. Tudom, hogy nekik sokkal rosszabb, és bizonytalanabb a sorsuk, és azt is, hogy azzal segítek a legtöbbet Christiannak, ha nyugton maradok, és nem kell még miattunk is aggódnia. Kopogtattak az ajtón.

- Szabad- szóltam ki
- Bejöhetek? - szólalt meg egy nő mögött, megfordultam és hirtelen megszólalni se tudtam, csak bólintottam
- Szia- mondta- Cindy vagyok
- Szia, igen tudom- fogalmam sincs miért jött ide- gyere beljebb
- Köszi, remélem nem zavarok- körbenézett a szobában, és láttam még jobban zavarba jött
- Ő bocsi, ez csak…
- Christian?- kérdezte végül
- Igen..- most már én is zavarban voltam

A szoba tele volt virágokkal, lufikkal, gyümölcsökkel, csokikkal. Hozatott nekem egy kis hűtőt is, amiben üdítők, sütik, jégkrémet is voltak. Komolyan mondom, mozdulni se lehetett, enyhén szólva is túlzásba esett.

- Hát ez aranyos- mondta, de fogalmam se volt, tényleg így gondolja e,
- Hát igen, de lehet hogy már kicsit túlzás - mondtam végül- vagy inkább giccses -mire felröhögtem, és ő is elengedte magát
- Ne haragudj-kezdte- csak tényleg, mindent megvett a boltból? - nevetett tovább
- Ó igen- mondtam- kérsz savanyú uborkát? Mert van az is- röhögtem tovább
- Hát kösz, kihagyom - végül abbahagytuk a nevetést - remélem nem baj, hogy meglátogattalak. Sokat gondolkoztam, hogy jöjjek e ide.
- Nem semmi baj - mondtam. Amióta tudom, mi történt vele, nem tudok rá úgy nézni, mint Chris exe, hanem inkább mint egy törékeny nő. - uborka helyett egy üdítőt?
- Igen azt elfogadom, de majd hozom, te csak maradj. Kérsz te is?
- Igen, köszi - majd leültünk, eleinte kínos csend volt, majd megszólalt -
- Nem tudom mennyit tudsz, arról mi történt velünk évekkel ezelőtt - tartott egy kis szünetet - de - megint megakadt
- Nem tudok sok mindent -mondtam végül - csak nagy vonalakban mondott pár szót- bólintott - nagyon sajnálom ami történt veled
- Köszönöm, de nem ezért jöttem. Rég volt, elmúlt.
- Akkor miért jöttél?
- Nem tudom- nézett rám könnyes szemmel
- Oké, nem baj - mondtam én is könnyes szemmel
- Ne haragudj, nem akarlak felzaklatni, tudom hogy kisbabád lesz. Csak, arra gondoltam, talán örülnèl valakinek, aki itt van, és átérzi ami veled történt..
- Hát, tulajdonképpen, nem sok embert ismerek itt- kezdem- és még egy barátnőm sincs a városban - tartottam szünetet - szóval ha van kedved, lóghatunk együtt - mosolyogtam
- Az jó lenne- mosolygott ő is