A Főnök "BEFEJEZETT"

8. Fejezet

Már lassan két hónapja itt vagyok, az életem megváltozott. Találtam egy hétvégi munkát az egyik könyvtárban. Heti 8 óráról volt szó, nem sok, de így legalább nem kellett sokat költenem Christian pénzéből. A kártyát, amit a nevemre készíttetett, még nem is használtam, és meg mindig volt a többiből is. Rendszeresen összejártam a csoporttársaimmal kajálni, vásárolni, vagy csak úgy lógni. Ráadásul sikerült egy igazán jó barátot is találnom Sophie személyében. Egy igazi kis tornádó a csaj, állandóan mozgásban van, mindig van valami terve, ötlete, és ami a legjobb benne, hogy rettentően pozitív személyiség. Mindenben próbálja a jót felfedezni, pontosan úgy, ahogy a szüleim is próbáltak engem nevelni. Lehet ezért is kedveltem annyira, rájuk emlekeztetett. Ma suli után elkísértem őt az egyik edzésre. Sophie majdnem minden edzésen itt volt, tetszett neki az egyik srác, és így próbálta magára vonni a figyelmét. Vége lett a meccsnek, így odajöttek hozzánk a srácok. Dumáltunk pár szót, majd elmentek átöltözni. Jó kedvünk volt, megvártuk a fiúkat, s innen mentünk tovább hambizni. Ültünk a boxunkban, beszélgettünk amikor Ian elkezdett velem beszélgetni.

- Jól érzed magad a sulinkban?- kérdezte kedvesen
- Igen, nagyon, főleg hogy  a város is nagyon klassz- mosolyogtam
- Ja én is szeretem, jó hogy vannak ilyen egyetemi városok, szülők nélkül, szabadon- nevetett, majd abbahagyta- jaj ne haragudj Kate, elfelejtettem
- Semmi baj- mosolyogtam
- Figyelj - kezdte kicsit zavartan- lesz egy buli, az egyik koleszban, és arra gondoltam megkérdezem , lenne-e velem kedved eljönni velem? - hoppá
- Randira hívsz? - kérdeztem meglepetten
- Hát csak ha van kedved- mondta reménykedve

Ian helyes srác volt, na nem olyan helyes mint Chris, de azért bejött. Elkapó volt a csapatban, ezáltal sportosabb mint az átlagos diákok. De hogy miért pont engem hívott el, azt nem tudom.

- Nem tudom Ian, nem vagyok nagy bulizós- nyögtem ki, nem akartam elmenni, féltem ha Chris megtudja, megharagszik
- Nem kell most válaszolnod, gondold át.- mosolygott majd folytattuk a beszélgetést a többiekkel.

Az est hátralévő részében, én már nem tudtam másra gondolni, csak Christian. Hirtelen kellemetlenül éreztem magam, pedig nem csináltam semmi rosszat.  Mégis úgy éreztem, elárultam Christ azzal, hogy egy olyan pasival logók, akinek bejövök. Eszembe jutott, mennyire kiakadt rám , amikor úgy érezte flörtöltem Maxxel, ezért úgy döntöttem elmondom neki.. Pár óra múlva amikor hazaértem, gyors lezuhanyoztam, felöltöztem és utána a telefonomért nyúltam. Megkerestem a nevét, kifújtam a levegőt, és majdnem két hónap után felhívtam. Az első csengés után felvette.

- Kate?- meglepett volt a hangja, a háttérben női hangok hallatszottak, lehet a páholyban van?  'Christian ne vedd fel gyere vissza inkább hozzánk', kuncogta valaki, talán Summer, de a hang egyre halkult, Christian kiment a páholyból.
- Kate, jól vagy?- kérdezte most már  határozottan
- Igen, igen jól. Ne haragudj, nem akartalak zavarni- most láttam csak,  hogy hajnali 1 óra van.
- Miért ilyen későn hívsz, baj van?- a hangja nem árulkodott semmi érzelemről
- Nincs baj, én csak ma történt valami és szerettem volna ha tudsz róla- kezdtem bizonytalanul, de már megbántam hogy felhívtam őt - de valójában nem fontos
- Mi történt Kate?
- Ma elhivott valaki randizni- hadartam végül el, ő viszont nem válaszolt. Na, most aztán teljesen hülyét csináltam magamból
- Ezért hívtál fel? - nyögte ki végül, de a hangja továbbra is távolságtartó volt
- Féltem, hogy talán megharagszol- suttogtam
- Nem tartozol nekem semmivel sem Kate, lépj tovább, randizz ha- tartott szünetet-  ezt szeretnéd- de meg mindig érzelem mentesen beszélt
- Talán- válaszoltam halkan
- Jó éjt Kate- zárta le a beszélgetést
- Jó éjt Christian- kinyomta a telefont

Nem erre számítottam, vagyis nem is tudom mit vártam? Hogy azt mondja, jaj ne Kate, kellesz nekem? Vagy hogy még mindig az övé vagyok, nincs jogom ahhoz hogy mással randizzak? Hülyeség az egész, elküldött, megmondta hogy soha nem akart tőlem semmit, és valójában ha őszinte akarok lenni magamhoz, csak ez a beszélgetést jöhetett szóba, ami most zajlott le köztünk. Őszinte, határozott, semmi érzelem nem volt benne, mint mindig. Véget kell vetnem ennek az egésznek, el kell őt felejtenem, nem élhetek olyan ember árnyékában, aki nem kíváncsi rám. Neki ott van Summer, minden igényét kielégíti, és láthatóan meg is teszi.