You make me feel like I'm alive again

Part 38

-11 darab felnőtt jegyre lenne szükségem- mondtam a jegypénztárban álló hölgynek.
-Huszonháromezer-száz forint lesz- mondta miközben felém nyújtotta a strandbelépőket.
-Gyerekek, most sokat fizetek vagy nem?- néztem hátra a pilótákra, mivel ötletem sem volt- Ez mennyi euróban?- néztem vissza a nőre.
-57.75- mondta unottan.
-Te jó ég! Azért az nem semmi, na sebaj. Biztos remek lesz- nyomtam a kártyámat a terminálhoz.

Benyomultunk a strand bejáratán a táskákkal, felfújható gumimatracokkal és törölközőkkel a kezünkben, majd neki álltunk hely keresésnek. Egy strandon ennyi főre nehéz helyet találni. Hosszas keresgélések után végül úgy döntöttünk, hogy külön csapatokra válunk és úgy pakolunk le, külön-külön.
-Ez tökéletes lesz- dobta le a cuccokat a kezéből Max.
-De hát itt egy deka nap sincs- puffogtam- Én napozni akarok!- nyöszörögtem.
-Úgyis a vízben leszünk- intett le Daniel- Majd mire kijövünk lesz nap- mondta, én pedig beletörődtem, hogy nem ma fogok napozni.
-Keressük meg a többieket- mondta George- És akkor tudunk menni fürödni.
-Oké, menjünk- vont vállat Dan és Max, majd már el is indultak.
-Jaj várjatok, a naptej- szóltam és visszaszaladtam a cuccainkhoz.
Amikor visszafordultam, a három srác már nem volt sehol. Szerintem azt se vették észre, hogy visszajöttem valamiért. Tipikus fiúk. Eluralkodott rajtam a pánik, mivel senki ismerős arcot nem láttam és ott ácsorogtam egy idegen országban, egy strand közepén.

Egy darabig vártam a csodára a lepakolt dolgainknál. Végül úgy döntöttem valamelyiket felhívom a pilóták közül, hiszen mennyi az esélye, hogy 10 emberből 10 nem visz magával telefont. Egy pár perccel később kiderült, hogy ebben a társaságban az imént említett dolog esélye nem csekély, úgyhogy neki álltam körbejárni a strandot.
-Hát ezt nem hiszem el- töröltem ki a szememből az összegyűlt könnyeket- Francba, francba, francba- mondtam magam elé, miután már körülbelül fél órája nem találtam a többieket. Végül legnagyobb kétségbeesésemben leültem a tó partján lévő nagy kövek egyikére és a vizet kezdtem bámulni.
A telefonomon megnyitottam a közösségi médiát és szépen neki álltam megtisztítani a bejegyzéseimet a negatív kommentektől. Lehet, hogy ez elég gyáva húzás, de nincs ínyemre a gyűlölködő szavakat olvasni a saját fényképeim alatt.
-Meg vagy- hallottam magam mögül valaki hangját, majd pár másodperccel később már arra lettem figyelmes, hogy a spanyol mellém próbál ülni a kőre.
-Hívtalak titeket- mondtam neki, miközben rávezettem a tekintetemet, miközben az ő lába éppen megcsúszott és beleesett a Balatonba, mire felnevettem- Gyere segítek- nyújtottam felé a kezemet és kihúztam a vízből.

Mikor odaértünk a többiekhez, a pilóták, mint egy bivaly csorda rohantak be.
-Jézusom- csaptam a homlokomra- Felnőtt, ismert emberek vagytok, nem tíz évesek.
Én óvatosan lépkedtem bele, az egyébként egyáltalán nem meleg tó vízébe. Lábujjhegyen álltam a srácok mellett, a kezeimet kellően magasra tartva, hogy a lehető legkevesebb helyen érintkezzen a testem a hideg vízzel. Természetesen Charles ezt látva azonnal odaszaladt hozzám és konkrétan rám vetődött, ezzel elérve, hogy a teljes testem a víz alá bukjon.
-Hülye- fújtattam, mikor feljöttünk a víz aló- Ne röhögjetek- néztem dühösen a barátaimra- Szét fagyok- vacogtam.
-Jól van na- kapta el a csuklómat Charles- Gyere ide- jó szorosan magához húzott, ezzel egy kissé felmelegítve engem.
-Charles eressz el!- parancsoltam rá, amikor már egy ideje nem szabadultam a karjai közül- És tegyél le!- pánikoltam be, amikor a monacói elkezdett felemelni és konkrétan arra készült, hogy bedob a vízbe. De mind hiába, mivel már csapódtam is bele a tóba, még arra sem volt időm, hogy levegőt vegyek. Köhögve jöttem fel a víz alól és gyilkos tekintettel meredtem a Ferrari pilótájára.

-Ezt most megbánod- mondtam, miközben odaúsztam George mellé- Na guggolj le, hadd másszak a nyakadba- mondtam a britnek, aki már merült is a víz alá, hogy a nyakába tudjak mászni- Gyerünk Charlie! Pattanj valaki nyakába- mutattam körbe a többieken. Lando már Carlos nyakában ült harcra készen, Pierre még épp most borult le Esteban nyakából. A monacoi a legjobb barátomhoz fordult, majd felügyeskedte magát Maxre és kezdetét is vehette a csata.