You make me feel like I'm alive again

Part 32

*Lyn szemszöge, jelen*
Már mindegyik barátom kiment a szobából, néhányan közös programot szerveztek, valaki csak kajálni ment. Igazából fogalmam sincs, de még csak nem is érdekel. Én az ágyamban feküdtem, hol zokogva, hol unottan nyomkodtam a telefonomat. A szobaszervizesek pedig belőlem gazdagodtak meg az elmúlt két órában, mivel nagyjából húsz percenként újabb nasit, kaját vagy éppen italt/alkoholt rendeltem fel a szobámba.
Az ajtómon halk kopogás hallatszódott, én pedig minden erőmet összeszedve lesöpörtem a morzsákat és a taknyos zsebkendőket az ágyról.
-Gyere- szóltam a kopogtatónak, majd átfordultam a bejárat felé, hogy lássam is az arcát az illetőnek.
-Ki sem keltél az ágyból?- kérdezte lágyan Dan, miközben leült az ágy szélére és a hajamat kezdtem simogatni- Hoztam neked fánkot- nyitott fel egy kis dobozt, amiben legalább 8 fánk figyelt rám. Óvatos mosolyra húztam a számat, majd az ausztrál pilóta tekintetét kaptam el.
-Fáj- mondtam csendesen- És tudod az a legrosszabb, hogy önhibámon kívül kellett elmennem, és ő azzal büntetett, hogy megcsal- fúrtam a fejemet a párnák közé, Danielből pedig egy mély sóhaj szakadt fel.
-Érdekel, hogy Lando hogy viseli?- kérdezte óvatosan.
-Beszéltél vele?- kérdeztem, de a válasz elég egyértelmű volt.
-Ja. Önemésztésbe kezdett- mondta Daniel- És azt mondogatja, hogy Carlosnak igaza volt, tönkre tette a kapcsolatotokat. És szörnyen gyötri a bűntudat, amiatt, hogy önzőnek nevezett téged- folytatta, de a mondat végét elharapta. Helyben vagyunk, ezt nem akarta megosztani velem.
-Önzőnek tart?- vettem ki az arcomat a párnából.
-Még aznap este mondta, hogy önző vagy, amiért ott hagytad őt egyedül- húzta el a száját a pilóta- Mentségére szóljon, hogy nem is gondolt bele jobban, hogy miért mentél el.
-Hah- toltam fel magam az ágyból- Még mindig tud lejjebb menni a szememben- gondolkodtam el- De én még mindig úgy szeretem- sóhajtottam- Mármint haragszom rá, nagyon is. De ő akkor is Lando, az én Landom.
-Tudom Kicsi, de neked most idő kell. Talán, ha eltelik némi idő, meg tudsz neki bocsátani- vont vállat Dan, miközben én kivettem egy darab fánkot és félbetörtem.
-Tessék- nyújtottam felé, az egyik darabot- Megérdemelné, hogy ő is azt érezze, amit én- gondolkodtam el, Dan szemei pedig kikerekedtek.
-Ugye nem akarsz valami jött menttel lefeküdni?- kérdezte aggódva.
-Dehogy! Sokkal jobb ötletem van.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Nem! Én ebben nem akarok részt venni- rázta a fejét George- Megértelek, de Lando is a haverom- mentegetőzött.
-De Georgie! Megérdemli és amúgy tök fun lenne. Mi ketten úgyis tudjuk, hogy megjátszott, sőt- tartottam fel a mutatóujjamat- Landot kivéve mindenki tudni fogja.
-De most éppen alakulóban van azzal a csajjal, akivel a bárban találkoztunk- folytatta a kifogások sorolását, mire egy lesajnáló pillantást kapott tőlem.
-Mondd csak, hol is beszéltetek utoljára?- kérdeztem a mosolygást visszatartva.
-Hát ott a bárban, de akkor is- nézett az égre, mintha csak segítséget várna onnan fentről- Na jó- sóhajtott megadóan- Csak egy csókról lenne szó ugye?
-Pontosan. A lényeg, hogy Lando lássa. Van is egy ötletem- lelkesedtem be.
-Azt mindjárt gondoltam- mosolyodott el George- Na avass be- lökte meg játékosan a karomat, én pedig törökülésbe húzva a lábaimat felvázoltam a tervemet.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az elmúlt hat hétben igazából semmi érdemleges nem történt. Gyakorlatilag Anglia és a Nagydíj helyszínek között ingáztam folyamatosan, mivel most tényleg csak a médianapokra érkeztem meg, amúgy otthon voltam. Május 22-én volt anya halálának a hatodik évfordulója, aznap hazajött hozzám apa, illetve Max is. Továbbá aznap kaptam Landotól egy üzenetet, amiben arról érdeklődik, hogy hogyan vagyok, illetve hogy ő is épp Angliában van, esetleg összefussunk e. Nos én nem válaszoltam neki, ebből következik, hogy nem is találkoztunk. Na most Charlestól pedig megtudtam, hogy Landonak rosszul esett az, hogy leláttamoztam, de ezzel az információval én nem tudtam mit kezdeni.

Most pedig itt vagyunk az Osztrák nagydíjon. Lando és Max egymásnak mentek, méghozzá elég durván. Biztos szidkozódtak mindketten, de nekem most arra kellett koncentrálnom, hogy a kis baleset következtében George megszerezte a vezető pozíciót.
-Gyönyörűen mész- mondtam a csapatrádióba- Nem is akarlak zavarni. Vezess nyugodtan, meg lesz- bíztattam a barátomat.
-Oké!- érkezett a válasz.

-Piastri van mögötted, de ahogy elnézem- nézegettem a kör időket a képernyőn- Hát, de van esélye még arra, hogy megelőzzön. Tartsd a tempót!!
-Nyithat DRS-t?- kérdezte frusztráltan George.
-Még nem- feleltem.
-Majd akkor szólj, ha már nyithatja- szólt bele újból a brit fiú.

George Russell nyeri az Osztrák Nagydíjat! Micsoda meglepetés, nagyot szakított a brit pilóta Norris és Verstappen csatájából!

Itt volt az idő, hogy visszavágjak Landonak. Minden el volt rendezve, a ma esti bulin, amin ünneplünk a hétvége lezárásaképpen, elcsattan a csók köztem és George között. Igen, így volt eltervezve. Mindenki tudta Landot leszámítva.
-Pardon- fordult meg a tengelye körül egy fiú, akinek véletlenül neki mentem a bárpult felé vezető úton.
-Ne haragudj! Figyelmetlen volt- mentegetőztem rögtön, majd jobban szemügyre vettem az előttem lévő srácot. Szőkés haja volt, ès gyönyörű szemei. Sőt valahonnan ismerős is volt, de hirtelen nem tudtam, hogy honnan.
-Nem találkoztunk mi már valahol?- méregettem továbbra is a kifejezetten vonzó fiút.
-De- nevetett fel- Monacoban- segített ki.
-Hah. Valóban. Lyn vagyok- mutatkoztam be.
-Tudom- kuncogott tovább- De ne aggódj- fogta meg a vállamat, mikor meglátta a rémült arckifejezésemet, hogy én nem tudom, hogy ő kicsoda- Én nem mutatkoztam be neked. Arthur- mondta meg a nevét.
-Melyik társasággal vagy?- érdeklődtem tőle, mire elmutatott Charles irányába- Ismered őket?- kérdeztem megilletődve.
-Hát egy kicsit- vonta meg a vállát- Iszunk valamit?- kérdezte, de meg sem várva  a válaszomat, ujjait az enyémekre kulcsolta és már húzott is a pulthoz. Rendelt nekünk egy-egy felest, majd egy egy koktélt is.

Az egész estét Arthurral töltöttem, tulajdonképpen a pilóta barátaimmal nem is találkoztam.

*George szemszöge*
-Nem láttátok Lynt?- kérdeztem körbefordulva  a társaságunkon.
-Nekem azt mondta elmegy piáért- vont vállat Pierre- De ez már vagy másfél órája volt.
-Nem ma akarta a tervet véghez vinni?- érdeklődött Charles.
-De, éppen ezért nem értem, hogy hol van- néztem körbe a szórakozó helyen.
-Hát..úgy érzem a tervnek lőttek- nézett Charles kettő alakot.
-Milyen terv?- kérdezte Lando, aki akkor ért vissza hozzánk a mosdóból, de a monacói mintha meg sem hallotta volna a kérdést folytatta.
- Hacsak az nem a terv része, hogy Lyn épp most csókolózik az öcsémmel- húzta el a száját.
-Mi?- sápadt le Lando és egyszerre néztünk a társaságunkban álló göndör fiú felé.

Sziasztok!! Itt van egy újabb rész. Írjátok meg hogy tetszik, köszönöm a sok olvasót❤️❤️❤️