You make me feel like I'm alive again

Part 28

Reggel, amikor felébredtem Lando nem volt mellettem, az éjjeli szekrényen pedig egy cetlit találtam.

,,Park, 17.30. Öltözz csinosan. -Norris"

Komótosan kimásztam az ágyból és becsoszogtam a brit pilóta szobájához tartozó fürdőbe.
-Nagyszerű- bámultam a tükörképemre, majd végig simítottam a nyakamon éktelenkedő folton, amit Lando szívott ki. Valahogy meg kellett próbálnom eltűntetni, de minden sminkem a saját hotel szobámban volt. Gyorsan átsiettem a saját szobámba, ahol Daniel feküdt az ágyon elnyúlva P-vel. Próbáltam minél csendesebben beosonni a fürdőbe, ahol aztán magamra zártam az ajtót és elkezdtem azon ügyködni, hogy ne legyen a nyakamon a lilás-vöröses folt.
-A picsába!- szörnyülködtem, amikor a harmadik réteg korrektorra sem reagált- Sose fog eltűnni- kentem fel rá még egy adagot. Amikor úgy ítéltem meg, hogy rá tudom fogni igazából bármire azt a kis foltot, kiléptem a kis helyiségből és ébresztgetni kezdtem Dant.
-Jó reggelt!- ráztam meg a vállát- Ideje lenne felkelni álom szuszék- nevettem el magam, amikor a férfi a fejére húzta a takarót.
-Na várj!- pattantak ki a szemei és azonnal fel is ült az ágyon- Túl boldog vagy!- tett megállapítást.
-Nem lehetek boldog?- kérdeztem, de nem tudtam visszafojtani a vigyoromat.
-Az a Lynett, akit én ismerek sosem boldog reggelente- méregetett szúrós szemekkel- Mi történt este?- fürkészte tovább az arcomat, én pedig elkaptam a fejemet és inkább Penelopehoz léptem, hogy felkeltsem őt- Ne terelj!- forgatta a szemeit Danny.
-Nem volt semmi- vonogattam a vállamat.
-Aha. Igen. Persze. És mondd csak a nyakadon mi van?- kérdezte felvont szemöldökkel- És azt ne mondd, hogy  ,,a hajvasalóval csináltam"- imitálta  a hangomat- mivel azt úgysem veszem be.
-Nyilván nem az volt. Hanem egy szúnyog- mondtam ki szemrebbenés nélkül, Dan pedig lesajnálóan nézett rám- Mi van? Ez a japán vérbögöly szúnyog. Allergiás lehetek a csípésre- kamuztam tovább, miközben végig simítottam a nyakamon.
-Én is hallottam róla- mondta pilóta, én pedig megrökönyödve néztem rá, mert nem akartam elhinni, hogy bevette- Van itt valami speciális faj, Lando Norris, talán így hívják- gondolkodott el, belőlem pedig felszakadt a röhögés.
-Na jó! Ezt nem tárgyalom ki veled- jelentettem ki határozottan. Ó dehogynem, végül kitárgyaltam vele, ezért csak egy órával később jutottunk le reggelizni.

Reggelinél csatlakoztunk a többiekhez, Penelope is végre az anyjával lehetett, amit a felkelése óta hajtogatott nekünk.
-Lando merre van?- érdeklődött Checo, Daniel pedig rám kapta  a fejét.
-Mi van? Én nem tudom- tettem fel a kezem védekezően.
-Jól van na! Azt hittem tudod, elvégre neked okozott orgazmust éjszaka nem nekem- mondta nekem Daniel, de túl hangosra sikerült, ezért az egész társaság hallotta, én pedig fokozatosan vörösödtem el.
-Tessék?- kérdezte George kikerekedett szemekkel- Ez igaz? És nem mondtad el? Vérig vagyok sértve- jelentette ki.
-Ez most valami vicc ugye?- kérdezte Max, aki közben félre nyelte a kávéját- Komolyan Penelope előtt kellett?- kérdezte a homlokát fogva.
-Mi? Nem dehogy. Lando szobájában voltunk- legyintettem, majd észbe kaptam- Bár nem tudom ezt miért osztom meg veletek- sütöttem le a szemeimet.
-Gyere csak Horner- állt fel George és megindult a kijárat felé- Szépen elmesélsz mindent- karolt belém.
-De ez miért érdekel téged?- kérdeztem, nem értve a szituációt.
-Mégis csak a két legjobb barátom szexeltek, persze, hogy érdekelnek a részletek- vont vállat.

Már délután négy fele járt az idő, én pedig azon agyaltam, hogy mi a fenét vegyek fel a Landoval való találkozáshoz. Különös egyébként, de ma egésznap nem találkoztam a brit pilótával. Végül a választásom egy fekete, fehér virágos ruhára esett, hozzá egy fekete magassarkút és egy fekete táskát választottam. Beléptem a navigációba  a telefonomon és megnéztem, hogy  a városban mégis merre van a park. Hát jól megszívtam, mivel a városban alsóhangon öt park volt, és fogalmam sem volt, hogy Lando mégis melyikben vár. Nem tehettem mást, mivel a fiú nem reagált az üzeneteimre, elindultam, hogy végig járjam egyesével az összeset.

17.00, most értem a harmadik parkhoz, de kezdem minden reményemet elveszíteni. A park területén sehol egy ember, csak  a virágzó cseresznyefák szirma szállnak a szélben. Gyönyörű volt. Beljebb mentem a parkban, a közepén egy kis tó volt, amin aranyosabbnál aranyosabb kacsák úsztak. A túl oldalán pedig egy kockás pléd volt, rajta két pezsgős pohár, meg egy kosár. Átmentem a tó felett átívelő hídon, és odasiettem a plédhez, amin egy kis üzenet volt.

"Most, hogy ideértél, keress meg! A szirmok talán segítenek- Norris"

A pokróc egyik oldalától kezdve, vörös rózsa szirmok voltak elszórva. Végig kanyarogtak az egész parkon, míg nem elértem egy padhoz, amin nekem háttal ült egy fiú, akit azonnal megismertem. A göndör fürtjei azonnal elárulták a kilétét. Csendben odalépdeltem hozzá és a tenyereimmel letakartam a szemét.
-Hamar ideértél- jelentette ki és a hangján éreztem, hogy mosolyog- Azt hittem tovább tart megtalálnod a parkot- nevetett fel, majd felállt és megfordult, hogy oda tudjon hozzám lépni- Gyönyörű vagy- mondta csillogó szemekkel, majd megcsókolt.
-Köszönöm- mosolyodtam el- A bókot is, meg ezt az egészet- mutattam körbe.
-Megérdemled, hogy rendesen randizni vigyelek- jelentette ki, majd az ujjait az enyémekre kulcsolt, és úgy húzott maga után vissza a plédhez.

-Mikor szervezted meg?- érdeklődtem, miközben Lando belehajtotta a fejét az ölembe.
-Amikor megérkeztünk Japánba- legyintett- Már akkor tudtam, hogy itt lesz az első hivatalos randink- mondta, nekem pedig mosoly kúszott az arcomra, az ujjaimat pedig a göndör fürtjeibe vezettem.
-Nagyon tetszik- mondtam megállás nélkül vigyorogva- Annyira gyönyörű- néztem körbe. A Nap már lenyugvó félben volt, és a fákról lehulló szirmok sötét árnyékként lepték el az eget. Olyan meghitt volt az egész.
-Nem akartam, hogy azt érezd, hogy csak szexre kellesz- mondta- Mert nem így van- jelentette ki határozottan.
-Tudom. Mostmár tudom- mondtam és fölé hajoltam, hogy egy szenvedélyes csókba hívjam őt- Szeretlek.
-Én is szeretlek Horner- húzott vissza magához- Viszont valamit tudnom kell- fúrta a tekintetét az enyémbe- Leszel a barátnőm? Hivatalosan?- kérdezte, én pedig azonnal bólogatni kezdtem.
-Igen!- jelentettem ki, amikor a kábulatból kicsit magamhoz tértem.
-Tudom, hogy a srácok már tudják, vagy legalábbis sejtik- mondta en pedig behúzott nyakkal hallgattam- Mert Max rám írt, hogy ha megbántalak kicsinál- nevetett fel.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam csak új részt, de el voltam havazva. Viszont íme itt van, remélem tetszik. És nagyon nagyon köszönöm a mostmár több mint 10k olvasót, hihetetlenek vagytok🥹🥹🙏🏻❤️❤️
Nagyon hálás vagyok nektek! Nektek öröm írni ezt a könyvet❤️❤️
Szép éjszakát!