You make me feel like I'm alive again

Part 39

Mikor hazaértünk a strandról, már mindannyian eléggé éhesek voltunk, annak ellenére, hogy megkóstoltunk pár helyi specialitást, gondolok itt lángosra és kürtöskalácsra. Isteni mindkettő. Na de a lényeg, hogy rohadtul éhesek voltunk.
-Süssünk szalonnát!- dobtam be az ötletet, miután a telefonomon végig pörgettem, hogy mégis mit lehet csinálni a Balatonon este.
-Jó! Ez jó ötlet- egyeztek bele a többiek és Pierre be is indult a házba a hozzávalókért a srácok pedig neki álltak tüzet rakni, amíg én bementem a francia pilóta után.
-Szerintem nem ilyen szalonna kell- néztem a fiú kezében tartott szeletelt baconre- Inkább ez- cseréltem ki egy vastag házi szalonnára, amit az egyik szupermarketben vettünk. Mondjuk nem tudom hogy lehet valami házi, miközben a Pennyben veszed, de mindegy.
-Oké, akkor viszek még zöldségeket- mondta Pierre.
Megindultam a szalonnával a kezemben és kiléptem a szúnyoghálóval ellátott ajtón, de amit kint láttam, arra nincsenek szavak.

Mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy a barátaim (többé kevésbé) felnőtt férfiak. Nos ennek ellenére, Lando és Charles a nyársakkal kardoztak, miközben Esteban két kaviccsal próbált tüzet rakni. Ó és a legjobbat kihagytam,  Lewis és Daniel úgy határoztak bort készítenek, így épp egy nagy tálban taposnak a leszedett szőlőkön.
-Itt meg mi folyik?- kérdeztem nevetve.
-Piacra dobjuk az új borunkat- büszkélkedett Dan.
-Estie-Bestie mi lenne ha a melletted lévő gyufát használnád?- érdeklődtem.
-Milyen gyufát? Én nem találtam semmit, ezért próbálkozok a hülye kövekkel- mondta fújtatva. Gondolom már elege volt a sikertelen próbálkozásból.
-Ott van melletted- feleltem közben pedig lepakoltam a tűz mellé a szalonnákat, meg néhány nyársat, majd Landoék felé igyekeztem, hogy tőlük is elkobozzam a "harci fegyvereiket".
-Ezeket elvenném, köszönöm- mondtam miközben kivettem a srácok kezéből a nyársakat.
-Ne már! Most miért kellett elvenni?- kérdezte Lando sértődötten.
-Hogy tudjunk kajálni és hogy ne okozzatok egymásnak sérüléseket- mondtam- Na gyertek- intettem a többiek irányába.

Körbe ültük a tüzet és elkezdtünk sütögetni. A teljes béke és nyugalom, nagyjából 3 percig tartott, mivel Carlos nagyon jó ötletnek találta, hogy elkezdi mások nyársát löködni a sajátjával.
-Idióta paella zabáló- csattant fel Max- Leesett a hagymám- fújtatott és dühösen meredt a spanyol pilótára.
-Higgadj le. Mindjárt teszek rá újat- forgattam a szemem.
-Az enyém is leesett- panaszkodott Charles.
-Oké Carlos, elég lesz- mondta neki Checo, mire Carlos felháborodva kapkodta a társaság tagjai közt a fejét.
-Max hagymája az én hibám, de Charlesé nem- fonta keresztbe maga előtt a karjait, ennek örömére pedig a tűz forró nyárs telibe az alkaromhoz vágódott.
-Ó baszki- pattantam fel azonnal. A nyárs lecsúszott a földre, de nem érdekelt, mert legalább másodfokú égési sérüléseket szereztem.
Azonnal benyomtam a hidegvíz alá, de kicsit sem enyhült a lüktető fájdalom.
-A francba ez kurvára fáj- szörnyülködtem, a szemem előtt pedig màr ott húzódott a könnyfátyol. Akkor kaptam észbe, amikor valaki odanyomta az égett részhez a fagyasztóból kikapott borsót.
-Meg leszel?- érdeklődött Lando, miközben a szemeivel az arcomat tanulmányozta.
-Hát remélem túlélem- nevettem el magam- De eléggé fájt.
-Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom- rontott be Carlos a konyhába- Jézusom ez elég ronda- hajolt a karom fölé.
-Khm- köhécselt Lando.
-Mi van haver? Allergia? Vagy megfáztál?- kérdezte, a brit pilóta pedig csak a homlokára csapott- Óó, megzavartam valamit?- kapkodta a fejét kettőnk között- Bár istentelen bénák vagytok, hogy egy fagyott borsó miatt kezdtek flörtölni- vonta meg a vállát, majd sarkon fordult és elhagyta a konyhát.
-Köszi a segítséget- engedtem meg a fiú felé egy mosolyt, majd elindultam vissza a kert felé.
-Tényleg istentelen bénák vagyunk- bökte ki hirtelen.
-Tényleg- erősítettem meg csalódottan.

A sütögetés egyébként egész jól sikerült, és megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk Tihanyba, hiszen ha már itt vagyunk, azt nem hagyhatjuk ki.
Hulla fáradtan dőltem be az ágyba és szinte azonnal el is aludtam. Viszont egyszer csak nem kis zajra keltem fel. Es mivel csak azt hallottam hogy valami leverte az éjjeli szekrényről a lámpát, azonnal odavágtam a párnámat.
-Gyerünk mosómedve mutass magad!- álltam fel az ágyamban harcra készen.
-Nem mosómedve vagyok, hanem Lando- suttogta a fiú.
-Mit csinálsz te itt?- kérdeztem, miközben lemásztam az ágyról.
-Jöttem aludni- mondta, és bár nem láttam semmit a sötétben, biztos voltam benne, hogy megvonta a vállait.
-Gyere- sóhajtottam és visszamásztam az ágyamba, úgy hogy helyet hagyjak Landonak is- Nem értelek- mondtam alig hallhatóan.
-Tudom, és sajnálom- mondta a hajamba- De hiányzol. És szar azt látni, ahogy te Pierrel olyan fantasztikusan elvagy- mondta komolyan, belőlem pedig kitört a nevetés.
-Féltékeny vagy Pierre?- kérdeztem rázkódó vállal.
-Nem ezt mondtam- tiltakozott azonnal.
-De, lényegében ezt mondtad. De tudod mit? Legyél is féltékeny- vontam vállat, miközben kibújtam a takaró alól és belebújtam a szőrös, rózsaszín papucsomba.
-Hova mész?- pattant ki azonnal a brit is az ágyból.
-Pierrehez- feleltem.
-Na azt már nem- kapta el a derekamat a folyosón.
-Hogyan állítasz meg?- érdeklődtem keresztbe font kezekkel.
-Egyszerűen- válaszolta és egy laza mozdulattal felkapott a vállára.
-Normális vagy? Azonnal tegyél le- sipákoltam.
-Ne kelts fel mindenkit az üvegtörő hangoddal- mondta miközben lerakott az ágyra, pont úgy, hogy a fejem a lábánál legyen.
-Szeretlek- nézett rám komolyan.
-Ne mondd ezt, még a végén elhiszem- ültem fel- talán nem jó ötlet, hogy itt aludj- mondtam neki összeszorult torokkal.
-Komolyan mondtam- erősködött.
-Én is. Könyörgök ne aludj itt- néztem mélyen a szemeibe.
-Miért?
-Mert olyat csinálnék, amit lehet hogy később megbánok- válaszoltam.
-Megbánnád, ha bármi lenne köztünk ma este?- kérdezte és éreztem rajta, hogy megbántottam.
-Igen- feleltem könyörtelenül.
-Jó tudni Lyn, komolyan- köpte felém a szavakat sértődötten- Aludj jól, egyedül- mondta és kiviharzott a szobából.

Amint elhagyta a szobát, legördült egy könnycsepp az arcomon. Hálát adva annak, hogy van egy terasz a szobámhoz, kiültem oda az iqos társaságában és azon agyaltam, hogy Lando miért hazudja, hogy szeret. Mi a célja ezzel, miért akar még jobban megsebezni?

Sziasztok!!! El sem hiszem hogy sikerült megírnom egy új részt. Nagyon nagyon régóta elkezdtem, de annyi minden történt augusztus-szeptemberben, hogy semmi időm nem volt írni. Viszont most hogy lebetegedtem van némi időm.
Remélem tetszett a rész és bocsánatot kérek, hogy megvárattalak benneteket. Puszi mindenkinek🫶🏻🫶🏻🫶🏻🫶🏻