You make me feel like I'm alive again

Part 15

-Totálisan leégtem- panaszoltam a mellettem sétálóknak. A víz teljesen kiszívta az erőnket. Éhesek voltunk és fáradtak, néhányan pedig meg is égtünk a napon (gondolok itt magamra, Max-re, George-ra és Pierre-re).
-Nem vészes- legyintett Lewis, bezzeg rajta egy darab égési folt sincsen- Csak az orrodat és az arcodat kapta le a nap. Valami hidratálóval bekened aztán kész- magyarázta.
-Nagyon remélem.. vörös vagyok, mint a rák- sajnálkoztam tovább.
-Mikor menjünk kajálni?- kérdezte Esteban- Most vagy előbb öltözzünk át meg ilyenek?
-Én átöltözök, de ti mehettek- legyintettem.
-Én is le akarok tusolni..a sós víz mindenemet szétmarja- nyafogott Charles is.
-Jó akkor fél óra múlva lent találkozunk- mondta Max, majd búcsút vettünk egymástól.
Felsiettem a szobámba, ahol azonnal a tusoló felé vettem az irányt. Alaposan lezuhanyoztam és még a hajamat is megmostam. Kilépve a zuhanykabinból azonnal neki láttam a hajszárításnak, mivel siettem a többiekhez. Sajnos sminkelni már nem maradt időm, de úgy voltam vele, hogy talán vállalható vagyok így is. Felkaptam egy farmershortot és egy fekete ujjatlan toppot, illetve felhúztam a sportcipőmet is. Pont időben készültem el, szóval leszaladtam az étterembe, ahol a fiúk már ott ültek.
-Azta- nézett rám Lando- Gyönyörű vagy- nézett továbbra is csillogó szemekkel.
-Köszönöm- mondtam zavartan, majd inkább elmentem valami ennivalóért. Az egyik kezemben sushival a másikban zéró kólával tértem vissza a fiúkhoz.
-Kösz- vette ki a kezemből Dan a kólát és elkezdte inni.
-Ne már! Daniel!- toppantottan szemforgatva- hozz magadnak.
-Tessék visszaadom- tartotta felém az üveget- Ha nem zavar, hogy beleittam- vont vállat.
-Szar ügy Ricciardo, én bárki után eszek és iszok- kacsintottam rá és visszavettem az italomat.
-Te sushit eszel?-kérdezte fintorogva Lando, miközben leültem Carlos és Max közé.
-Igen. Mi a gond vele? Nem szereted?
-Nem én!- jelentett ki- Utálom a halat.
-De ez ubis és avokádós- mutattam a fiúnak- Nesze kóstold meg- toltam a brit elé a tálat.
-Lando nem eszik sushit- mondta mellőlem Carlos, fel sem nézve  a tányérjából.
-Tényleg nem- helyeselt Lando és visszatolta a tálat.
-El jön még a nap, hogy sushit eszel- legyintettem, mire Lando nevetve megrázta a fejét, én pedig enni kezdtem.

Vacsora után éppen a szobámba igyekeztem, amikor valaki rám köszönt.
-Szia- köszönt Lance Stroll hangosan.
-Szia!- köszöntem vissza, és már indultam is volna tovább.
-Miujság?- kérdezte feltűnően kedvesen.
-Nem sok, ki vagyok merülve- vontam vállat, majd udvariasságból visszakérdeztem- Na és veled?
-Készülök a futamra, remélem jól sikerül- felelte.
-Hát, sok sikert, de én megyek, mert mindjárt összeesek- búcsúztam el a fiútól.
Felértem a szobámba és már zuhantam is be az ágyba. Én nem értem a férfiakat, hol kedvesek, hol pedig rémesek. De már meg sem lepődök. Unottan pörgettem az instagramot, amikoris a készülék jelezte, hogy üzenetem érkezett.

alex_albon: Szia! Most érkeztem meg a csapattal, nagyon fáradt vagyok, de gondolom te is. Holnap délután 3-ra legyél kész, a hotel előtt találkozunk. Jó éjt!🩷
lynett_horner: Szia! Rendben. Jó éjszakát Alex😘

Sokkal jobban éreztem magam ettől a rövidke üzenetváltástól is. Ezután még apa felhívott, vele beszélgettem egy keveset video hívásban.

Másnap reggel az ágyam mellett zajló beszélgetésre keltem fel.
-Szerintetek felkeltsük?
-Nem tudom..ez a tegnapi ruhája?
-Igen szerintem, de lehet, hogy nem.
-Szegény biztos fáradt, hagyjuk aludni.
-Mennyi az idő?
-Fél tizenkettő. Jó éhes lesz szegény, rendelek valami kaját neki.
-Amúgy szerintetek ez mi?
-Szájfeltöltő!
-Sziasztok! Min tanakodtok?- csatlakozott be a beszélgetésbe egy hetedik ember is, ezt pedig már nem hagytam szó nélkül.
-Jó reggelt!- nyitottam ki a szemeimet. A látvány, ami elém tárult felettébb érdekes volt. Pierre és Daniel épp egymás száján alkalmazták a szempillagöndörítőmet, Carlos az egyik muffinos arcmaszkomban sétálgatott a szobában, Max és George a telefonommal ügyködtek valamin, Lewis értetlenül állt az ajtóban (valószínűsítem, hogy ő tért be legutoljára a szobába), Charles pedig egy pohár vízzel készült nyakon önteni.
-Meg ne próbáld- néztem a monacóira olyan csúnyán, amennyire csak tudok- Az amúgy szempillagöndörítő, csak szólok- néztem felváltva Danre és Pierre-re.
-Ez mindent megmagyaráz- emelték el a szájuktól a szerkentyűt.
-Megjött a kaja!- kiáltott fel Max- Legyek érte, addig valaki szedje össze a többieket.

Georgie: Srácok!! Gyülekező Lynnél!

-Örülök, hogy az én szobám lett a főhadi szállás- sóhajtottam, a többiekből pedig hangos nevetés tört fel.
Miután megreggeliztünk közösen, kitereltem a fiúkat a szobámból, ugyanis már fél kettő volt, nekem pedig háromra lent kellett lennem a hotel előtt, csak azt nem tudtam, hogy mit vegyek fel.

lynett_horner: Szia! Egy kis segítségre lenne szükségem..
alex_albon: Szia! Miben lehetek a szolgálatodra?
lynett_horner: mit vegyek fel?
alex_albon: amiben jól érzed magad, de ha szűkebb fogalom kell, akkor azt mondanám, hogy kényelmes/városnézős, de azért étterembe is illő.
lynett_horner: szuper! Köszi🥰

Miután megkaptam a támpontokat, hogy mit is kéne magamra húzni, elkezdtem a megfelelő outfitet keresni. A választásom végül egy fekete hosszú, testhez simuló szoknyára esett, ehhez pedig egy fekete csőtop társult. Egy fehér sportcipőt vettem fel hozzá, illetve egy fehér kistáskát. A fejemre raktam a napszemüvegemet is. A hajamat pedig kivasaltam és úgy hagytam. Megcsináltam a sminkemet és 3/4 háromkor már teljesen elkészültem.
Végig sétáltam a folyosón és egyenesen Max szobájához siettem. Mindenféle kopogás nélkül nyitottam be, legnagyobb meglepetésemre a szobában volt még Checo, George, Daniel, Charles és Lando is. Mindannyian felém kapták a fejüket.
-Öö bocsi srácok nem akartam zavarni- kezdtem magyarázkodni.
-Mikor zavartál?- kérdezte Checo.
-Amennyiben az lenne a kérdés, hogy jól nézel e ki- kezdte George- Igen, fantasztikusan. Alex oda lesz érted- mosolygott rám.
-Albon??- kérdezte Lando- Alex Albonnal lesz randid?- kérdezte teljesen sokkolódva.
-Igen- mondtam, mire Lando egy lemondó fejrázás kíséretében újra megszólalt.
-Jó szórakozást!
-Köszönöm- mosolyogtam rájuk-Viszont én megyek, majd beszélünk- búcsúztam el tőlük.

Mikor leértem a szálloda hall-jába, Alex már ott várt és egy hatalmas öleléssel fogadott.
-Készen állsz?- kérdezte tőlem.
-Készen!- jelentettem ki boldogan- De mit fogunk csinálni?
-Mindent is, amúgy gyönyörű vagy- dicsért meg miközben kiléptünk a szállodából-Jól áll a barna- dicsérte meg a hajamat is. Olyan figyelmes.
-Köszönöm- mondtam megállás nélkül vigyorogva.
Kezdetét vehette a randevúnk. Alex társaságában minden perc egy csoda, iszonyatosan vicces és figyelmes fiú, akivel lehet komolyabb témákat is érinteni. Délután háromtól egészen este tizenegyig együtt voltunk. Felkísért a szobámhoz, ahol szótlanul álltunk pár másodpercig.
-Ha gondolod- kezdtem- Bejöhetsz- mondtam, és a padlót kezdtem bámulni, mintha csak valami érdekes lenne rajta. A thai fiú elmosolyodott és az államnál fogva arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek, maga felé fordított, és abban a pillanatban megcsókolt. Amikor elváltunk egymástól mindketten szörnyen boldogak voltunk.
-Mit gondolsz lesz második randink?- kérdezte, mire én csak bólogattam- Na, majd azután bemegyek, jó?- biccentett a szoba felé. Tetszett, hogy nem akar semmit elsietni, mert bevallom féltem, hogy már az első randi után, olyanra vágyik, amire én esetleg még nem.

Miután láttam eltűnni az alakját a lépcsőn, hatalmas sebességgel szaladtam át Max szobájába, ahova ismét csak úgy berontottam. És ahol ott ült az összes pilóta barátom.
-Hát ti?- kérdeztem meglepetten.
-Rád vártunk. Na meséljél- mondta az ágy szélén ülő Esteban.
-Najó! Hát először is körbe jártuk szerintem az egész várost- kezdtem mesélni, miközben hanyatt vágódtam az ágyon Lewis és Pierre között- Bementünk Al Balad-ba, ami Jeddah óvárosa. Gyerekek az valami fantasztikusan szép. Mindenhol kávézók és butikok. Az egyik kávézóba ittunk is egy kávét, és tök aranyos volt egy kissrác felismert minket, de nem csak Alexet, hanem engem is és kért tőlünk képet. Aztán végig sétáltunk a Vörös-tenger mellett húzódó sétányon. Annyira jó idő volt! És végül az Al Rahma mecsetnél kötöttünk ki, akkor, amikor már ment le a Nap, és abban a szakaszban a legszebb az a hely. Majd ezután még a városban elmentünk vacsorázni. És mindent Alex állt, semmit nem fizethettem. Ja! És megcsókolt, most!- fejeztem be a mesélést elhalkulva- Csodálatosan érzem magam- nyújtózkodtam el az ágyon.
-Örülök, hogy jól sikerült- mondta Carlos.
-Én is örülök Kicsi- mosolygott Checo- de szerintem mindannyian- mondta és a tekintetem akaratlanul is Landora vándorolt, aki csak szótlanul ült a padlón és maga elé bámult.

*2 nap múlva*
Mostmár hivatalos. Én Lynett Horner és Alex Albon, hivatalosan is egy párt alkotunk..

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a sok olvasót és a vote-okat! Nagyon jól esnek. És senki ne csüggedjen, a mi kis Lando Norrisunk nem hagyja ám annyiban, hogy Alex és Lynett most egy pár. Lehet hogy hamarosan meg lesz kavarva az álló víz...❤️