You make me feel like I'm alive again

Part 31

Óvatosan bekopogtam Lando szobájának az ajtaján és vártam, hogy a brit pilóta ajtót nyisson. Kitárta az ajtót, a szemei vörösek voltak, mint aki folyamatosan csak sírt. Teljesen szét volt csúszva. Aggódva mértem végig, ő pedig ugyanígy tett velem.
-Szia- suttogtam neki, de mielőtt folytathattam volna, a nyakamba borult.
-Hol voltál? Miért hagytál itt?- kérdezte el-el csukló hangon.
-Anyához mentem- toltam el magamtól egy kicsit. Az arca lesápadt és ha lehet még nyúzottabbnak látszott.
-Mi történt?- kérdezte idegesen.
-Valaki tönkre tette a sírját- mondtam szinte magam elé.
-Sajnálom. Úgy sajnálom- fakadt ki teljesen és újból nekem borult- Nagyon sajnálok mindent, annyival jobbat érdemelsz, mint én- nézett rám, én pedig lefagyva néztem rá.
-Lando mi történt?- kérdeztem összeszorított ajkakkal- Gyere menjünk be- toltam befelé a szobájába.
Leültünk az ágyra és megvártam amíg egy kicsit megnyugszik.
-Szörnyű dolgot csináltam- rázta a fejét Lando, majd az arcát a tenyereibe temette.
-Mit csináltál?- kérdeztem a hátát simogatva- Bármi is legyen, együtt megoldjuk- mosolyogtam rá bíztatóan.
-Lyn..nagyon sajnálom. Nem jelentett semmit esküszöm- fogta meg a kezeimet.
-Tessék?- kérdeztem és éreztem, hogy mindenem elgyengül. Mi nem jelentett neki semmit- Ugye nem?- kérdeztem könnybe lábadt szemekkel.
-Lynett, hadd magyarázzam meg- nyúlt a csuklóm után, miután és felpattantam mellőle és elindultam kifele a szobából- Beszéljük meg- kérlelt.
-Jó! Beszéljük meg- fordultam felé dühösen- Milyen volt azzal a másik csajjal?- kérdeztem.
-Mi?
-Milyen volt vele?- kérdeztem újból, közben pedig idegesen járkáltam fel-alá a szobában.
-Hát- gondolkodott el- Olyan más milyen.
-Gratulálok! Hagyj békén- nyeltem vissza a könnyeimet.
-Lynett szeretlek- mondta szomorúan.
-Ne mondd ezt. Ha szeretnél, nem csaltál volna meg.
-Mégis mit vártál?- kérdezte, mostmár ő is dühösen- Itt hagytál, amikor megnyertem életem első futamát. Ünnepelni akartam.
-Akkor menj el bulizni a barátaiddal. Ne megdugj egy másik jött-ment nőt- vágtam a fejéhez- És sajnálom, hogy hazautaztam, miután felhívtak, hogy az anyám sírját valaki megrongálta. Ja és csakhogy tudd- fordultam vissza felé, mielőtt végleg kiléptem volna az ajtón- Most lesz az évfordulója a halálának.
-Lyn sajnálom- lépett utánam.
-Ne gyere utánam. Vége van- mondtam kíméletlenül- Te vagy a legnagyobb csalódásom- mondtam kínosan elnevetve magam és végleg ott hagytam őt a szobájában.

Tartottam magam egészen addig, amíg oda nem értem Max szobájához. Benyitottam és azonnal kitört belőlem a zokogás.
-Max itt vagy ugye?- kérdeztem, amikor nem láttam azonnal meg a hollandot.
-Megyek- hallottam meg a fürdőből, majd ki is lépett a fürdőből törölközővel a derekán- Oh Lyn- húzta szomorú mosolyra a száját- Gyere ide- húzott magához.
-Tudtad ugye?- bújtam teljesen a mellkasához.
-Láttam őket felmenni a szobába, szóval sejtettem- sóhajtott- Idehívjam Georget is?- kérdezte a hajamat simogatva.
-Igen- szipogtam- A többiek is jöhetnek, jól esne most a társaság- feleltem.

Pár perc múlva már az összes pilóta barátom ott ült Max szobájában.
-Nézd- nyújtott felém egy hűtődobozt Pierre- hoztam neked fagyit.
-Köszi- mosolyogtam rá- Milyet?- vettem el tőle a dobozt.
-Vanília, csoki és sárkánygyümölcs- válaszolta.
-Uu azokat nagyon szeretem- nyúltam azonnal egy kanálért- ti kértek?- fordultam körbe a szobában, de a pilóták csak rázták a fejüket.
-Szerintem ez a kínos csend nem biztos, hogy jó most Lynnek- tett megjegyzést Charles.
-Beszélgessetek nyugodtan- mondtam megerősítés képpen- Kérlek.
-Mik a terveitek a nyárra? Már amikor éppen lesz szünetünk- kérdezte Esteban.
-Haza megyek Monacóba szerintem- vonogatta a vállát Charles.
-Ja én is arra gondoltam, hogy a Francia Riviéra környékére elnézhetnénk- mondta Lewis- Akár közösen, ha gondoljátok- vetette fel a brit.
-Ez király ötlet. Én benne vagyok- vigyorgott Dan.
-Én is- bólogattam, a srácok pedig elkezdték egymás tekintetét elkapni, mire leesett, hogy mi a bajuk- jöjjön Lando is- vontam vállat- csak egyedül.
-Nem jön- rázta Checo hevesen a fejét- Kicsi, megbántott téged, nem kicsit. Én nem akarok vele nyaralni menni- ellenkezett.
-Ne már fiúk- tártam szét a karjaimat- Norris a barátotok- mondtam- Ezen annak nem szabad változtatnia, hogy mi szakítottunk. Őt régebb óta ismeritek- vonogattam a vállaimat.
-Hát ez nem teljesen igaz- kötött bele Daniel és Max egyszerre. Oké, jogosan, mivel ők régebbóta ismertek engem, mint Landot.
-Srácok nekem mennem kell- jelentette be Carlos, majd a zsebébe csúsztatta a telefonját és felállt a fotelből- Meg leszel?- nézett rám kérdőn, mire aprót bólintottam- Akkor jó- nyugtázta magában és már ki is fordult a szobából.

*Lando szemszöge*
Kopogás hallatszódott a hotel szobám ajtaján.
-Lynett?- kérdeztem reménykedve, miközben feljebb toltam magamat az ágyamon.
-Nem éppen- lépett be Carlos a szobába- Haver. Büdös van- jegyezte meg, én pedig hatalmas lendülettel visszadőltem az ágyba.
-Elhagyott- jelentettem ki.
-Te intézted el magadnak- vont vállat a spanyol barátom, miközben helyet foglalt az ágy szélén.
-Ha azért jöttél, hogy ilyeneket vágj a fejemhez, akkor mehetsz is- mutattam az kijárat irányába, de Carlos csak felhorkantott.
-Nála voltam. Ahogy a többiek is- mondta.
-Utáljuk Lando Norrist klubb nyílt?- kérdeztem szarkasztikusan.
-Érdekel a véleményem?- kérdezte figyelembe sem véve a megjegyzésemet.
-Mondd.
-Egy idióta vagy- jelentette ki, erre pedig felkaptam a fejemet és a haveromat szuggerálva vártam,hogy folytassa- Emlékszel mit mondtam neked aznap este?- érdeklődött én pedig elgondolkodtam. Alig emlékszem valamire.

*Visszaemlékezés Lando szemszögéből*
-Annyira önző- fújtattam, miközben Carlos és Max között sétáltam- Megnyertem ezt a szaros futamot, de nem képes velem örülni- folytattam, mire Max rosszallóan nézett rám.
-Biztos meg van az oka annak, hogy elment- válaszolt nekem.
-Te vagy neki a világon a legfontosabb- szólt bele Carlos is- Inkább arra gondolj, hogy milyen Szörnyű dolognak kellett történnie, hogy itt hagyjon. Pont ma- oktatott ki. Végül is igaza volt, Lyn sose hagyna csak úgy itt a futam győzelmem után.
-Akkor is szólhatott volna valamit- akadékoskodtam- Menjünk inkább bulizni- vontam vállat, a srácok pedig bele mentek.

-Lando!- hallottam a hátam mögül Esteban hangját- Ki ez?- biccentett a csaj felé, aki mellettem illegette magát.
-Alice- válaszoltam.
-És elárulnád miért van ennyire rád cuppanva?- kérdezte felvont szemöldökkel.
-Talán valami baj van vele?- kérdeztem tőle, miközben a derekánál fogva közelebb rántottam magamhoz a csajt.
-Barátnője van- intézte szavait a lányhoz, mire az csak megvonta a vállát.
-Estie-Bestie menj a dolgodra- mondtam kissé artikulálatlanul a sok alkoholtól- Nem érdekel a véleményed.
Elindultam a csajjal vissza a hotelbe, de természetesen útközben összefutottam Carlossal.
-Lando! Ne csinálj faszságot- kapta el a csuklómat, de én csak leráztam magamról a karját.
-Ne szóljatok bele az életembe, tudok önállóan döntést hozni- köptem felé a szavakat.
-Nem lesz jó vége- rázta a fejét Carlos idegesen- Most teszed tönkre a kapcsolatotokat- mondta, majd sarkon fordult és ott hagyott.

Valóban épp most tenném tönkre a kapcsolatunkat Lynnel? Fogalmam sincs, de abban a percben már nem is tudtam tisztán gondolkodni.
Másnap reggel pedig Alice mellett keltem, a ruháink pedig a padlón voltak. Itt már tudtam, hogy elbasztam.

*jelen*
-Azt mondtad tönkre teszem a kapcsolatunkat- sütöttem le a szemeimet- Igazad volt Carlos- sóhajtottam- Hogy van?
-Szarul.
-Beszélek vele- határoztam el és azonnal útnak is akartam indulni, de Carlos visszanyomott az ágyra.
-Most ne erőlködj Haver. Hagyd egy kicsit- paskolta meg a hátamat.
-Vissza akarom kapni- nézzem továbbra is bánkódva a spanyolra.
-Légy türelmes, hadd heverje ki- javasolta.

Sziasztok! Itt az új rész, igyekeztem az írással, remélem tetszett🥰🥰