You make me feel like I'm alive again

Part 27

*Japán nagydíj*
-Drágám, tartsd a tempódat és maradhatunk a hetedik helyen- mondtam a rádióba Georgenak.
-Oké- érkezett a válasz.
-Charles nagyon szépen jön! Annyira büszke vagyok- tettem hozzá csak úgy mellékesen- Biztos nehéz neki- folytattam, akkor is ha a brit pilótától nem vártam választ, hozzáfűzni valót a kijelentéseimhez.

A fiúk végig nagyon jól jöttek, iszonyatosan büszke vagyok. Charles nagyon szépet mentett, Jules büszke lenne rá. Amúgy nagyjából minden a szokásos volt, Max nyerte a futamot, Checo ért be másodikként, majd a két ferrari. George is kifejezetten jól ment. Egyedül Dant sajnáltam. Csak én tudtam hivatalosan arról a baráti körünkből, hogy  a következő kettő versenyén, ha nem bizonyít, akkor nem tartanak már rá igényt a csapatánál.
-Mi van Danny-m?- húztam szomorú mosolyra a számat, amikor megláttam a pilótát a boxutcában- Sajnálom- vontam szoros ölelésbe.
-Az én hibám volt a baleset- vonogatta a vállát csalódottan.
-Jól van nem baj- simogattam a hátát- Kínában jobb lesz- próbáltam meg felvidítani.

Erre a futamra kijött egyébként Max barátnője, Kelly is, ami csakis egyet jelentett, végre megint eltölthetek egy kis időt a kedvenc "fogadott" unokahúgommal, Penelope-val.
-Szia Kicsi P- nyújtottam pacsira a kezemet a kislánynak, amint megláttam- Szia Kelly- üdvözöltem az anyukáját is kettő puszival.
-Szia Lyn- csimpaszkodott a nyakamba azonnal Penelope.
-Egész este velem leszel hallod Kisördög- mondtam a gyereknek, mivel Max és Kelly elmennek kettesben vacsizni és utána szeretnék ketten tölteni az éjszakát.
-Ez az! Akkor sokáig fent lehetek és annyi édességet eszek, amennyit csak akarok- örült meg neki Penelope, mire az anyja csodálkozva fordult felém, én meg csak egy hanyag legyintéssel letudtam az egészet.

-Na mit szeretnél csinálni P?- kérdeztem a kislányt, aki amint felértünk a hotelszobába levágta magát az ágyra- Nézzünk valami mesét?- mutattam a távirányító felé, mire bólintott. Kopogtak a szobaajtón, ezért Penelope kezébe nyomtam a távkapcsolót, hogy keressen magának valamit, amit megnézne.
-Öö, mit csinálsz itt Lando?- kérdeztem egy kissé hűvösen.
-Beszélni akarok veled. Bemehetek?- kérdezte.
-Nem annyira alkalmas. Vannak nálam- mondtam és beljebb hajtottam az ajtót.
-Fiúval vagy?- kérdezte, az arcát pedig elöntötte a düh és a féltékenység- Ki az? Pilóta?- tette fel a kérdéseit, közben pedig a lábamnál megjelent Penelope és kidugta  a fejét az ajtón.
-Landoooo!- örült meg neki Penelope és kiszaladt a fiúhoz- Te is jöttél rám vigyázni?- kérdezte, Lando arcára kiülő féltékenységet pedig felváltotta a mosoly.
-Hát persze- mondta és azonnal fel is kapta a kislányt, majd rám nézett és a tekintetével engedélyt kért arra, hogy maradhasson, én pedig félre álltam az ajtóból és beengedtem.
Immáron hárman feküdtünk le az ágyra, Lando és köztem feküdt Penelope.
-Kérlek csak ne a Jégvarázst- könyörögtem a gyereknek, aki megadóan megforgatta a szemeit- Ez legyen?- kérdeztem, amikor megállította a távirányítót az Oroszlán király című mesén.
-Igen!- indította el a vidáman- Lyn te vagy Nala, Lando pedig Simba- magyarázta, miközben szorosan mellém kuporodva elhelyezkedett és szinte azonnal csukódott is le a szeme.
-Sajnálom, hogy azt feltételeztem sráccal vagy- nézett a szemembe mélyen Lando.
-Nem gond- vontam meg a vállaimat, közben pedig Penelope hátát simogattam, aki nagyjából már el is aludt. Megérte elkezdeni filmet nézni- Most nézd meg- mutattam az alvó gyerekre- Végre velem lehet erre elalszik- csóváltam meg mosolyogva a fejemet- Mindjárt jövök- mondtam, majd felálltam és elindultam a mosdó felé.
Miután végeztem, hallottam, hogy valaki halkan bekopog a fürdő ajtón. Nyilván Lando volt az, hiszen Penelope aludt.
-Gyere- mondtam a lehető leghalkabban, nehogy felébresszem a kicsit.
-Lyn tényleg beszélnünk kell- lépett be Lando az ajtón, én pedig a tükörből néztem egyenesen rá- Én majd' belehaltam, hogy nem beszéltünk- mondta nyúzott arccal.
-Én nem értelek téged Norris- sütöttem le a szemeimet csalódottan- Azt mondod, hogy csak barátok vagyunk, de- kezdtem, ő pedig egyre közelebb jött hozzám, kezeit pedig a derekamra csúsztatta és úgy ölelt hátulról- De közben meg ilyeneket csinálsz, mint amit most is- fejeztem be a mondandómat.
-Tudom, de meg kell értened, hogy nem akartam kapcsolatot most érted- csattant fel és el is lépett tőlem- Basszus egy másfél éves kapcsolatomnak lett vége, a legkevésbé egy kapcsolat hiányzik- sóhajtott és dühösen meredt maga elé.
-Ne már Lan- tártam szét a karjaimat- Ezt te sem gondolhatod komolyan. Mióta is ismerjük egymást?- gondolkodtam el- mostmár 5 hónapja- jelentettem ki, ő pedig csak a padlót bámulta, mintha csak valami érdekes lett volna rajta- Együtt voltatok még, amikor találkoztunk?- kérdeztem a brit fiú pedig az arcát a tenyerébe temette- Komolyan?- kérdeztem letörten.
-Úgy sajnálom Lyn. Akkor már nem szerettük egymást. Még a nyaralás ideje alatt szakítottunk- kezdett el magyarázkodni.
-Velem aludtál!- túrtam a hajamba hisztérikusan- És neked barátnőd volt- mondtam, de még mindig nem akartam elhinni.
-Annyira sajnálom- mondta és a térdére ereszkedett, úgy ölelt magához- Amikor szakítottunk, tényleg nem akartam semmit senkitől. De aztán egyre jobban megismertelek. És tényleg szeretném ha köztünk ez működne.
-Köztünk nincsen semmi. Te mondtad, csak barátok vagyunk- mondtam a lehető leghidegebben.
-Kérlek Lyn ne lökj el magadtól- nézett fel rám- Hadd magyarázzam el- könyörgött tovább, én pedig egy hatalmasat nyeltem és úgy válaszoltam.
-Nem dogom veled itt megbeszélni- ráztam a fejemet- Penelope itt alszik.

Lyn: SOS sürgősen segítség kell!! P itt van a szobámban, alszik, de valamit meg kell beszélnem Landoval. Átugrassz addig?
Danny: Persze! Ki nem hagynám, de aztán védekezzetek haha
Lyn: ez most nem az a buli lesz...

-Dan átjön, vigyáz a gyerekre- mondtam és az ajtó felé indultam, de a fiú továbbra is a fürdő közepén állt- Mire vársz? Gyere a szobádba- mondtam, mire észbe kapott és utánam indult.
Dant beengedtük és már indultunk is a brit pilóta hotel szobájába.
-Hajrá! Kezdheted a magyarázkodást- intettem Landonak, hogy kezdjen bele és kicsit sem kedvesen levágtam magam az ágyára, a lábaimat, pedig felhúztam törökülésbe.
-A második nap reggelén- kezdett bele- Emlékszel, véletlen mellettem aludtál. Na, akkor reggel szakítottunk. Azért voltam akkor kicsit letörtebb- sóhajtott- És akkor nem akartam kapcsolatot, sem veled, sem mással. Viszont- emelte fel a mutató ujját- ahogy egyre jobban megismertelek, egyre inkább akartam, hogy valami legyen kettőnk közt- fejezte be és már megint ott tartottunk, hogy a fiú az ágy előtt térdelt.
-Én nem tudom, hogy higgyek e neked- sóhajtottam és a kezeiért nyúltam- Annyira akarok, de néha úgy érzem, hogy neked csak egy leszek a sok csaj közül, akit megdugtál.
-Te sosem leszel csak az- mondta és egyre csak közeledtek az ajkaink egymás felé.
Felhúzott az ágyról és maga elé húzott, majd elkezdte levenni rólam a felsőmet, aztán magáról.

-Szeretlek- suttogta a fülembe, majd újból a nyakamra tapadt és szívni is kezdte azt, miközben már teljesen bennem volt, a szobát pedig csak a hangos sóhajaink zaja töltötte be.
-Én is szeretlek- válaszoltam neki. Hát meglátjuk, hogy mi lesz reggel...

Sziasztok!! Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel, de olyan zsúfolt hét áll mögöttem,  hogy csoda, hogy ma elkészült. Remélem tetszik.
Illetve megragadnám az alkalmat és megköszönném a több, mint 8k olvasót, ami nekem hatalmas előre lépés és nagyon jól esik. Köszönöm, hogy vagytok nekem és egy-egy kommenttel szebbé teszitek a napjaimat.
Legyen nagyon szép estétek❤️❤️❤️❤️