You make me feel like I'm alive again

Part 14

Én egyel korábbi géppel jöttem, mint a többiek, mivel már egy héttel előtte tudtam, hogy fodrászhoz kell mennem a nagydíj hetén. Így Jeddahban egy szimpatikus szalonhoz be is jelentkeztem, viszont ezért korábban kellett elindulnom. Esteban kidobott a reptérre és meg is várta velem a becsekkolást.
-Még van fél óránk, megiszunk egy kávét?- kérdeztem, remélve, hogy afrancia nem utasítja vissza ezt az ajánlatot.
-Persze. Menjünk- egyezett bele- Te Lyn, valamit el kell mesélnem.
-Na lökjed Estie-bestie- mosolyogtam rá.
-Szóval, láttunk téged Alexxel, még a parkolóban- kezdett bele, mire azonnal vörösödni kezdett az arcom- Szép színed van- mosolyodott el- Na de a lényeg, hogy Lando tombolt basszus.
-Mi?- kérdeztem kikerekedett szemekkel- Mit mondott?
-Hát először is teljesen ki volt akadva, hogy miért startol rád mindenki, és hogy te miért adod hozzá magad.
-Persze, nyilván az én hibám minden.
-Engedd el- legyintett, miközben a kezembe nyomta a cappucinomat- Ja és azt is mondta, hogy nem hagyod, hogy megmagyarázzon valamit, valami csajjal, vagy nem tudom. Ez kicsit zavaros volt- gondolkodott el- A lényeg, hogy teljesen ki van bukva.
-Értem- feleltem- És honnan veszi, hogy randira hívtak.
-Miért nem?- kérdezte Esteban.
-Najó, de ez maradjon köztünk. Randizom Alexxel.
-Jaj de szuper- örült velem- Mikor?- kérdezte azonnal. Anno igaza volt Checonak, Estebannal tényleg jót lehet pletyizni.
-Kedden! Állítólag vacsizni megyünk- kezdtem mesélni.
-Uu biztos jó lesz, nem úgy mint azzal a seggarc Lance Strollal. Na de még valamit árulj el nekem, mielőtt elkezdesz rohanni a kapukhoz, mondván, hogy le fogod késni a gépet- mondta miközben az órájára nézett, ennek következtében én is megnéztem az idő és már pattantam is fel- Milyen lesz a hajad?
-Sötét és rövidebb- mondtam, miközben már a a jegyemet kutattam elő a mobilomból- De ez titok. Na csókollak Estie, találkozunk holnap- öleltem meg a fiút és elindultam a becsekkolóhoz.

Késő éjszakai járattal indultam és sajnos jó korán kint voltam a reptéren. Fél tizenegy volt és a gépem negyed háromkor száll fel. Már vagy negyedjére mentem be a Duty Free-be magamnak édességet és innivalót venni, hogy valahogy kibírjam alvás nélkül a várakozást.

L.Hamilton: Mizu Lyn? Hogy bírod?
Lyn:

Norris: huu, jól betankoltál
Lyn: muszáj volt, ez a túlélő nasim
Maxi: nem akarsz aludni?
Lyn: Nem, félek, hogy akkor lekésem a dolgokat
Honey Badger: Jaj Kicsi! Veled mehetett volna egyikünk. Nem is gondoltunk erre
Lyn: nem baj, jó ez így
Checo: Aludjál egy kicsit, egy óra múlva felhívlak, majd arra felkelsz.
Lyn: oksi! Köszi srácok. Szeretlek benneteket🩷🥹
Norris visszavont egy üzenetet
Lyn: Mi volt ez Lando?
Norris: semmi, rossz helyre ment
Charlie: ne már haver, olyan gyorsan kitörölted el se tudtuk olvasni.
Norris: mindegy

Tényleg elaludtam, a gond viszont az volt, hogy nagyon nem telefon hívásra keltem. Tuti lekéstem a gépet, minden lehetséges dolog átfutott az agyamon. Egy srác ébresztgetett, ráadásul a nevemen szólított.
-Lyn! Kicsim ébredj- suttogta a fülembe.
-Te ki vagy?- kérdeztem álmos hangon.
-Lyn ne már. Nyisd ki azokat a gyönyörű szemeidet és meglátod- mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet és nem más ült mellettem a reptéren, mint Lando.
-Jó reggelt- mondta mosolyogva.
-Hát te?- kérdeztem meglepetten.
-Amikor írta Daniel a csopiba, hogy eljöhettünk volna veled, akkor megnéztem, hogy van e még a járatodra hely. És volt. Szóval eljöttem.
-Köszönöm, Lando- öleltem magamhoz a fiút szorosan- De nem akartál volna a flancos magángépekkel menni?
-Nem, én veled akartam- nézett mélyen a szemembe. Egy ideig csak néztünk egymásra, nem szóltunk egymáshoz, mert nem volt mit mondanunk a másiknak. Rosszul éreztem magam, hogy idejött miattam én pedig két nap múlva elmegyek Alexxel. Tudom, nincs köztünk semmi, de ki tudja mi lehetett volna..
-Kérsz?- kérdeztem megtörve a kínos csendet, miközben kibontottam egy zacskó gumicukrot, a zacskót pedig felé tartottam. Látszott rajta, hogy habozik- Nem ettől megy tönkre a diétád- vontam vállat.
-Köszi- nyúlt végül a zacskóba.

Végre felszálltunk a gépre, és Lando volt olyan figyelmes, hogy a mellettem lévő ülést foglalta magának. Felszállva a gépre én szinte azonnal el is aludtam.
Lando ébresztett, amikor földet értünk, taxival elmentünk a hotelünkig.
-Lyn, baj van- kezdte, miközben a recepció felé indultam- Az én foglalásom csak holnaptól van. Nincs szobám- bökte ki.
-Öö..alszok az enyémben- legyintettem- Viszont, valamit el kell mondanom előtte- húztam szomorú mosolyra a számat.
Átvettük a szobakulcsot és felmentünk a kivett szobába.
-Na lökjed Horner. Mit kell elmondanod?
-Lando..én találkoztam valakivel- mondtam, miközben a fiú arcát fürkésztem- És kedden randink lesz- a brit pilóta arca hirtelen csalódottá vált, kicsit megrázta a fejét, majd elmosolyodott.
-Értem Lyn. Köszönöm, hogy elmondtad- simította meg a vállamat, majd elment a fürdőszobába.

Reggel az ébresztőm csörgésére keltem. Lando a kanapén aludt. Megértem, sajnáltam, de muszáj tovább élnünk az életünket. Nekünk ez nem jött össze. Csendben összeszedtem magamat, és megindultam a fodrász szalonba.
2 órán át tartott, a hajam most épphogy a mellemig ért és nagyon sötét barna lett. Nekem tetszett, reménykedtem benne, hogy másoknak is fog. Amikor visszaértem a hotelbe, megindultam reggelizni, ahol a pilóta barátaim már ott ültek.
-Sziasztok!- szaladtam oda hozzájuk- Na milyen?- kérdeztem a hajamra utalva.
-Egész jó itt is a kaja, az előző hotelben lehet jobb volt, de nem vészes- mondta Pierre fel sem nézve a rántottájából.
-Jézusom- csapott a homlokára Max- amúgy nagyon dögös. Jól áll- dicsért meg.
-Nekem is tetszik- mosolygott rám Charles.
A srácok egyöntetűen megállapították, hogy a hajam jó. A mai programunk egyébként az volt, hogy lemegyünk a partra fürdeni a tengerben. Szóval kaja után mindneki összepakolt és átvedlett fürdő ruhába.
-Lyn siess vagy itt hagyunk- kopácsolt az ajtómon George.
-Sietek! Nem hiszem el, hogy a férfiak ilyen türelmetlenek- mondtam, de csak magamnak.
-Hallottuk!- szólt vissza Carlos.
-Mi az isten? Mind itt álltok az ajtóm előtt?- kérdeztem őket.
-Igen- szólt bele a beszélgetésbe mostmár Checo is.
-Ó te szent ég. Itt is vagyok- léptem ki az ajtón.
-Mi tartott ennyi ideig?- érdeklődött Max, miközben átdobta kezét a vállamon.
-Nem találtam a fürdőruhámat- nevettem fel, a többiek pedig velem nevettek.
-Jöhettél volna anélkül is- legyintett George, tudtam, hogy csak viccel, ez a mi barátságunk alapja, hogy szinte flörtölünk egymással, de nem vesszük komolyan. Szigorúan csak barátok vagyunk, de ezt mások ezek szerint komolyabban vették a kelleténél.
-Hé!- szólt rá egyszerre négy fiú Georgera. Checo, Daniel, Max és legnagyobb meglepetésemre Lando is.
-Nyugi- tette fel a kezét védekezően. Vicc volt- nevetett fel- Ugye Lyn?- kérdezte megerősítést várva, mire bólintottam.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok ehhez a részhez is!❤️🥰