You make me feel like I'm alive again

Part 30

Minden tökéletes volt. A legapróbb dolgokig minden. Olyan volt, mint a vihar előtti csend. Már túl voltunk a Kínai nagydíjon is és éppen Miami homokos partján feküdtünk. Charles és Dan motorcsónakokkal süvítettem a vízen, Max és Checo elmélyülten beszélgettek a Redbull idei fejlesztéseiről. George pedig épp most ért vissza egy koktéllal a kezében, amit felém nyújtott én pedig elvettem tőle.
-Köszönöm- vigyorogtam, miközben egyik kezemben a pohár volt, másikkal pedig a mellettem békésen szuszogó Lando kezét fogtam- Mit hoztál?- érdeklődtem, miközben beleittam.
-Találd ki- vont vállat a brit pilóta.
-Sex on the beach- bólintottam- A kedvencem.
-Felőlem mehet- szólalt meg mellőlem Lando álmosan.
-Drágám le fogsz égni- fordítottam felé a fejemet- Nincs rajtad egy gramm naptej sem. Pierre dobd már ide a naptejet- kiáltottam a franciának, aki egy határozott mozdulattal a kezembe dobta a kért tárgyat- Köszi!
Nyomtam a tubusból Lando hátára, mire ő hirtelen felállt, mondván, hogy ez rohadt hideg, hagyjam abba.
-Miért kínzol?- kérdezte minden színészi tudását megcsillogtatva.
-Hogy ne égj le! De tudod mit, nekem mindegy- vontam vállat, majd megindultam a víz felé.

-Totál vörös az egész vállam- sóhajtozott Lando a közös hotel szobánkban- és nagyon fáj.
-Én szóltam- kezdtem el a kioktatását, majd kilépve a fürdőből szembe találtam magam a fiúval, aki a hasán feküdt a takarónkon.
-Csak ezt ne kezdd el- nyöszörgött- A zuhanyzás is fájt- fúrta a fejét a párnákba.
-Jól van Szivem- húztam el a számat- hozok aloeverás krémet, attól jobb lesz- siettem vissza a fürdőszobába, majd előkutattam a kis tubust és visszamentem Landohoz.
-Nézted a netet?- érdeklődött, mire az arcom azonnal komorrá vált.
-Csak épp ránéztem- vontam vállat miközben Lando hátát kentem be a hidratálóval.
-Lando Nowins- csóválta a fejét, majd lapozott egyet az instagramján- És én vagyok a szemét, hogy beintek nekik.
-Nem vagy az. Hidd el ezt most megnyered- mondtam letéve a hidratálót az asztalra- Na gurulj arrébb, hadd feküdjek ide- léptem az ágyhoz, mire Lando megragadta a csuklómat és magára húzott.
-Szeretlek, tudod?- nézett mélyen a szemembe.
-Én is szeretlek- hajoltam közel hozzá és egy szenvedélyes csókba hívtam. A csípőjét teljesen nekem nyomta, ezzel is éreztetve, hogy mennyire vágyik rám.
-Tudod hogy most nem lehet- másztam le róla és mellé feküdtem.
-Bocsi! Teljesen elfelejtettem- sóhajtott, majd unottan odabújt hozzám.
-Kösz! A savanyú arcod sokat segít a helyzeten- fordultam el tőle.
-Naa Lyn, sajnálom- mondta, miközben a kezét a hasamra csúsztatta és simogatni kezdte- Tudom, hogy ezt nem te irányítod- nyomott puszit a hajamba.

Másnap reggel a körülményekre (vagyis, hogy meg volt a menstruációm) való tekintettel, elég nyúzottan keltem és semmi kedvem nem volt a mai naphoz. A hasamba fél percenként iszonyú erejű fájdalom nyilalt, de menni kellett, mert szabadedzés van, majd utána délután még egy sprint futam kvalifikáció. Fantasztikus.
-Hajrá George! Menni fog- nyomtam a szám elé a mikrofont.
-Kösz Lyn, ma igazán használható vagy- sóhajtott a rádióba- Nem tudnál segíteni, hogy hol javulhat az időm?- kérdezte.
-Hát- néztem az előttem lévő monitort, miközben egy darab gumicukrot nyomtam a számba- Valahol a 4-es kanyarnál- csámcsogtam a csapat rádióba- Meg a kigyorsításaid veszedelmesen gyengék- vontam vállat.
-Huu de nem vagy jó kedvedben. Csak nem meg van Szivem?- nevetett fel George, mire az arcom eltorzult, bár ezt ő nem láthatta, így csak hallgattam- Jaj, eltaláltam, mi?
-El. Inkább nyomd a gázpedált Russell. Meguntam a veled való kommunikációt.
-Ne szopass Lynett, te vagy a mérnököm- kezdett beszélni, de én levettem a fejemről a fülest.
-Toto! Egészségügyi gondok miatt ki kell szaladnom, átvennéd Georgiet?- kérdeztem a csapatfőnökre szegezve a tekintetemet, mire az bólintott.

Kiszaladtam a mosdóba, ahol azon kívül, hogy a tükörképemet bámultam, mást nem csináltam. A telefonomra néztem, amin egy nem fogadott hívás volt, Angliából. Gondoltam, majd visszahívom, ha alkalmas lesz. De ki a fene gondolta, hogy az a hívás rohadt fontos és hogy nekem csak a futam után lesz időm visszahívni?

Lando megnyerte a Miami Nagydíjat! Iszonyatos forróság járta át az egész testemet. Büszke voltam! És alig vártam, hogy végre beszélhessek vele, de még zajlottak az interjúk, így addig felhívtam a számot, ami két napja hívott.
-Jó napot kívánok! Lynett Horner- mondtam levakarhatatlan vigyorral az arcomon.
-Jó napot! Katrin Jones vagyok az angliai rendőr főkapitányságról. Egy elég kellemetlen hírem van- mondta a nő komoran, nekem pedig lehervadt a mosoly az arcomról.
-Mi történt?- kérdeztem hatalmas gombóccal a torkomba.
-Az ön édesanyja volt Lauren Frey?- kérdezte tőlem a rendőrnő.
-Igen- mondtam kiszáradt torokkal.
-Az édesanyja sírját, tegnap este megrongálták. Az elkövetőkről nem tudunk semmit. A sírkő darabokban van és az ott hagyott mécseseket is összetördelték- hadarta el gyorsan a nő, nekem pedig azonnal folyni kezdtek a könnyeim. Hó végén lesz a halálának az évfordulója, erre valaki megrongálta, meggyalázta az emlékét. A szívem vadul kezdett dobogni és a hallásom is teljesen eltompult. Alig kaptam levegőt. Haza kell mennem. Most. De Lando pont ma nyert, nem hagyhatom itt.

-Apa! Apa!- szaladtam oda apukámhoz, továbbra is a légzésemmel küszködve- Apa nagy baj van- néztem rá.
-Úristen, mi történt?- vont azonnal szoros ölelésbe.
-Anya sírja- zokogtam- Valami tönkre tette. Széttördelték.
-Hazamegyünk- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon és már meg is indult a paddockból kifele.
-De Lando- mutattam a pódium felé.
-Meg fogja érteni Kicsim. De most haza kell mennünk- mondta és karon ragadva engem már ki is léptünk a Nagydíj helyszínéről.

*1 hét múlva*

-Mi a fasz Lynett?- nézett rám dühösen Max, amint meglátott belépni a hotelszobájába Olaszországban- Nem szóltál, hogy elmész. Erre most se szó, se beszéd, megjelensz a szobámba. Hol a faszban voltál?- kérdezte, nekem pedig a szám széle lekonyult és el is sírtam magamat.
-Anyához mentem- szaladtam oda a legjobb barátomhoz és rögtön hozzá bújtam- Rendbe kellett szednem, amit tönkre tettek.
-Ne haragudj- puszilt a hajamba- Nem tudtam.
-Tudom..de mostmár itt vagyok.
Lando melyik szobában van?- kérdeztem, de Max feltűnően hallgatott.
-Lyn..Beszéljetek, de bármi van, tudd, hogy mi melletted vagyunk- mondta, nekem pedig egy ütemet ki hagyott a szívem.
-Max, mi történt?- kérdeztem idegesen. Nem dühösen, hanem csak szimplán aggódva. Szó nélkül ott hagytam az első helyet ünneplő barátomat. Szinte bármit is csinált, én azt megérdemeltem. De csak nem csinált semmi komolyat...

Sziasztok! Kissé megcsuszva, de itt az új rész. Köszönöm, hogy türelemmel kivártátok, remélem tetszik❤️❤️❤️❤️