You make me feel like I'm alive again

Part 11

Nagyjából fél óra elteltével kikeltem az ágyból és ránéztem az órára, kilenc óra volt, tényleg korán hazaértem. Megtöröltem a szemeimet és átvettem egy leggingset, meg edző felsőt, illetve felvettem a futó cipőmet. Kiléptem a folyosóra és gondoltam meglepem a társaságommal vagy Max-et vagy Georgeot. Esetleg Checot vagy Dant.
-Lyn?- hallottam meg ahogy valami szólít a sötét folyosón.
-Igen?- szóltam vissza.
-Beszéljük meg- vettem ki egyre inkább Lando hangját.
-Nincs mit megbeszélni- feleltem- Te mondtad, nincs köztünk semmi- mondtam és éreztem a lélegzet vételét és a közelségét, mivel elértem az ő szoba ajtajához.
Felkapcsolta a lámpát és megpróbálta elkapni a tekintetemet.
-Hova mész?- kérdezte.
-Nem sok közöd van hozzá- vontam vállat- De sietek. Majd talán ütközünk- intettem neki, majd elléptem tőle. Ő még beszélt hozzám, de egyszerűen most nem tudtam vele foglalkozni. Bekopogtam Max szobájába, legjobb barátom pedig szinte azonnal ajtót nyitott.
-Hazaértél? Miért vagy futó cuccban? Mi történt?- bombázott a kérdéseivel.
-Lance Stroll egy fasz, Lando Norris is egy fasz- kezdtem dühösen- Az a seggarc elvitt vacsizni, ahol bocsánatot kért az anyámra tett megjegyzéséért, de azért hogy szinte lekurvázott, azért nem hajlandó.
-És mi van Landoval?- kérdezte aggódva.
Elmeséltem neki mindent, a kis nyaraláson történtektől kezdve mindent. Max pedig hallgatott és teljes vállszélességgel kiállt mellettem. Miután befejeztem a panaszkodást a fiúra emeltem a tekintetemet.
-Eljössz velem futni? Ki a pályára?- kérdeztem vigyorogva.
-Aaaa Lyn, én most biztos hogy nem. 10 óra van. És már pizsamában vagyok.
-Jól van, akkor nyaggatom Georgeot- sóhajtottam és megindultam az ajtó felé.
-Várj- szólt utánam- valamit tudnom kell- mondta és látszott, hogy habozik- Lefeküdtél Landoval?
-Nem.
Megindultam George szobája felé, ahol aztán bekopogtam. Egy kócos hajú, álmos fejű George Russell nyitott ajtót, akin csak egy alsónadrág volt.
-Szia drága Lynett- köszöntött- mi járatban erre ilyenkor, futóruhában?- kérdezte, miközben a szemei elkalandoztak a felszerelésemen.
-Eljössz velem futni?- kérdeztem- Túl stresszes vagyok most, le kell vezetnem a feszkót.
-Hát, nem sok kedvem van, de megyek. Várj felöltözök, addig gyere be- invitált be, ő pedig néhány holmijával eltűnt a fürdőben.
Pár perc múlva egy biciklis nadrágban és egy pólóban jelent meg előttem.
-Nem gond, ha csak bicóval kísérlek?- kérdezte, mire megráztam a fejem- Király, akkor mehetünk. Gondolom a pályára mennél, nem?
-De, egy isten vagy Georgei. Imádlak- karoltam át féloldalasan a fiú derekát- Max nem akart velem jönni- kezdtem mesélni.
-Inkább azt meséld el nekem, milyen volt Strollal?
-Fhuu ne is mondd- kezdtem bele a történet elfecsegésébe, kezdve azzal, hogy Landonak miképp mondtam el, hogy elhívott vacsorázni.

Már kiértünk a pályára és épp bemelegítettem, de még mindig csak csacsogtunk.
-Akartam is mondani, hogy Lando olyan ideges volt, amikor lejöttél az étterembe.
-Komolyan?- kérdeztem- Nem mintha nem tűnt volna fel, haha. Mondott is valamit?
-Persze! Azt kérdezgette, hogy szerintünk Lance Stroll..hogy is fogalmazzak szépen, magáévá tesz e.
- Ez a gyerek nem százas, csak mondom, hogy egy csaj jött ki a szobájából, amikor visszaértem- mondtam és az arcomról fokozatosan olvadt le a mosoly- És bevallotta, hogy lefeküdt vele- vontam vállat csalódottan.
-Jó, de nem voltatok együtt.
-Igaz, de akkor se, amikor én elmentem Lance-el.
-Facts!
-Na, induljunk Russell, mert sosem érünk haza- mondtam és megindultam, mivel már tényleg közel 11 óra volt.

Szinte csigatempóban futottam, mivel nem a gyorsaságra mentem rá, hanem arra, hogy hosszabb távot fussak. Mellettem George egyfolytában panaszkodott, hogy ha ilyen lassan tekeri a pedált, akkor el fog esni. 5 kört futottam, az ugyebár nagyjából 25 kilóméter, így a végére kellően kifáradtam. Levetettem magamat a földre, és lehunytam a szemem, hogy rendezzem a légzésem.
-Lyn, Lyn, Lynett- hallottam, hogy George szólítgat, és bökdösi az arcomat- Jaj, te lány- hallottam továbbra is, mire résnyire kinyitottam a szemeimet- Gyere, menjünk haza, elaludtál a földön.
-Benne vagyok Georgie- mosolyogtam rá és hagytam, hogy felhúzzon a földről.

Beültünk az autóba és én azalatt a kettő perc alatt aludtam el, hogy George beügyködte a kocsiba a biciklijét.
-Álmodjál szépeket Lynett- simította meg a hajamat, de válaszolni már nem tudtam neki.
Fogalmam sincs, hogy mikor értünk haza, és azt sem tudom, hogy kerültem az ágyamba, de ott voltam és nyugodtan tudtam aludni.

*Max szemszöge*
Reggel az ébresztőmet kinyomva, nagynehezen kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe indultam. Ittam egy pohár vizet, hogy egy kicsit felfrissüljek, majd visszaléptem a telefonomhoz, ami csörgött. Először azt hittem, hogy a szundi üzemmód kapcsolt be az ébresztő miatt, de amikor a telefonomat a kezembe vettem, láttam, hogy Christian Horner hív.
-Igen?- vettem fel azonnal.
-Szívességet kell kérnem tőled- hallottam a vonal túl feléről a csapatfőnökömet.
-Mi lenne az?
-Botrányba keveredtem- kezdte- Ha felmész a hírportálokra látod majd, de nem akarom, hogy Lynett megtudja. Segíts nekem távol tartani őt a médiától- kérte- Ne miattam tedd meg, hanem miatta.
-Persze, megoldjuk- egyeztem bele, tényleg ez hiányzik legkevésbé Lynnek- Szólok a többieknek is.
Így is tettem.
maxverstappen1: Checo, ma nem mehet Lyn a média közelébe. Horner botrányba került. Itt el tudod olvasni a sztori alapját: link
schecoperez: Rendben, elintézzük. Lyn nem fogja megtudni.

Szépen sorban ráírtam mindenkire és mindenki benne volt, hogy segítsen. Csakhogy ezzel úgy elment az idő, hogy mire leértem a hotel éttermébe, már nem volt reggeli, és Lynt sem láttam lent.

*Lynett szemöge*

Másnap reggel, a szokásos 4.30-as ébresztő helyett másra keltem, még pedig arra, hogy valaki eszeveszettül dörömböl az ajtómon.
-Mi van már?- pördültem ki az ágyból, hogy ajtót nyissak a dörömbölőnek- Mi van Danny, mi történt?
-Az történt, hogy elaludtál- kezdte és belépett a szobámba, majd mit sem törődve semmivel, levágta magát az ágyamra- Elfogyott lent a reggeli is- közölte a rémes hírt.
-NE! Éhen halok- kezdtem a hattyú halálát- Nézek egy reggelizőt a telómon- mondtam és már nyúltam volna érte, amikor Dan elvette előlem.
-Max is lekéste nyugi, és már talált nektek egy jó kajáldát- mondta- Tudod ott van a pálya mellett.
-Aaaa azokat imádom- kezdtem ugrálni örömömben- Gyorsan el is készülök akkor.

Felvettem a szokásos red bull egyenfelsőt, amihez most egy rövidnadrágot választottam, mivel alsóhangon 30 fok volt. Felvettem a sportcipőmet, a hajamat copfba kötöttem, a sminkem meg ilyen no makeup makeup szerű lett. Dan megvárt a szobában így együtt mentünk le a hotel előterébe, ahol a többiek már vártak ránk.
-Maxi- karoltam bele legjobb barátom nyakába- Éhen halok, szóval siessünk.

Kiértünk a pályához és rögtön az ottani büfébe igyekeztem Maxxel. Mindketten avokádós toastot kértünk narancslével. Szerencsénkre hamar kihozták, szóval el is kezdhettünk enni. Közben kitárgyaltuk, hogy szerintünk, hogy alakul a mai futam.

Sziasztok! Íme itt az új rész, szerencsére most van időm írni. Remélem tetszik, további szép napot🥰