You make me feel like I'm alive again

Part 36

-Na jó!- ült fel az ágyban Pierre- Tehát azt mondta nem akar veled összejönni többet, de azért vett egy csomag gumit hátha kell?- kérdezte, mire az éjszaka folyamán, már vagy negyvenedjére bólintottam.
-Én ezt nem értem- rázta a fejét Esteban- Nem megyünk ki a teraszra? Olyan fülledt idő van a szobában.
-De! Megsülök- legyeztem magamat az kezeimmel- Mindjárt megyek utánatok- mondtam miközben beléptem a szobámba és a válltáskámból előkotortam az iqost. Tudom, szörnyű szokás, de senki ne ítélkezzen felettem, szörnyű heteken vagyok túl. Kell az idegeimnek.
Lesiettem a lépcsőn a lehető leghalkabban, majd még gyorsan beléptem a konyhába. Kitártam a hűtőt és a szememmel valami kaját és üdítőt kerestem. Némi gondolkodás után kikaptam egy tál cseresznyét és egy üveg kólát, majd a csípőmmel belöktem a hűtőszekrény ajtaját és kiindultam az Alpine pilótákhoz.

A teraszon volt egy hintaágy, Esteban és Pierre annak a két oldalán helyezkedtek el, így én befurakodtam közéjük.
-Nézzétek mit hoztam- helyeztem az ölembe a cseresznyéket, a kólát pedig a lábaink mellé helyeztem.
-Minek szívod azt a szart- csapta hátra a fejét Pierre- Most én is passzív dohányos leszek. Nem volt elég, hogy eddig is szarul mentem?- finnyáskodott.
-Ne hülyéskedj- löktem meg a vállát- Ettől a te tüdőd nem megy tönkre. Csak az enyém- okoskodtam.
-Annak se örülök ha a sajátodat roncsolod- nézett rám komolyan- De felőlem szívd csak.

Cseresznye evés közben kellemesen kiveséztük a Lando és Lyn kapcsolata témát, de arra nem jöttünk rá, hogy Landoban vajon milyen érzések kavarognak.
-Igazából, ha ő nem akar semmit, én nem fogok utána futni- mondtam és bedobtam egy újabb szem gyümölcsöt a számba- Az annyira szánalmas lenne. Én futok az után, aki megcsalt engem- ráztam a fejemet.
-Én annyira nem értem ezt a gyereket- gondolkodott hangosan Pierre- Mindig is mondtam, hogy a britek furák- mondta, mire felnevettünk.
-De komolyan- kezdte Esteban is- Amit most mondok, azt azért ne vedd alapul. De Lando tök úgy viselkedett, mint aki még rohadtul beléd van esve, csak nem tudja megbocsátanál e neki, erre most benyög egy ilyet. Ki érti ezt?- sóhajtott fáradtan.

Még egy ideig ücsörögtünk és beszélgettünk. Kielemeztük azt a top less képet, amit Pierre küldött valami csajnak, majd azt a top less képet is, amivel a csaj válaszolt. Érdekes kapcsolat kezdete, mit ne mondjak. A fiúk panaszkodtak az autójukról, de azért megjegyezték, hogy mostanában javuló tendenciát mutat. És persze elhalmoztak egy csomó dicsérettel, amiért ilyen szépen helytálltam az eddigi futamokon, mint verseny mérnök. Nagyjából fél öt volt, amikor a francia pilóták úgy döntöttek, hogy nyugovóra térnek, de én még egy kicsit maradni akartam, így elbúcsúztam tőlük, majd elfeküdtem a hintaágyon és egy újabb szál cigiért nyúltam, hogy elszívjam. Magam maradtam a gondolataimmal. És sajnos nem tudom, hogy ennek most örülnöm kéne vagy sem.
Végül pedig elnyomott az álom.

Arra keltem, hogy valaki egy meleg pokrócot terített rám, aminek nagyon örültem, mivel éjjel eléggé fagyoskodtam itt kint.
-Köszönöm- motyogtam álmomban, majd már fordultam volna át a másik oldalamra, amikor megszólalt a mellettem ácsorgó pilóta.
-Ne aludj vissza! Már 9 óra van és valamit akarunk csinálni- vettem ki Max hangját, mire elő kaptam a legdühösebb pillantásomat és úgy néztem fel rá.
-Ne szórakozzatok velem! Ti nem tudtok pihenni? 9 óra az rohadt korán van- fújtattam- És különben sem érzem magamat program kompatibilisnek.
-Nem kellett volna éjszaka kint ücsörögni- oktatott ki a legjobb barátom- Melyik jó madár volt a társaság? Négyen vannak még kidőlve, szóval biztos valamelyik- mondta.
-Kik alszanak még?- érdeklődtem.
-A két francia, George és Lando- felelte a holland- De Esteban és Pierre teljesen KO szóval gondolom velük beszélgettél egész éjjel- mondta, mire bólintottam.
-Én felmegyek a szobámba és ha törik, ha szakad én alszok tovább.

Felmentem a szobámba és már épp helyezkedtem volna el az ágyamban, amikor megpillantottam egy pókot a plafon sarkában.
-Na én ezt nem- ráztam a fejemet és megindultam George szobája felé, de onnan fordulhattam is vissza, mivel úgy el volt terülve az ágyán, hogy én már nem fértem volna mellé. Szóval nem volt mit tenni, bementem Landohoz. Kényelmesen befészkeltem magamat mellé, természetesen amennyire csak tudtam, tisztes távolságba. De ahogy fordult a karja át is lendült a derekamon, majd amint megérezte, hogy ott vagyok szorosan magához húzott.
-Jó reggelt- mondta a hajamba.
-Jó reggelt- mondtam, miközben a fejemet a mellkasának döntöttem.
-Mi járatban erre?- kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Pók van a szobámban- mondtam- Így haladéktalanul le kellett lépnem onnan, de egyesek úgy alszanak az ágyukon, hogy nem lehet odaférni.
-Itt mindig van hely neked- mondta- De könyörgök, aludjunk vissza- könyörgött.
-Nekem is ez volt a tervem- mondtam, majd a másik oldalamra fordultam, így a kezei a csípőmre kerültek. Óvatosan benyúlt a pólóm alá, és a hasamon kezdett körkörös mozdulatokat végezni. A csípőmnél fogva egy kicsit szorosabban húzott magához. Amelyik kezével épp nem a bőrömet simogatta, azt elkaptam és az ujjaimat az övéire kulcsoltam. Megnyugvást éreztem. Az izmaim elernyedtek és nagyjából három perc alatt vissza is aludtam. Annyit még éreztem, hogy kicsit eltűri a hajamat a nyakamtól, az arcát pedig a nyakhajlatomba illeszti, amitől végig fut a testemen egy apró bizsergés, ami hirtelen úgy hat, mint egy kis áramütés.

*Lando szemszöge*
Oldalra pillantottam az ébresztő órára, am 11.27-et mutatott. Úgy tűnik jó sokáig sikerült visszaaludnunk, de nem bántam, mert a  világ legtökéletesebb lánya feküdt a karjaim közt. Csendben szuszogott. Még mindig fogta a kezemet, de már nem olyan görcsösen, mint amikor megjelent az ágyamban. Az arca is nyugodt volt, nem úgy, mint tegnap este. A haja pedig kócosan terült szét a párnán. Egyszerűen tökéletes volt. Azt akartam, hogy ezentúl újra minden reggelem ilyen legyen, mint az ominózus Miami nagydíj előtt.
Finom puszikkal hintettem be a füle mögötti érzékeny ponttól kezdve, az egész nyakát, mire óvatosan mocorogni kezdett. Hirtelen viszont szembe fordult velem. Az arcán a zavarodottság minden jele fellelhető volt és nem hibáztatom érte. Azt mondtam, csak a barátja akarok lenni, erre baromira intim módon keltem fel. A szemeim az ajkai és az íriszei között cikáznak és látom, hogy ő is folyton a számra pillant.
-Elmegyek felöltözni- szólal meg végül és szinte kiugrik mellőlem az ágyból- Majd lent találkozunk- mondja búcsúzóul, és már bent sincs a szobában.
Gratulálok Lando, több, mint 7 hét után végre beszéltek, erre elcseszed.

Sziasztok! Ez ma egy tartalmas nap, mivel 2 részt is sikerült kiraknom. Remélem örültök és ez a rész is tetszik. Viszont arra gondoltam, hogy írjatok komiba nyugodtan ötletet, amiről szívesen olvasnátok ebben a témában: mit csináljanak a pilóták és Lyn Magyarországon? A bejövő ötleteket, pedig igyekszem megvalósítani. Jó éjszakát❤️❤️❤️❤️