You make me feel like I'm alive again

Part 40

Reggel elég korán felébredtem, hogy futni menjek, de nyilván nem egyedül, szóval óvatosan átsiettem Georgehoz.
-Jó reggelt drága barátom- pattantam be mellé az ágyba.
-Hagyjál- fordult át a másik oldalára.
-Naa, megígérted, hogy eljössz velem futni- nyafogtam, közben pedig az arcát kezdtem bökdösni.
-Még öt percet- kérlelt és a fejét is a párnájába fúrta. Megforgattam a szemeimet és kimentem a szobájából. Nem vagyok szívtelen, hagyom aludni.

Lesiettem a konyhába és a legnagyobb örömömre Lewis már ébren volt.
-Jó reggelt- köszönt fel sem nézve a telefonjából- Hogy hogy ilyen korán fent vagy?- érdeklődött elszakítva tekintetét a képernyőről.
-Futni akartam menni George-al, de nem óhajt felkelni- vontam vállat.
-Én elmegyek veled- ajánlotta fel, mire elmosolyodtam.
-Jól meg foglak futtatni- vigyorogtam megállás nélkül.

-Én nem egészen így gondoltam ám a futást- néztem Lewisra, aki egy elektromos rollerrel kísért, miközben én a tüdőmet kiköpve futok.
-Hát én pedig igen- nevetett fel- Nem szeretek futni, nem az én sportom.
-Minden forma 1-es pilóta így gondolkodik?- kérdeztem- George is inkább bicózik mellettem, mintsem hogy fusson.
-Szerintem nagyjából minden pilóta úgy van vele, hogy fut a fene- magyarázta- nekünk nem kell ennyi kardió, bőven elég ha tekerünk.
-De te még csak nem is biciklizel- néztem rá unottan.
-Kislány, ha lesz 7 vb címed te is elektromos rollerrel fogsz mindenhova menni- felelte nagyképűen- Én már profi va- kezdett bele az önimádásba.
-Én ezt nem- sóhajtottan- Most fejezd be az önfényezést- szóltam rá. Ezt már megfigyeltem, hogy minden pilóta barátom hajlamos arra, hogy elkalandozzon és elkezdje magát fényezni.

Nagyon megizzadtam mire hazaértünk, de egyébként Lewis is, mivel már reggel 7 órakor volt vagy 30 fok. Azonnal el is mentem zuhanyozni, amikor megakadt a szemem a fürdő szobában elhelyezett kádon.

-Erre van szükségem- hunytam le a szemeimet, miközben a testem elmerült a forró, habos vízben. Az ilyen fürdések a gyengéin, akár télen, akár nyáron, egy forró fürdőt sosem utasítanék vissza.
Békésen ültem a kádban, hátradöntött fejjel relaxáltam. A hab már kezdett szerte foszlani, de én csak ki akartam élvezni a fürdést. A telefonom pedig megállás nélkül zúgott, ezért meg sem nézve az értesítéseket, lenémítottam.

Charlie: van valaki a fürdőben?
Charlie: Sos
Charlie: nagyon sürgős, behugyozok
Checo: Istenem Charles, ne legyél már töketlen nyiss be
Charlie: és ha van bent valaki?
Norris: Már rég válaszolt volna

-Te jó ég!- csattantam fel- Nem tanultál kopogni?- néztem az épp berontó Charlesra.
-Ó mamám- nézett az plafonra- Könyörgök tegyünk úgy mintha ez meg sem történt volna- mondta teljesen vörös arccal.
-Nem történt semmi- legyintettem.
-Én pedig nem láttam semmit- fordult sarkon és kiviharzott a fürdőből.

Miután végeztem a fürdőszobában, visszasiettem a szobámba, hogy felöltözzek a reggelihez. Felvettem egy melegítő anyagú rövidnacit egy fekete bikini felsővel, a hajamat pedig egyszerűen felfogtam kontyba. Leszaladtam a lépcsőn és levágódtam az étkező asztalnál ülő két francia közé. A velem szemben helyet foglaló Charles, erre a cselekvésemre sípoló hangot adott ki és a tekintetét ismét a plafonra szegezte.
-Gond van?- lökte meg a könyökével Max- Vagy mit sípolsz itt, mint egy gumikacsa?
-Nincs- cincogta a monacói egy hatalmas nyelés kíséretében, mire unottan megforgattam a szememet.
-Charlest megviselte egy kicsit, hogy rám nyitott miközben fürödtem- reagáltam ennyivel.
-Hogy mit csinált?- kérdezte Checo röhögve.
-Ne nevess, te bíztattál, hogy nyissák be- puffogott Charles.
-Veszek fel egy pólót az segít?- kérdeztem mosolyogva, a pilóta pedig egy bólintással válaszolt.
-Maradj csak hozok egyet- nyomott vissza a székre Lando, aki akkor ért le épp az emeletről.
Pár perc múlva vissza is ért, de egyáltalán nem az én pólóm volt a kezében, hanem a saját meze. A kezembe nyomta a négyes számmal ellátott narancssárga felsőt, majd helyet foglalt az egyik széken.
-Köszi- mondtam miközben belebújtam a ruhadarabba. Azonnal megcsapott Lando illata és olyan helyen öntött el a forróság, ahol nagyon nem kellett volna. Kicsit eligazgattam magamon a felsőt, ami eléggé nagy volt rám, majd az utolsó croissant felé nyúltam. Mit ad isten, Lando is azért a péksütiért nyúlt. Ahogy összeért a kezünk, én azonnal visszarántottam a kezemet, vele szinkronban.
-Te szent szalmaszál- fohászkodott Daniel- Tessék- tépte félbe az imént említett ételt, majd a tányérjainkra dobta- Mint két óvodás de komolyan. Nyissátok már ki a szemeteket- motyogta, de már inkább csak magának.

-Indulunk!- csapta össze a két tenyerét Carlos- Aki itt van az jön, aki nem az nem- kiabált felfelé. Egyébként ez mind nekem szólt.
Amilyen gyorsan csak tudtam kivasaltam a hajamat, ennek örömére vagy 50-szer égettem meg magamat, hol az arcomat, hol a nyakamat, hol pedig a kezemet sikerült.
-Itt vagyok- szóltam nekik, miközben szaladtam utánuk a dombon- Nem tudtok megszabadulni tőlem- mondtam Carlosnak, akinek a hátára pattantam, amint utol értem.

-A haditerv a következő- fordult mindenkivel szembe Esteban- Mivel kettő autónk van, 5-5 személyesek, ezért erre a fél órás útra Lyn keresztül fekszik az egyik hátsó soron- magyarázta.
-Miért én?- vontam kérdőre sértődötten- el tudjátok képzelni milyen kényelmetlen lehet?- puffogtam.
-De te vagy a legapróbb- vont vállat Pierre.
Természetesen hiába akadékoskodtam, csak én feküdtem keresztbe végül.
-Nesze itt egy törölköző- dobta hátra Max- takarjátok le vele.
-Lyn- suttogta alig hallhatóan Lando.
-Mi van?- néztem fel rá unottan.
-A fejed kicsit rossz helyen van- magyarázta, mire értetlenül néztem rá- Mármint tök jó helyen lenne az ágyban, de most elég gáz.
-Oo- szörnyülködtem- Hát ez tényleg elég ciki.
-Srácok- hallottam meg Charles hangját (sajnos nem láttam, mivel le bolt takarva az egész lényem egy törcsivel)- Én elhiszem ha azt mondjátok, hogy nem- védekezett azonnal- De ebből a szögből, ahogy Lyn mocorog, pont olyan mintha leszopná Landot- bökte.
-Jézusom!- szólt közbe Max is- Inkább vegyétek le a takarót a fejéről- utasította.

-Fáj mindenem- panaszkodtam 10 perc után- Nagyon kényelmetlen ez a póz- főleg, hogy érzem Lando mennyire, hát hogy is mondjam, érdeklődik az irányomba, persze ezt már nem tettem hozzá hangosan. De tény, hogy a karjaim és a hasam is fájt ettől a helyzettől, és tény, hogy Lando álló férfiasságával kellett konkrétan szembe néznem.
-Ott vagyunk már?- kérdeztem.
-Nem- felelte unottan Daniel- még fél óra, kicsit nagy a forgalom.
-Charles- néztem hátra a középen ülő fiúra- Kicsit kiveszed a térded az alhasamból? Köszönöm- néztem rá cseppet sem kedvesen- Pierre, te pedig igazán befejezhetnéd, hogy a seggemet használod könyöklőnek, mert már a hátsóm is fáj.
-Egyéb óhaj?- kérdezte Lando, mire a legcukibb arcommal néztem fel rá.
-Simized a hajamat?- kérdeztem finoman.
-Persze- vont vállat, és így végre nyugodtabban tudtam szétterülni a 3 fiú ölében.

Sziasztoook! Itt is lenne a következő rész, remélem tetszeni fog. Mindenképpen hagyjatok valami kommentet, mert imàdom őket olvasni
És persze nagyon köszönöm ezt a rengeteg olvasót és azt is, hogy kivártátok türelmesen, hogy újra belendüljön a történet🫶🏻🫶🏻🫶🏻🫶🏻🫶🏻🥹🥹❤️❤️