You make me feel like I'm alive again

Part 23

Már vagy huszonötödjére estem le a szörf deszkáról, mire a srácok újból röhögni kezdtek.
-Hahaha nagyon vicces!- fújtattam idegesen- Ahelyett, hogy röhögtök, segíthetnétek- másztam fel újból a deszkára.
-Mi megpróbáltunk segíteni- tette fel védekezően a kezeit Checo- De kifogytunk az ötletekből, és nem nagy segítség Lando meg Carlos, akik szintén nem tudnak szörfözni- sóhajtott, miközben a két fiúra vezette a tekintetét, aki egy-egy deszkán feküdtek és szerintem el is aludtak a napon.

Egyszer csak valaki elsüvített mellettünk egy szörfdeszkán, majd egy erőteljes kanyarral megpróbált mellettünk megállni, de az csak úgy sikerült, hogy leugrott a deszkájáról.
-Jaj ne- kezdett Charles szörnyülködni- Erre mennyi esély volt?
-Sziasztok drága barátaim- köszönt nekünk Lance- Békével jöttem Verstappen, nem kell magad mögé terelned Lynt.
-Mit akarsz?- kérdeztem nem túl kedvesen.
-Láttam instagrammon, hogy bénáztok- vont vállat- És pont erre jártam, nem mellesleg profin szörfözök- jelentette ki.
-Ki ne találd, hogy segíteni jöttél- nevetett fel Daniel- Ez az év poénja- nevetett tovább, de Lance halálosan komoly arcot vágott.
-De! Ezért jöttem- mondta, majd felém fordult- jó szándékkal jöttem, tényleg.
-Jó, akkor taníts- adtam meg magam.
-Jó de előtte tartozom valamivel- jelentette ki és látszott rajta, hogy valamit tényleg akar mondani- Bocsánatot kérek az eddigi viselkedésemért.
-Hát, nem ígérem, hogy ilyen hamar megbocsátok mindent, de egy második esélyt kaphatsz- mondtam és egy félmosolyra húztam a számat, mire a többiek azonnal felhördültek.
-Ne szórakozz már- lépett elém George- Az ilyen emberek nem változnak.
-Jó, majd meglátjuk. Mindenkinek jár második esély- próbáltam meggyőzni.
-Gyere Lyn- nyújtotta nekem Stroll a kezét és felhúzott a deszkájára- Szerintem úgy könnyebb lesz, ha együtt állunk a deszkán- magyarázta- Meg lesz az egyensúly.

Szemből jött egy hatalmas hullám, minket pedig teljesen elkapott, erre egyébként Carlos és Lando is felkeltek. Én továbbra is a deszkán álltam és azért küzdöttem, hogy levegőt kapjak és megbírjak állni a lábamon.
-Bele fogok esni- sikítoztam folyamatosan.
-Dehogy fogsz- fogott rá a derekamra Lance- Bocs, de meg kell tartanalak.
-Mindegy, csak ne essünk bele.
Folyamatosan igazgatta a lábaimat és a vállamat, hogy hogyan maradjak egyensúlyba, a hullámok pedig folyamatosan jöttek. Egy idő után teljesen elengedett.
-Sikerül Lance!! Sikerült- kiabáltam örömömben. Szépen visszaértünk a többiekhez, akiknek szintén elújságoltam, hogy egész sikeres volt a körünk.
-Megpróbálod egyedül?- kérdezte Lance, mire meglepő módon mind a tíz pilóta egyszerre válaszolt rá helyettem.
-Nem!- válaszoltak egyszerre- Beküldenéd egyedül olyan messze, úgy, hogy most találta meg az egyensúlyát?- vette át a szót Max.
-Szó sem lehet róla- helyeselt Esteban is.
-Úgy rémlik őt kérdeztem- színlelt gondolkodást a kanadai.
De mire bárki reagálhatott volna bármire, én már a deszkával eveztem befelé a nagyobb hullámokhoz. Végülis mi baj történhet. Visszanézve annyit láttam, hogy az összes srác idegesen csapkod a vízben és hol felém mutogatnak, hol pedig egymásra. Érkezett az első hullám, gyorsan felálltam a deszkán és megpróbáltam azt csinálni, amit Lance tanított. Itt még sikerült, azonban ennek túl hamar örültem meg, így a következő hullám váratlanul ért és azonnal bele borultam a vízbe. A lábamról nem bírtam leszedni a rögzítőt, ezért nem tudtam feljönni levegőért, a deszkát pedig folyamatosan sodorta a víz. Kapálóztam a vízben és csak reménykedni tudtam benne, hogy valamelyik barátomnak feltűnik, és még időben ideér. És egyszer csak képszakadás.

*Max szemszöge*
-Beküldenéd egyedül olyan messze, úgy, hogy most találta meg az egyensúlyát?-kérdeztem felháborodva, attól a szerencsétlen Strolltól.
-Szó sem lehet róla- értett velem egyet az egyik francia.
-Úgy rémlik őt kérdeztem- reagálta le Lance Stroll ennyivel.
-Nem érdekel, hogy kit kérdeztél- folytattam dühösen, majd Lynre vezettem a tekintetemet, aki sehol sem volt- Lyn!- szólítottam a nevét idegesen.
-Ott van- mutatott egy egyre csak távolodó pontra Pierre.
-Nagyszerű gratulálok!- csaptam a vízre dühösen,- Ha bármi baja esik esküszöm kicsinállak- köptem az Aston Martin pilótája felé a szavakat.
-Akkora egy idióták vagytok- szólt közbe Checo- Sőt! Mindannyian idióták vagyunk. Ha nem egymással veszekszünk, nem ment volna el magától.
-Nézd meg! Ott jön az első hullám- mutatta Lando Lancenek- Ha leesik, vízbe fojtalak.
-Nyugalom- csitított minket Lance- Ha bíznátok benne, meglátnátok, hogy semmi nem fog történni- mondta higgadtam, mi pedig láttuk, ahogy Lynett sikeresen meglovagolta az első hullámot, és nagyot sóhajtva néztünk egymásra- Én mondtam- vont vállat Stroll, majd újból mindenki a legjobb barátom felé fordult, akinek nyoma veszett.
-Látjátok valahol?- kérdezte Dan, miközben felmászott Lewissal együtt egy deszkára, hogy jobban lássanak.
-Nem- csapkodott össze vissza dühében George- Baszki, ha leesett- nézett az égre- Én most utána megyek- jelentette ki. Lance arcán is átfutott egy kis rémület és ő is tekintetével Lynt kereste.
-Ott van a deszkája- mondta alig hallhatóan Charles, az arca pedig fal fehérre változott. Azonnal elkezdett beúszni a lányhoz, csakúgy, mint George.
Néztem a barátaim távolodó alakját, miközben azért imádkoztam, hogy Lynnek ne legyen baja.
Láttam, ahogy George és Charles odaérnek Lyn deszkájához, ahol a monacói azonnal a víz alá bukott, George pedig felszín közelben ügyködött valamivel. Láttam, ahogy Charles felhúzza a víz alól a legjobb barátomat és a deszkájára fekteti őt, de nem kezdték el azonnal kitolni a vízből, George felmászott mellé a szörfdeszkára és a mellkasához hajolt, Charles reakciója pedig mindent elárul számunkra. A monacói arca eltorzult. Idegesen kezdett valamit hadarni a Lyn felett térdelő brit pilótának, aki idegesen próbálta nyugtatni őt.

A társaságunkban megfagyott a levegő. Csak álltunk a vízben és arra vártunk, hogy a Lyn mellett lévő két fiú arckifejezése a pánikolóból, megkönnyebbültre váltson. Ám amikor ez màr 5 perce nem történt meg, az egyik pilóta barátunk megtörte a csendet.
-Mondjátok, hogy ad életjelet és nem azért pánikolnak mert nem- mondta idegesen Pierre.
Ekkor azt láttuk, hogy George ütemre kezdte el nyomkodni Lynett mellkasát.
-Úristen- szakadt fel Landoból. A torkom elszorult és éreztem, hogy egyre nehezebb a légvétel. Feszülten figyeltük, hogy Lyn mikor ad újból életjeleket. Lance Stroll mellettem erősen tördelte a kezét, valószínűleg marta belülről a bűntudat.

Eltelt újabb öt perc és még mindig semmi nem történt. De egyszer csak a lány mellkasa megemelkedett. Felült és azonnal George nyakába borult Charles pedig megkönnyebbülten intett felénk, jelezve, hogy már minden rendben van.

Sziasztok! Itt az új rész, remélem tetszik. Köszönöm a hozzászólásokat és a voteokat🩷
Illetve egy kis reklám, ma este 7 órakor kiraktam egy új sztori részt, F1 fanfiction, méghozzá Charles Leclerc. Nézzetek rá arra is. 🩷🩷🩷Cím: We can call it love...