You & Me [Stray Kids ff.]

💮4💮

Az elmúlt napok csendben teltek, de a feszült események nyomai ott maradtak Yun-ho viselkedésében. Bár továbbra is óvatos és visszahúzódó volt, Jeongin észrevette, hogy a fiú többször pillantott fel rá az órákon, mint korábban. Minden alkalommal, amikor a tekintetük találkozott, Jeongin egy apró, bátorító mosolyt küldött felé, és noha Yun-ho nem mosolygott vissza, a tekintete már nem menekült el azonnal.

Egyik nap Jeongin az iskolai udvaron sétált, amikor észrevette, hogy Yun-ho ismét egyedül ül egy padon, a tankönyvei közé temetkezve. Most azonban valami más volt a levegőben: Yun-ho ujjai idegesen jártak a könyv szélén, a lába pedig aprókat rugdosott a földön. Valami felzaklatta.

Jeongin gondolkodás nélkül lépett oda hozzá.

– Hé, minden oké? – kérdezte tapintatosan, miközben leült mellé. Most sem akart túl közel kerülni, nehogy megijessze a fiút.

Yun-ho egy pillanatra elhallgatott, mintha nem tudná, hogyan válaszoljon. Aztán lassan becsukta a könyvet, és felsóhajtott.

– Igen, csak... – kezdte bizonytalanul, majd megrázta a fejét. – Semmi különös – tette hozzá halkan, de Jeongin tudta, hogy ez nem igaz.

– Tudod, nem muszáj elmondanod – szólalt meg Jeongin finoman, az ég felé nézve, mintha csak egy megjegyzést tenne. – De ha valami zavar, talán jobb kimondani.

Yun-ho elgondolkodott, a könyvet szorosan tartotta az ölében. Látszott rajta, hogy vívódik magában, vajon érdemes-e megnyílnia, vagy inkább hagyja az egészet. De aztán Jeongin mellett feloldódott valami: talán Jeongin nyugodt, türelmes jelenléte volt az, ami megadta neki azt a kis lökést.

– Tudod... néha úgy érzem, hogy nem tudok elég gyorsan továbblépni – kezdte halkan. – Az emberek azt hiszik, hogy ha valami történt, akkor csak egyszerűen túl kell lépni rajta, de... ez nem így működik.

Jeongin hallgatott, hagyta, hogy Yun-ho kibontakozzon. Nem erőltette a szavakat, csak figyelt. És Yun-ho lassan tovább folytatta.

– Vannak dolgok, amik nem hagynak nyugodni. El akarom felejteni őket, de... néha csak visszatérnek, és nem tehetek semmit ellene – Yun-ho szavaiból fájdalom és félelem áradt, de Jeongin nem próbált beleszólni. Türelmesen kivárta, hogy a fiú folytassa.

Egy pillanatra csend lett, majd Yun-ho hirtelen felnézett.

– Sajnálom, nem kellene ezzel terhelnem téged – mondta gyorsan, mintha megbánta volna a megnyílást, de Jeongin megfogta a fejét, és gyorsan közbeszólt.

– Hé, semmi baj – mosolygott rá. – Nem terhelsz. Valószínűleg nekem is van pár dolog, amit nem mondok el másoknak. De néha jó kibeszélni, nem?

Yun-ho egy pillanatra elgondolkodott, majd aprót bólintott, de továbbra is látszott rajta a feszültség.

A beszélgetés végére Jeongin úgy érezte, mintha apró repedések jelentek volna meg Yun-ho körül, mintha a fiú falai kezdtek volna meginogni. Nem volt biztos benne, hogy pontosan mi történt Yun-hóval, de tudta, hogy valami mély trauma nyomja a vállát. És bár nem akarta erőltetni, Jeongin megfogadta magában, hogy türelmesen fog várni, míg Yun-ho készen áll majd teljesen megnyílni.

Az órák után Jeongin újra összefutott a Stray Kids többi tagjával. Hyunjin, aki általában a középpontban volt, most is azonnal rákezdett, amint meglátta Jeongint.

– Hol voltál egész délután, haver? Már hiányoltunk! – kiáltotta oda, miközben a többi srác körülötte nevetett. De Jeongin csak vállat vont.

– Csak sétáltam egyet – felelte könnyedén. Nem akarta részletezni, hogy a nap egy részét Yun-hóval töltötte, mert bár a barátai jó srácok voltak, most nem akart túl sok figyelmet irányítani Yun-hóra.

De aztán az egyik srác, Seungmin, kíváncsian nézett rá.

– Valami új barátot találtál? – kérdezte egy kis mosollyal. Bár nem volt bántó, Jeongin érezte, hogy mindenki figyelni kezdett rá.

– Nem igazán. Csak beszélgettem valakivel – vont vállat újra Jeongin, most már egy kicsit zárkózottabban. Nem akart hazudni, de érezte, hogy jobb, ha Yun-ho nevét egyelőre megtartja magának.

Az este további része nyugodtan telt el a barátai között, de Jeongin fejében folyamatosan ott motoszkált Yun-ho, és az, amit elmondott neki. A srác valami súlyos terhet hordozott, és Jeongin most már jobban meg akarta ismerni, hogy megértse, mi okozta ezt a fájdalmat.

Amint este hazafelé tartott, még egy utolsó pillantást vetett az üres iskolaépület felé, és elhatározta, hogy másnap újra megkeresi Yun-hót.