You & Me [Stray Kids ff.]

💮8💮

Mióta az incidens megtörtént, Yun-ho egyre gyakrabban érezte Jeongin jelenlétét a közelében. Jeongin nem tolakodott, nem faggatta, egyszerűen csak ott volt, mint valami állandó, halk jelenlét, amihez bármikor vissza lehetett térni. Ez a csendes támogatás egyre inkább megnyugtatta Yun-hot, és ahogy telt az idő, egyre kevésbé tűnt riasztónak a gondolat, hogy valaki ennyire közel van hozzá.

Jeongin az utóbbi hetekben rendszeresen kereste az ő társaságát az iskolai szünetekben. Szinte minden alkalommal megtalálta őt valahol: a könyvtárban, a folyosón vagy épp az iskolaudvaron. Nem beszéltek sokat, de Jeongin jelenléte valami furcsa biztonságot adott Yun-honak. Jeongin mindig figyelt rá, de soha nem próbált többet annál, amit Yun-ho kényelmesnek érzett.

Egy délután, amikor egy üres tanteremben ültek, Jeongin halkan felajánlotta, hogy segít neki a házi feladatokkal. Yun-ho először visszakozni akart, de végül belegyezett. Rájött, hogy talán jót tenne neki egy kis segítség.

– Nem azért, mintha nem tudnám megcsinálni – kezdte óvatosan Yun-ho, ahogy a füzetébe nézett. – Csak néha túl soknak érzem a részleteket.

Jeongin mosolygott, és közelebb hajolt, hogy jobban lássa a jegyzeteket. – Nincs ezzel semmi baj. Lassan haladunk, ahogy neked jó.

Csendben dolgoztak tovább, néha Jeongin finoman kérdezett valamit, vagy magyarázott egy részletet, amit Yun-ho nem értett teljesen. Ahogy telt az idő, a szavak egyre kevesebbé váltak, és a csendek kezdtek kényelmessé válni köztük.

Jeongin időnként lopva pillantott Yun-hóra, figyelve, hogyan változik az arca, miközben a feladatokkal birkózik. Látta, hogy Yun-ho még mindig óvatos, de valami változott a fiúban. Talán az, hogy egyre inkább bízott benne.

– Örülök, hogy egyre többet beszélgetünk – szólalt meg Jeongin halkan, hirtelen, de nem sürgetően.

Yun-ho meglepődve nézett fel rá. Jeongin arca teljesen nyugodt volt, és a tekintetében nyoma sem volt a várakozásnak vagy a türelmetlenségnek. Csak egy egyszerű kijelentés volt, amiben azonban több mélység rejtőzött, mint amit Yun-ho először észrevett.

Egy pillanatig csend volt közöttük. Yun-ho érezte, hogy valami változik, de nem tudta, mit mondjon. A szívében egyszerre volt megkönnyebbülés és bizonytalanság.