You & Me [Stray Kids ff.]

💮17💮

A Stray Kids közös otthonában eltöltött idő alatt Yun-ho úgy érezte, hogy végre megtalálta a helyét. A fiúk, akikkel aznap találkozott, gyorsan befogadták, és a nevetések, játékok és közös zenélés mind hozzájárultak ahhoz, hogy a félelmei lassan eltűnjenek. De ahogy a napok teltek, az izgalom mellett egy új érzés is megjelent: a kihívás.

Egyik délután, amikor Yun-ho a házban pihent, Jeongin hirtelen belépett a szobába, izgatottan mosolyogva.

– Hé, Yun-ho! – kiáltotta. – Mi lenne, ha részt vennél a következő versenyünkben?

Yun-ho kíváncsian nézett fel. – Milyen versenyről van szó?

– Az iskolai zenei tehetségkutatóról! – válaszolt Jeongin, a szemei csillogtak. – Meg szeretnénk mutatni, mire vagyunk képesek, és úgy gondoltuk, hogy te is csatlakozhatnál hozzánk!

A gondolat, hogy fellépjen a színpadon, egyszerre volt izgalmas és rémisztő. Yun-ho érezte, hogy a szíve hevesen ver, de a barátai biztató szavai egyre inkább felerősítették a vágyát, hogy megpróbálja.

– Igen, szívesen! – mondta, bár a hangja kissé remegett.

Jeongin szélesen elmosolyodott. – Szuper! Mindenki nagyon örülni fog. Ráadásul a lányok is jönnek!

Yun-ho szíve egy pillanatra megugrott. Az elképzelés, hogy több ember előtt fellép, beleértve a lányokat is, egyszerre izgalmas és rémisztő volt. De a bátorító szavak és Jeongin támogatása mellett úgy érezte, hogy képes lesz megbirkózni ezzel a kihívással.

A verseny előtti napokban a Stray Kids tagjai szorgalmasan gyakoroltak. A fiúkkal együtt zenélni és énekelni fantasztikus élmény volt, és Yun-ho egyre magabiztosabb lett. Jeongin folyamatosan bátorította, és amikor Yun-ho elakadt, mindig ott volt, hogy segítse.

Végül elérkezett a nagy nap. Az iskola a tehetségkutatóra készülődött, a hangulat izgalommal teli volt. A fiúk együtt érkeztek, és Yun-ho a színfalak mögött érezte, hogy a gyomra tele van pillangókkal. Mindenki kedvesen bíztatta, és a színpad fényei alatt egyre inkább megnyugodott.

– Ne aggódj, minden rendben lesz! – mondta Changbin, miközben megpaskolta Yun-ho hátát.

A verseny elindult, és a fiúknak hamarosan eljött a soruk. Amikor beléptek a színpadra, a közönség lelkes üdvrivalgásban tört ki. Yun-ho feszülten figyelte a színpadot, ahogy a fények a szőnyegre irányultak, és a fiúk elkezdtek zenélni.

Yun-ho érezte, hogy a zene magával ragadja, és amikor elérkezett a pillanat, hogy énekeljen, az adrenalin átjárta a testét. A hangja tisztán és erőteljesen csendült fel a teremben, és ahogy énekelte a dalt, érezte, hogy a félelmei kezdenek eltűnni.

A közönség reagálása lenyűgözte. A nevetések, tapsok és a buzdító kiáltások a szívét melengették. Ez volt az a pillanat, amire várt, és Jeongin támogató tekintete a színpad széléről csak még inkább fokozta az érzést.

Amikor a szám végére értek, Yun-ho úgy érezte, hogy lebeg a föld felett. A közönség vastapsa és az elismerő kiáltások mind megerősítették benne, hogy jó döntést hozott, amikor vállalta a kihívást. A fiúk örömmel ölelték meg egymást, és a győzelem érzése mindent megértett.

De a következő pillanatban, ahogy a taps elcsendesedett, Yun-ho hirtelen észrevette, hogy valaki a tömegben áll. Egy ismerős figura, akit eddig elfelejteni próbált. Kai ott állt, a tekintetében valami sötét és nyugtalanító volt.

Yun-ho szíve megállt egy pillanatra, és a színpadon állva érezte, hogy a múlt árnyai visszatérnek. De ahogy Jeongin mellé lépett, a fiú bátorítóan fogta meg a karját.

– Ne aggódj – suttogta Jeongin, mintha tudta volna, mit érez Yun-ho. – Itt vagyok veled.

Yun-ho, aki már felnőttként nézett szembe a kihívásokkal, most a legnagyobb próbájára készült. A színpad és a múlt egyesült, és a választás az ő kezében volt.