You & Me [Stray Kids ff.]

💮15💮

A következő reggel, amikor a nap első sugarai áttörték Yun-ho szobájának függönyeit, az éjszaka történései még mindig frissen éltek az emlékezetében. Szíve izgatottan dobogott, ahogy eszébe jutott Jeongin kérése, hogy legyen a párja. Az arca elpirult, és szinte hallotta a szavai visszhangját: "Kérlek, engedd meg, hogy a párod legyek."

Yun-ho az ágyán feküdt, és a gondolatok zsongtak a fejében. A múlt fájdalma, ami oly régóta fogva tartotta, lassan elkezdett elszivárogni, és helyét az új lehetőségek foglalták el. Talán ez az új kezdet valóban elhozhatja a boldogságot.

Miközben a reggelit készítette, Ji-soo megjelent az ajtónál, és belépett a konyhába. A nővére arca szelíd volt, de látszott rajta a kíváncsiság. – Jól aludtál? – kérdezte, miközben leült az asztalhoz.

– Igen, köszönöm – válaszolta Yun-ho, próbálva leplezni az izgalmát. – Csak… sok minden járt a fejemben.

Ji-soo tudta, hogy valami fontos történik, és kedvesen mosolygott. – Hát, ha beszélni szeretnél róla, itt vagyok. Még mindig emlékszem arra, amikor a szüleinkkel csináltuk. Ez mindig is a legjobb barátom volt.

Yun-ho köszönetet mondott, de a szívében ott volt a tudat, hogy most már Jeongin is része az életének. Mielőtt bármit is mondhatott volna, Ji-soo folytatta. – Ma találkozom a lányokkal a kávézóban. Ha akarsz, jöhetsz velem, és bemutathatlak nekik. Lehet, hogy az új barátod is eljön.

Yun-ho szíve egy pillanatra megugrott, de azonnal megnyugodott. – Igen, az jól hangzik. Talán… talán Jeongin is eljön.

A nap gyorsan elrepült, és ahogy elérkezett az ebédidő, Yun-ho izgatottan várta Jeongint. A fiú megjelenése olyan fényt hozott a szobájába, amely felülmúlta az egész napos napfényt. Jeongin széles mosollyal érkezett, és a szemeiben ott volt a kíváncsiság.

– Készen állsz? – kérdezte Jeongin, amikor belépett az ajtón.

– Igen, remélem, hogy a lányok is jól fogadják – válaszolta Yun-ho, miközben az ajtóhoz lépett.

A kávézó, ahova Ji-soo és a lányok jártak, barátságos és élénk volt, tele nevetéssel és beszélgetéssel. Amikor beléptek, Ji-soo már ott várta őket, és barátságosan integetett. A lányok egy asztalnál ültek, és Yun-ho szíve izgatottan kalapált, amikor bemutatták Jeongint.

– Lányok, ez itt Yun-ho – kezdte Ji-soo, majd Jeonginra mutatott. – És ő Jeongin, az új párja.

Yun-ho érezte, ahogy a lányok figyelme rá irányult, és a légkörben némi feszültség érződött. Jeongin azonban nyugodtan mosolygott, és bemutatkozott. – Örülök, hogy megismerhetlek titeket!

A lányok érdeklődve kérdezősködtek, és Yun-ho látta, hogy Jeongin könnyedén elvegyül a beszélgetésbe. Az érzés, hogy Jeongin ilyen magabiztos, szívmelengető volt. Ahogy a beszélgetés folytatódott, Yun-ho egyre inkább megnyugodott.

Azonban, amikor a lányok elkezdtek faggatni a legújabb hírekről, és megemlítették Kai nevét, Yun-ho szíve megállt egy pillanatra. A félelem hirtelen visszatért, és a gondolat, hogy Kai újra felbukkanhat, elhomályosította a pillanatot. De Jeongin, észlelve a feszültséget, azonnal észrevette a változást.

– Minden rendben, Yun-ho? – kérdezte csendesen, és a hangja tele volt megértéssel.

Yun-ho bólintott, de a belső szorongása nem múlt el. Még mindig érezte Kai árnyékát, amely a múltból kísérti őt. De Jeongin ott volt, és ez volt a legfontosabb.

Ahogy telt az idő, és a nevetések újra betöltötték a levegőt, Yun-ho tudta, hogy ez a nap egy új kezdet. Jeongin támogató jelenléte és a barátok, akikkel körülvette magát, egy új reménysugarat jelentett. Talán, csak talán, a múlt árnyai végre eltűnhetnek, és az új lehetőségek megérkezhetnek.

Mikor végre búcsúzkodtak, és elhagyták a kávézót, Yun-ho a napfényben érezte, hogy valami megváltozott benne. – Köszönöm, hogy itt voltál – mondta Jeonginnak, a hangja tele volt hálával.

Jeongin mosolygott, és az arca fényes volt. – Mindig itt leszek, Yun-ho. Te nem vagy egyedül többé.

A két fiú, összekapcsolódva az új élményekkel és barátsággal, együtt lépett ki a kávézó ajtaján. Az út, amely előttük állt, tele volt kihívásokkal és új kalandokkal, de egyben tele volt reménnyel is. Yun-ho tudta, hogy bármi is történjen a jövőben, nem egyedül kell szembenéznie vele.