You & Me [Stray Kids ff.]

💮6💮

Yun-ho gyors léptekkel sietett ki az iskolából. Még mindig remegett, ahogy az épületből kiérve a hideg levegő az arcába csapott. Szívverése szaggatott volt, minden egyes lélegzetvételért meg kellett küzdenie, mintha a mellkasát egy láthatatlan bilincs szorította volna össze. Az elmúlt percek eseményei újra és újra leperegtek előtte, és a régi félelmek elnyomhatatlanul törtek fel belőle.

**Ő volt az.** Nem lehetett más. Az a fiú, aki évekkel ezelőtt végigkísérte őt, aki üldözte, aki a pokollá tette a mindennapjait, ma újra megjelent. És nem véletlenül jött vissza. Yun-ho tudta, hogy nem. Valami baljósat hozott magával, és ez a valami ismét megpróbálta elnyelni őt.

Leült a legközelebbi padra, a park szélén. Az iskolától még nem volt messze, de elég távol ahhoz, hogy a világ zajai tompábban érkezzenek hozzá. Körbenézett, és ahogy a körülötte sétáló emberekre nézett, úgy érezte, mintha mindent egy vastag köd választana el tőle. Egyedül volt, mégis megfigyelve. Úgy tűnt, mintha mindenki bámulná őt, mintha minden lépését figyelnék.

Yun-ho kétségbeesetten próbált megnyugodni. Számtalan alkalommal érezte már ezt az érzést, de mindig egyedül kellett megbirkóznia vele. A pánik hirtelen jött, és soha nem volt képes előre megjósolni, mikor fog bekövetkezni. De ma más volt. Ma az árnyék, amely mindig a háta mögött járt, ismét a nyomába eredt.

Ahogy ült ott, emlékek kavargtak a fejében. 14 éves volt, amikor először jelent meg az a fiú az életében. Akkor még nem volt több, mint egy furcsa ismerős, akit a közeli utcákon látott. De az idő előrehaladtával a találkozások egyre gyakoribbá váltak. Eleinte csak köszönéseket küldött neki, majd később egyre személyesebb üzeneteket. Fenyegetések, üzenetek a telefonjára, amelyek azt sugallták, hogy figyelik minden lépését. És amikor a félelem már elérte a tetőfokát, megpróbálta elrabolni.

Yun-ho összeszorította a szemeit, mintha így távol tarthatná ezeket az emlékeket. Hiába telt el három év, a rémület még mindig elevenen élt benne. Senki sem tudta igazán, mi történt vele akkor. A nővére volt az egyetlen, aki megérinthette anélkül, hogy rémületbe ejtette volna. Ő volt az, aki támogatta, aki próbálta megvédeni, de ő sem tudott mindentől megóvni.

Most újra itt volt az a fiú. De miért? Miért most? Miért őt? És mit akarhatott tőle? A gondolatok összekuszálódtak Yun-ho fejében, és képtelen volt tisztán látni. A legrosszabb az volt, hogy Jeongin is ott volt. Nem akarta, hogy Jeongin beavatkozzon, nem akarta, hogy belerángassa ebbe a sötét múltba. Jeongin kedves volt vele, és nem akarta elrontani ezt a kis fényt, ami most megjelent az életében. Ő nem érdemli ezt.

Ahogy a gondolatok szétáradtak benne, a pánik újra eluralkodott rajta. A teste reszketett, a mellkasában érzett szorítás szinte elviselhetetlenné vált. Lassan magához szorította a térdeit, mintha így képes lenne elrejteni a külvilág elől.

**Nem akarom ezt újra... nem akarom...**

– Yun-ho?

A hang hirtelen szakította félbe a pánikot, de nem a megszokott módon. Ahogy felpillantott, egy lány állt előtte, az egyik osztálytársa. Nem voltak különösebben közeli kapcsolatban, de a lány arckifejezése aggódó volt.

– Jól vagy? – kérdezte.

Yun-ho próbálta elrejteni a remegését, de nem igazán sikerült. Csak bólintott, miközben megpróbálta visszanyerni a lélegzetét.

– Persze, minden rendben – mondta, de a szavai üresek voltak.

A lány habozott egy pillanatig, de aztán bólintott, és lassan elsétált. Yun-ho érezte, hogy az emberek néha nem értik, mi zajlik benne. Talán nem is akarta, hogy megértsék. Csak el akarta tüntetni magát a világ szeme elől.

De tudta, hogy nem bújhat el örökre. Tudta, hogy Jeongin valahogy bele fog keveredni ebbe, és ez a gondolat megrémítette. Vajon Jeongin mit gondolna, ha tudná az igazságot? Ha tudná, hogy az a fiú, aki ma megjelent, évekkel ezelőtt tönkretette az életét? És mit tenne, ha megint megjelenne?

Yun-ho nem akarta, hogy bárki is megsérüljön miatta. Már így is elég kárt okozott maga körül. Ahogy lassan felállt a padról, tudta, hogy a múltja hamarosan újra vissza fog térni. És ezúttal nem biztos, hogy képes lesz egyedül szembenézni vele.