You & Me [Stray Kids ff.]

💮13💮

Yun-ho mindig is szerette az éjszakát. Számára az éj csendje valami különleges nyugalmat hozott. A csillagok fénye és a hűvös levegő a parkban egyfajta menedéket nyújtott a nap feszültségeitől. A szívverése lassult, és a gondolatai is egyre tisztábbá váltak, ahogy a város fényei távolodtak. Ma este is kiment a szokásos sétájára, érezve, hogy a nyugalomra van szüksége.

Miközben a sétányon haladt, a világ lassan lecsendesedett körülötte. A fák alatt a szél suhogása és az elhaló léptek hangja volt az egyetlen, ami megtörte a csendet. Azonban ahogy egyre mélyebbre ment a parkba, egy különös érzés kerítette hatalmába, mintha valaki figyelné őt.

A hirtelen mozdulatokra figyelmes lett, és a következő pillanatban egy árny lépett a közelébe. Kai, a hírhedt srác, akit az iskola óta jól ismert, ott állt vele szemben. A fiú arca sötétben hunyorogva nézett rá, és a száján egy gúnyos mosoly ült.

– Hát te itt vagy – mondta Kai, a hangjában gúny és bántó éllel. – Azt hittem, már nem találkozunk.

Yun-ho próbálta elkerülni a pillantását, de Kai lépései közelebb hozták őt. – Miért nem hagyod békén Jeongint? – kérdezte Yun-ho, a hangjában elfojtott dühvel.

Kai nevetett, és a szemében egy különös fény csillogott. – Miért? Mert azt hiszed, hogy ő megvéd téged? Ő csak egy átlagos srác, aki nem tudja, mivel áll szemben. Te az enyém vagy, Yun-ho – mondta Kai, és a hangja egyre hűvösebbé vált. – Hagyd el Jeongint, különben nagyon meg fogod bánni.

Yun-ho szíve a torkában dobogott, és a szavai hatására egy hideg futott végig rajta. Kai fenyegetése valóságosnak tűnt, és a félelem megint feltörni kezdett benne. – Ne beszélj így! – válaszolta, próbálva erőt mutatni, de a hangja remegett.

Kai egy lépéssel közelebb lépett. – Te nem érted, hogy mi történhet, ha továbbra is vele maradsz? Ő nem az, akinek mondja magát. Csak a bajt hozza rád, és én nem szeretném, ha valami rossz történne veled.

A feszültség az éjszakában egyre nőtt, és Yun-ho érezte, hogy a szíve egyre gyorsabban ver. A következő pillanatban Kai hirtelen előrelépett, és Yun-ho érzése szerint a fiú agresszíven közelített hozzá. Kétségbeesetten nézett körbe, és az utcák csendje elnyelte a kiáltását.

De akkor a sötétből egy ismerős alak lépett elő. Jeongin. A srác nem tétovázott, és határozott léptekkel közelített Kaihoz, aki meglepődött az érkezésén.

– Mi a fene történik itt? – kérdezte Jeongin, a hangjában határozott bátorsággal.

Kai hirtelen megtorpant, és az arca árulkodóan eltorzult a düh és a meglepetés keverékétől. – Ez nem a te dolgod, Jeongin. Ez közöttünk zajlik!

Jeongin nem habozott. – Yun-ho nem akarja, hogy itt legyél. Ha nem tűnsz el, én leszek az, aki a problémát megoldja.

Yun-ho szíve megkönnyebbült, amikor Jeongin ott állt mellette. Az érzés, hogy valaki megvédheti, új erőt adott neki. Kai, látva Jeongin eltökéltségét, visszább lépett, de a fenyegetés nem tűnt el.

– Ez nem ér véget itt – mondta Kai, majd sarkon fordult, és eltűnt a sötétben.

Yun-ho megkönnyebbült, de a félelem még mindig benne maradt. Jeongin azonnal mellé lépett, és a szemeiben aggodalom ült.

– Minden rendben vagy? – kérdezte, és a hangja lágyabbá vált, mint eddig bármikor.

Yun-ho bólintott, de a szavai nem jöttek. Az emlékek, amelyeket Kai felidézett, visszatértek, és a szívében egy újabb félelem burjánzott.

– Nem tudom, mit akar tőlem – vallotta be végül, miközben Jeonginra nézett.

– Nem számít, mit akar – mondta Jeongin határozottan. – Én itt vagyok, és nem engedem, hogy bárki bántson.

Yun-ho szíve újra megnyugodott, és a félelem lassan alábbhagyott, ahogy a fiú mellé állt. – Köszönöm, Jeongin – mondta halkan, és a szívében egy új érzés született, valami, amit nem tudott pontosan megnevezni.

Ahogy együtt sétáltak vissza, Yun-ho tudta, hogy nem volt egyedül, és hogy a barátságuk egyre mélyebb és erősebb lett. A feszültség ellenére valami új kezdődött köztük, ami mindent megváltoztathatott.