Art is different [☆ʰʸᵘⁿʲⁱⁿ☆]

♫ 20. ♪

Fázok. A fejem tetejétől a lábujjaimig reszkettem. Sötétség tárulkozott elém, ami megakadályozta, hogy bármit is észleljek magamból. Valami keményen feküdhettem, mert iszonyatosan nyomta a hátamat. Szépen lassan felültem és amit először megláttam az a jég volt. Azonnal összekuporodtam félelmembe. Tiszt víz volt a ruhám, nem mellesleg mínusz fokok lehettek. Fogalmam sincs mennyi ideig feküdhettem itt, de bármennyi is volt az az annyi, nem volt egészséges. Lepillantottam magam mellé és megláttam HyunJin-t mozdulatlanul.

A szívem kihagyott egy ütemet. Azonnal odacsúsztam hozzá a térdeimen és ébresztgetni kezdtem. A hold fényétől láttam, hogy ajkai lilák voltak, bőre pedig sápadt. Láttam a leheletét a hidegben, így legalább megnyugodhattam, hogy még életben van. Azonban a pánik még mindig úrrá volt rajtam.

A sírás kerülgetett, közben pedig én is alig tudtam megmozdulni. Minden erőmet összeszedtem és odarohantam a kávézó ablakához. Bent ültek még a többiek, akik azonnal észrevettek, ahogyan az ablakot megközelítettem. Lesokkolódtak a látványtól és kifutottak. Felix szólt az ott dolgozóknak, hogy segítsenek.

Kérdezgették, hogy mi történt, de én sírva fakadtam. A jég tó felé mutattam remegve, mire ők odasiettek. Felix maradt itt velem, aki bevitt és levetette velem a vizes ruhákat. Betekert a kabátjával és a kandalló elé ültetett. Azt utasította, ne mozduljak. Magam elé bámultam és elvesztem a gondolataimban. Nem tudtam koncentrálni, csak az eshetőségeket analizáltam. Reszkettem és úgy éreztem bármelyik pillanatban elájulhatok.

A többiek össze-vissza futkostak ki-be. Mikor meghallottam, hogy Felix az itteni telefonról hívja a mentőket elkezdtem még jobban aggódni. A szívem millió darabokban hevert, a szívem pedig olyan ütemben vert, hogy majd' kiugrott helyéről. Jay, Ni-Ki és a tulaj együtt hozták be HyunJin-t. Továbbá sem volt magánál, de a várakozás közben őt is levetkőztették. Belebújtatták egy kávézós száraz ruhába, hogy ne legyen ennél nagyobb baja.

Alig tíz perc múlva a mentők megérkeztek és elvitték HyunJin-t, valamint engem is. A többiekkel nem tudom mi lett, de őket nem engedték be a mentőautóba.

-

Kikászálódtam az ágyból, immáron sokkal jobban. Megragadtam az infúziós szerelék tartóját, majd azzal együtt battyogtam át a szomszéd szobába. Még mindig aludt, de a többiek szerint este felkelt egyszer. Állítólag az első dolga volt, miután rájött hol van, hogy megkérdezze mi van velem. Én kihűltem, míg neki enyhébb fagyási sérülései lettek. Egyikünk sem úszta meg, de legalább nem lett nagyobb bajunk.

Az első éjszakát végig sírtam és átértékeltem mondhatni az életemet és a cselekedeteimet.

Leültem az ágya melletti székre, majd megfogtam a kezét. Bambultam ki a fejemből, mikor éreztem, hogy alig, de megszorította kezemet. Felé kaptam fejemet mire ő pont abban a pillanatban nyitogatta szemeit. Hunyorítva nézett rám, én pedig elengedtem kezét.

- Borak? – Szólalt meg rekedt és erőtlen hangján.

- Igen? – Mosolyogtam rá.

- Jól vagy? – Aggodalmaskodott felettem, mire belőlem kiszaladt egy kacaj.

- Én? Jól vagyok, de te? Mindenki nagyon aggódott érted. – Világosítottam fel a történtekről.

- Mintha lázam lenne. – Kapott oda homlokához.

- Nem meglepő, elég magas, úgyhogy meg ne próbálj felkelni! – Parancsoltam rá. Ő ezt megfogadva kezét összeszorítva homlokához szorította, mint a katonák tisztelgéskor. – Egyébként, mi történt aznap este? – Kíváncsi voltam, hogy hogy kerültem ki a vízből és hogy ő, hogy lett ilyen állapotban.

- Hm – Gondolkodott el mélyen. – Nem igazán tudom. Majdnem az egész délután kiesett.

- M-minden? – Meglepődtem, majdnem az állam is leesett. Éreztem, hogy szúr a szívem, akárcsak mikor benyilall.

- Azt hiszem! – Bólintott. – Talán az még rémlik, hogy utánam jöttél és kibékültünk. – Vártam nagyon, hogy utána elmondja mi történt még, ám ezzel abba is hagyta. 

-

Minden órámnak vége lett, ezért is gondoltam jó ötlet, ha benézek a fiúkhoz. Óvatosnak kell lennem, mert, ha meglátnak ott, a végén megint verekedés lesz. Ezúttal óvatos leszek és körültekintő. Nem sodrom magamat sem és a fiúkat sem veszélybe. Előtte az automatából vettem mindenkinek dobozos eperlét, annak biztos mindenki örülni fog.

Minden sarkon körülnéztem, majd, ahonnan a hangjukat hallottam, benyitottam. Csak ők voltak bent a terembe, ezért besurrantam.

- Borak! – Kapta fel először Ni-Ki a fejét. Odaszaladt hozzám és csillogó szemekkel pásztázott hol engem, hol a kezemben lévő italokat, amik alig fértek el karjaim közt. – Ezeket nekünk hoztad, ugye? – Hevesen bólintottam pánikkal teli arcommal. éreztem, hogy ki fognak csúszni a kezemből! – Oh, várj segítek. – Ezzel el is vette tőlem őket

- Hát te? – Tette csípőjére Felix kezét. Megvontam a vállam, majd azt feleltem:

- Nincs más dolgom. – Elbizonytalanodtam, lehet nem szeretnék, hogy lássam a koreográfiájukat.

- Király! Legalább segíthetsz nekünk. – Nézett rám HyunJin.

Az utóbbiak miatt nem tudom, hogy kellene hozzá viszonyulnom. Gyakorlatilag akkor kijelentettem, hogy kedvelem, ahogyan ő is. De mind ezt elfelejtette és lehet, hogy csak a pillanat hevében hadovált össze-vissza.

- Akkor holnap! – Végeztünk, ezért elbúcsúztam tőlük és megindultam végre haza.

- Várj! – Szólt mögülem HyunJin. Megfordultam és vetettem rá egy kérdő pillantást, hogy arra bíztassam mondja miért várat. – Mit gondolsz, milyenek vagyunk? – Elindult abba az irányba, amerre én szoktam hazafelé tartani. Neki nem erre kéne jönnie.

- Nem is tudom... - Húztam a számat poénból. De a viccet félre téve tényleg tetszettek. – nagyon jók vagytok! Meg van a szinkron és a harmónia. Ennél több nem is kellene, de annyival jobbak vagytok... - Elgondolkodtam kiknél is jobbak, de rá kellett jönnöm, hogy: - bárkinél! – Csak úgy vigyorogtam, mint aznap este. – Egyébként, te merre jössz? – Furcsa volt, hogy még mindig erre tart velem.

- Haza kísérlek. – Mosolygott rám olyan aranyosan, ahogyan mindig is. Órákig el tudnám nézni azt a szép m... Elvonja a figyelmemet a lényegről! Istenkém, mi ütött belém?

- Tessék? – Akadtam ki. Nem akarom, hogy hazakísérjen! Kizárt, hogy lássa milyen az én családom. A végén még túl sokat kérdezősködne és sajnálna. Valamit még Jay sem tud.

Még ő sem tudja, hogy csak ketten vagyunk plusz Yerin.