Art is different [☆ʰʸᵘⁿʲⁱⁿ☆]

♫ 18. ♪

Majdnem megfulladtam mire hazafutottam a nagy hírrel, de nem tudtam várni egy percet sem a buszra. Berontottam a házba és habár a lábamon támaszkodva kapkodtam a levegőért, igyekeztem elmagyarázni mi történt. Hála a hiperventillációnak, nem igazán értették meg Han-ék, hogy mégis miről zagyválok.

Mutató ujjammal jeleztem, hogy adjanak egy percet mire összeszedem magam. Jobban belegondolva, azt hihették valami komoly baj van. Mindegy, nem is ez a lényeg. Végre rendesen kaptam levegőt, úgyhogy összeszedtem a gondolataimat és nekiláttam elmondani a hírt.

- Képzeljétek! Ma volt ugye a szponzor nap. – Kezdtem bele mondandómba.

- Igen? – Bólintott Han.

- És? – Néztem rájuk kérdőn. – Szerintetek sikerült? – Fürkésztem hol Yerin, hol pedig Han szemét.

- IGEN? – Döbbent le Yerin. Legalább akkora mosoly ült ki arcára, mint az enyémre. – Tudtam, hogy sikerülni fog! Látod, most feleslegesen izgultál. – Ölelt meg.

- De várjál, ez még nem minden. – Jelentettem ki nagy büszkén. Han szemöldöke felszökött majd reagált.

- Tessék? Most tudatod velünk, hogy lesz gyakorlatilag azonnal állásod és utána azt állítod ez nem minden? Kell ennél több? – Magyarázta lelkesen.

- Nem akárhol fogok dolgozni, Han. – Vártam, hogy feldolgozzák az információkat, majd a hatásszünet után előálltam a farbával. – A Hybe Entertaiment-nél leszek!

- Hogy mondod? – Yerin-nek legyeznie kellett Han-t, nehogy elájuljon.

- El sem hiszem! Gratulálok Borak, tényleg keményen dolgoztál. – Fogta meg mindkét vállamat. - Most már megérdemelsz egy kis pihenőt. Ennek örömére készítettem Bungeoppang-ot.

Yerin tényleg mindig tudja mikor mire van szükségem. Még én magam sem hiszem el, hogy maga Bang Si-Hyuk jött el és választott ki. Han visszament a dolgozószobába, addig én Yerin-t követtem a konyhába. Megmutatta a Bungeoppang-ot, amiből azonnal el is tulajdonítottam egyet.

- Mmm, ez mennyei! – Mondtam, miután beleharaptam. Bárcsak el se fogyna, túl finom.

- És – Kezdte el Yerin a mondatát, közben ő is beleharapott egybe. – a fiúknak sikerült a szerződés? – Harapott újból bele a süteménybe.

Nem is tudom mit mondhatnék. Ők is a Hybe-nál lesznek, de miért pont ott? Ők is annyi helyre kaphattak volna meghívást, miért kellett Bang Si-Hyuk-nak őket is szerződtetni? Kicsit sem sajnálom tőlük ezt a nagy lehetőséget, csak kellemetlen lenne velük együtt dolgozni. Természetesen messze van még ez az időszak, de egyszer el fog jönni. És ki tudja, lehet ugyan ez a felállás marad. Habár tagadni sem tudnám, hogy leginkább az bánt, hogy a munkahelyemen is HyunJin-t kell néznem mindenütt. Amennyiben ő befut akkor még az ő arcát is kellene megformálnom. Sosem fogok tőle megszabadulni.

- Passz. – Igyekeztem minél érdektelenebb lenni, de Yerin túl jól ismer.

- Még mindig nem beszéltek? – lepődött meg. Szemöldöke azonnal felemelkedett, mikor bólintottam. – Borak! – Nézett rám lesújtó pillantással. – Ez nem megoldás. Miért nem beszélitek meg?

- Tudom, nem megoldás, de nem is szeretném megoldani. – Hunytam be szememet. – Valójában amióta utoljára beszéltünk elég csúnyán viselkedtem. Gondolom ők sem szeretnék megoldani emiatt. – Fájt erről beszélni. Még akkor is, ha magamba már sokszor túltárgyaltam, de másnak még nem mondtam el.