Art is different [☆ʰʸᵘⁿʲⁱⁿ☆]

♫ 21. ♪

- Ez tényleg nem szükséges! Haza találok én magamtól is. – Mentegetőztem HyunJin előtt.

A pánik úrrá lett rajtam. Kizárt, hogy hagyjam, hogy Hwang HyunJin eljöjjön a házunkig. Ez egészen biztos, hogy nem most fog bekövetkezni. Igaz, ha szeretem, egyszer kénytelen leszek beavatni, de az csak abban az esetben valósulhatna meg, ha viszonozná. De mivel jelenleg ez a legnagyobb kérdőjel az életemben, így nem most jön el az a nap.

- Ez semmiség! Ráadásul el szerettem volna mondani valamit. – Levakarhatatlan. Nem tudtam olyat mondani, ami eltántorítaná. Lehet bele kellene törődnöm? Végül is nem kell bejönnie a házba.

- Legyen! – Beadtam a derekam. El sem hiszem! Tényleg megőrültem, vagy csak képzelődőm. Remélem az utóbbi.

Hazafelé inkább csak a konfliktust tárgyaltuk túl, szóba sem jött az az este. Én szó szerint kimondtam neki, hogy kedvelem! Kínosan éreztem magam ezek után mellette, annak tudatában, hogy ő is kimondta. De vajon mi szándékból? Lehet nem is olyan fontos, ha csak így kiment a fejéből az összes többi azt követő dologgal együtt.

- Hát... - Sóhajtottam. – itt vagyunk! – Tártam szét egy pillanatra karjaimat. – Köszönöm, hogy így aggódsz értem, de szerintem innentől megleszek. – Nevettem fel. Csak a feszültséget próbáltam oldani. Valamint azért imádkoztam, hogy nehogy összefussunk vagy Han-nal, vagy Yerin-nel.

- Akkor holnap! – Már nagyon közel voltam. Csak egy ici-pici kellett volna, hogy végre lerázzam. Az ajtó természetesen ekkor nyílt. Mikor máskor?

- Borak! Mit ácsorogsz? Menj be a melegbe, meg fogsz fagyni. Elugrom a kisboltba. – Össze-vissza mutogattam hevesen Yerin-nek, hogy fejezze be, de csak végig mondta. HyunJin megfordult, és ezt ő sem hagyta szó nélkül.

- Ő a nővéred? – Nézett rá Yerin-re, aki nevetésben tört ki.

- A nővére? Hízelgő, de mondhatni a gyerekem. – Nevetett tovább. Én pedig érzetem a késztetést, hogy egy kanál vízben megfojtsam.

- A-a gyereked? – Szinte leesett HyunJin álla. Hogy én ezt, hogy fogom kimagyarázni?

- Ő-ő itt Yerin! A bátyám párja. Sokszor jár át emiatt és segít, amikor a szüleink épp nincsenek itt. – Füllentettem. Vagyis az igazság elhallgatása nem minősül annak, nem? Ezúttal Yerin szemöldöke szaladt fel. – Én most bemegyek. Szia Hyunjin! – Meg se vártam, hogy válaszoljon beszaladtam.

Ajánlom Yerin-nek, hogy ne beszéljen vele a távollétem alatt. Így is roppant kínos volt a helyzet, ráadásul, ha kiderül mi van itthon, azt talán Jay nem bocsátaná meg. Nincs titkunk egymás előtt, vagyis ezen kívül. Mindent elmondok neki, csak hát ezt nem. Szorítok, hogy ne derüljön ki semmi!

Hazajött Yerin, akit gyakorlatilag azonnal letámadtam. Időt sem hagytam neki, hogy letegye a vásárolt dolgokat és levesse kabátját.

- Mit mondtál még neki? – Kíváncsiskodtam. Nekem muszáj tudnom!

- Annak a fiúnak? – Hevesen bólogatni kezdtem. – Lássuk csak... semmit. Amint bementél megszakadt a beszélgetés. – Egy hatalmas nagy kő, nem is! Szikla esett le a szívemről. A legjobb hasonlat erre.

- Huhh rendben! – Homlokomról egy laza mozdulattal letöröltem a nemlétező izzadtság cseppeket.

- Az viszont nagyon is meglepett, hogy nem mondtad el neki. – Tette keresztbe karjait.

- Hogy mondhatnám el? Akkor mind megsajnálnának, amire nincs szükségem. Te is tudod. – Fakadtam ki neki. – Vagy rosszabbik esetben Jay egyenesen megutálna, amiért nem tudott erről. – A lehető legfélelmetesebb forgatókönyveket lejátszottam a fejemben, előre készülök a fájdalomra.

- Tessék? – Fejét megint döbbenten felém kapta és a folytatást várta. – Még Jay-nek sem mondtad el? – Nemlegesen ráztam a fejem, mire neki elkezdett a felmenni a pumpa. - Borak! El kell mondanod neki előbb vagy utóbb. És jobb hamarabb túlesni a nehéz dolgokon. Ha nem mástól tudja meg, akkor elhiheted, hogy se nem fog túl sajnálkozó lenne, sem pedig ideges lenni. Csak mondd el! – Szokásosan ömlött belőle a bölcsesség, de kint mindig, úgy most is hatott rám.

-

- Olyan izgatott vagyok! Ti kit hívtok? – Pont ebben a pillanatban csatlakoztam a többiekhez. Felix azt ecsetelte, hogy a bálhoz kivel mennének a többiek szívesen párba.

- Ez eszembe sem jutott! – Kapta fel fejét kétségbeesetten Ni-Ki. Miközben a bálra díszítettük a nagy termet, meg is felejtkeztem arról, hogy párba kell menni.

- Úgyse tudnál kit vinni. – Nevette ki Jay Ni-Ki-t.

- Haha, nagyon vicces ma valaki! – Míg a többiek jót szórakoztak ezen én kétségbeestem. Még senki sem hívott el. Mi van, ha nem lesz kivel mennem? A legégőbb lenne kerek e földön. Habár nem igazán érdekel más felkérése HyunJin-én kívül.

- Borak, csak ott fogsz állni, vagy segítesz is? – Nézett le rám a létráról Jay, parancsolóan. Eleget téve beszólásának azonnal adogatni kezdtem a füzéreket, amiket majd a plafonra rögzíthet.

- Na és ha te akkora király vagy, akkor áruld el; Kivel mész? – Vette kérdőre Ni-Ki Jay-t.

- Én kérlek szépen, MinKyung-al megyek. Felkértem tegnap. – Büszkélkedett barátom.

- Jay! Nem is mondtad. Igent mondott? – Teljesen meglepett a bátorsága. Eddig egy lányhoz sem tudott rajtam kívül hozzászólni.

- Mit gondolsz, igent mondott? Ha kijelentettem, hogy vele megyek mégis mi mást mondhatott volna? – Akadt ki teljesen. Felix és Ni-Ki tekintete találkoztam az enyémmel és mindhármunkból kitört az az igazán jókedvű nevetés.

- Amúgy... - Tartott egy kis szünetet Felix, hogy rendbe szedje magát a röhögőgörcs után. – Múltkor mesélte nekem HyunJin, hogy ő tegnap akart megkérdezni valamit. Úgyhogy, ha minden igaz neki is van párja. Neki ki mondana nemet? – Forgatta szemeit.

A szívem kihagyott egy ütemet. HyunJin miután az az este kijelentette, hogy kedvel elhív valaki mást?! Mármint nyilvánvalóan nem engem hívott el tegnap, tehát mással megy.

HyunJin túl hamar töri össze a szívemet a vártnál. Ráadásul tudat alatt!