Art is different [☆ʰʸᵘⁿʲⁱⁿ☆]

♫ 13. ♪

Idétlenül mosolyogtam és vártam, hogy mit szeretne mondani HyunJin. Rengeteg forgatókönyv lejátszódott a fejembe, és egyik sem végződött úgy, ahogyan szerintem jó lehetne. Még alig egy pár hónapja találkoztunk újra és ha már most elveszítem az azt jelenti, hogy megbuktam, mint barát. Féltem, hogy a köztünk lévő feszültség bonyolítaná a barátságunkat. Mi van, ha pont emiatt akar véget vetni ennek? Mindenki haragudna rám amiért gyakorlatilag a társaságunkat is megszakítanám. De lehet, hogy ahelyett, hogy ilyen szörnyűségekkel etetném magam, inkább odafigyelnék rá. Így hát újonnan megint rá koncentráltam.

- Szóval csak arról... - Kezdte volna, azonban valami megzavarta.

Arra néztem amerre ő is, majd megpillantottam a többieket is kijönni a kávézóból. Majd visszapillantottam HyunJin-ra, aki nem sokkal később szintén felém fordította fejét.

- Majd később megbeszéljük. – Mosolygott rám, majd elindult az ajtóban álló fiúk felé.

Csak meredten bámultam magam elé, tudatában azzal, hogy sosem tudtam igazán beszélni HyunJin-al. Nem sokszor volt rá alkalmunk, és ha még volt is, akkor is valahogy mindig megszakadt. Azt hittem még karácsony előtt meg tudjuk majd beszélni ezt a fura szituációt, ami kialakult így év végére, de talán tévedtem.

Ránéztem szépen lassan a fiúkra, akik rám vártak, majd egy mosolyt magamra erőltetve megindultam én is közéjük.

A karácsony olyan hamar elment, hogy körülbelül egyet pislantottunk és már a szilveszterre fókuszáltunk. Hamarosan újév, ami sokkal különlegesebb az eddigieknél. Nem csak egy sima újév lesz, hanem egy új évezred. Átlépjük az 1900-as éveket és magunk mögött tudhatjuk mind azt, ami akkor történt. Hihetetlen nagy mérföldkő az emberiség számára és erre legalább olyan nagy örömmel tekintünk, mint egy chuseok-ra. Hiszen nincs is fontosabb nap a Dél Koreaiak számára, mint a chuseok. Ilyenkor hálát adunk az őseinknek és nagyobb figyelmet fordítunk a családunkra.

Szóval igen! Nagy nappal állunk szemben és már mindenki alig várja. Ennek alkalmából úgy döntöttem, hogy elmegyek bevásárolni. Felkaptam a Yerin által összeírt listát, majd elindultam a legközelebb eső bevásárlóközpontba. Út közben gondolkodtam, hogy mit vihetnék, mikor találkozom a fiúkkal. Megbeszéltük már, hogy a szilvesztert együtt töltjük méghozzá a Jeju szigeten. Arra gondoltunk, hogy kimegyünk a partra és piknikezünk egyet. Tervezek vinni kártyajátékot, hogy elfoglalhassuk magunkat, valamint Ni-Ki el fogja hozni a kameráját, amit kapott karácsonyra. Nagyon tehetséges fotózásba és ez a hasznunkra vállhat, hiszen jó lesz később visszanézni, hogy mit csináltunk ekkor.

A bevásárlást követően hazamentem és kipakoltam a szatyrokból, amiben Han is segített. Ennek köszönhetően hamarabb végeztem és kezdhettem el készülődni a szilveszteri piknikre. Már tűkön ülve vártam és ezt ő is látta rajtam. idén nem együtt töltjük az újévet, hiszen Yerin szüleinél lesznek Han-ék, én viszont szerettem volna idén a barátaimmal tölteni. Ezelőtt csak Jay-el voltam ilyen szorosan jóba, Ni-Ki-ről nem sokat tudtam, HyunJin és Felix pedig még csak nem is voltak jelen az életemben. De most, hogy minden ennyire sínen van, eszemben sincs lemondani ezekről.

- Nem úgy volt, hogy Jay átjön és utána együtt mentek? – Nézett rám pakolás közbe Han. Én hevesen bólogatva adtam neki igazat. – Hányra jön? – Kérdezte, hogy kicsit képbe legyen.

- Uhm, elvileg félre jön. De mostanában a buszok eléggé el vannak csúszva a hó miatt. Nem túl szerencsés gyorsan közlekedni az utakon. – Magyaráztam el Han-nak, habár ezt ő is tudja. – Ja, és ti is vigyázzatok, ha mentek Yerinékhez! – Figyelmeztettem, hiszen autóval mennek.