Ghost [Stray Kids ff.]

💀4💀

Yoo-seok a kastély folyosóin haladva megint az a furcsa érzés kerítette hatalmába, mintha minden lépésével egyre inkább egy elfeledett világba lépne. A szobák egyre sötétebbek lettek, és az apró hangok – a régi padló nyikorgása, a távolból szűrődő szél – mind azt sugalmazták, hogy a kastély, mintha egy élőlény lenne, valami különös figyelemmel kísérné őt.

A levegő feszültséggel teli volt. Yoo-seok nem tudta, miért, de úgy érezte, hogy valami különös dologra készül, valami, amit az eddigi rejtélyek nem magyaráztak meg. A szobák, melyeket eddig csak futólag járt be, most mind egy-egy titkot rejtettek. Az ablakokon benéző fények ezüstösen csillantak, ahogy az árnyékok lassan hosszabbodtak. A kastély falai, a régi festmények és antik bútordarabok mind egy-egy másik korszakot idéztek, mintha a múlt lélegzése még mindig érezhető lett volna.

Miközben tovább haladt a szűk folyosókon, egyszer csak valami megcsillant a padlón, mintha egy apró tárgy fényes felülete visszaverte volna a gyenge fényt. Yoo-seok megállt, és leguggolt, hogy közelebb kerüljön a rejtett tárgyhoz. Azonnal észrevette, hogy egy kis ékszerdoboz hever a földön, félig elrejtve egy hatalmas, díszes szőnyeg alatt.

Kinyitotta a dobozt, és egy apró, fémes láncot talált benne, amelyhez egy kis medál is tartozott. A medálon finoman kidolgozott minta díszelgett – két férfi, egy herceg és egy szolgafiú alakja, mintha örökké egymás mellett állnának, egy titokzatos kapcsolatot ábrázolva. Yoo-seok szíve hevesebben kezdett verni, ahogy a medált a kezébe vette. A minta olyan ismerős volt, hogy szinte érezte, mintha valahol már látta volna. Az érzés, hogy az ékszer valahogy összekapcsolódik a kastély történetével, nem hagyta el.

Egyedül a medál volt az, ami valóságossá tette Seungmin herceg és a szerelme történetét, amit a levelek és a régi dokumentumok említettek. Yoo-seok szinte önkéntelenül is újraolvasta a pergament, amit még az előző nap talált, és megpróbálta megérteni a mögöttes jelentést. A szerelmesek képe a medálon mintha örök hűséget fogadott volna egymásnak, mintha valami tiszta, bár titokban tartott kapcsolatot örökített volna meg.

Egy pillanatra úgy érezte, hogy valaki figyeli őt. A szoba levegője mintha fagyosabbá vált volna, és egy kis szélfuvallat is átsuhant a szobán. Yoo-seok nem tudta, hogy csak a kastély nyikorgása vagy valami más van a háttérben, de egyre inkább úgy érezte, hogy az egész hely az ő létezésére reagál. A medál, amit most a kezében tartott, egy kósza érintést jelentett a múltból, mintha valaki – egy másik lélek – próbálta volna közvetíteni neki az üzenetet.

„Ki volt ő?” – tette fel magának a kérdést, miközben ujjaival finoman simította végig a medált. A két alak a lánc közepén mintha egymásra tekintett volna, de az ő sorsa a végzetükbe veszett. Ahogy Yoo-seok az ékszert nézte, a medál finoman megremegett a kezében, és mintha a világ körülötte megszűnt volna létezni. Az apró tárgy annyira különös hatással volt rá, hogy nem tudta, miért, de úgy érezte, mintha a medál minden egyes apró részlete egy-egy történetet mesélt volna el neki.

Miközben a láncot figyelte, egy halk, szinte hallható léptek hangja ütötte meg a fülét a folyosóról. A fények megváltoztak, és egy pillanatra a kastély mintha megelevenedett volna. A kis ékszerdoboz, amit a kezében tartott, mintha a múlt egy darabját rejtette volna. Yoo-seok tudta, hogy a dolgok most egy új irányt fognak venni, és hogy a titkok, amik eddig csak halványan kísértették, egyre világosabbá válnak.

De egyelőre nem találkozott Seungminnal. A kastély titkai még mindig távol voltak tőle, de ahogy keze a medálon pihent, úgy érezte, hogy egy új fejezet kezdődik. Mintha a történelem egy újabb darabja, egy új titok tárulna fel előtte.

Mégis, egyre biztosabb volt benne: valami történt itt, valami, ami nem hagyhatta nyugodni a herceget, és ami most már őt is elérte. De hogy mi? Az egyelőre még rejtély maradt.