Ghost [Stray Kids ff.]

💀14💀

Seungmin szemeiben a csendes fájdalom, amely az utóbbi időszakban mindent elborított, mélyebb lett. Most, hogy elmondta Yoo-seoknak a történteket, már nem volt titok, nem volt több kérdés. Az idő lassan telt, és a férfi, aki előtt most teljesen megnyílt, nemcsak a szerelmét, hanem a sorsát is megértette. Azonban valami még mindig ott volt, valami, ami az egész történetet árnyékolta.

Seungmin tekintete élesedett, miközben egy pillanatra elfordult, mintha szembenézett volna valami, ami még nem történt meg, de már ott leselkedett az árnyékban.

– Van valami, amit tudnod kell – mondta halkan, de a hangja olyan súllyal csendült, hogy Yoo-seok szíve megugrott. – Még ha most már tudod, mi történt velem, és hogy miért vagy itt, egyúttal azt is el kell mondanom, hogy te most veszélyben vagy.

Yoo-seok megdermedt, nem értette, hogyan lehet veszélyben. A kastély elhagyatott falai, a múlt árnyai és a szellemek között most úgy érezte, hogy a hely, ahol épp tartózkodnak, biztonságot adhat. De Seungmin arca komor volt, és tudta, hogy a férfi szavai nem csupán figyelmeztetés voltak. Valami sötét és végzetes készülődik.

– Miért? – kérdezte Yoo-seok, de már az arcán látszott a bizonytalanság.

Seungmin mélyet sóhajtott, és egy pillanatra elnézett az ablakon, mintha a régi napok elhaló fényét figyelte volna. De a válasz, amit adni készült, nem volt könnyű, mert ez egy olyan igazság volt, amelyet évek óta titkolt.

– Azért neveznek engem átkozott hercegnek, mert a sorsom ilyen. Az én szerelmem lelke mindig egy másik emberben éledt újjá – kezdte el, és bár minden szava nehézkesen jött ki, most már elmondhatta. – Két másik ember volt, aki előttem ezt megtapasztalta, és mindkettőjüket megölték. Ugyanúgy, ahogy az én szerelmem is meghalt. A katonák szellemei, akik akkoriban elpusztították őt, most azokat a személyeket vadásszák le, akikben újraéled a lelke.

Yoo-seok szemei elkerekedtek, és egy pillanatra elakadt a lélegzete. Seungmin szavai olyan súlyosak voltak, mintha egy fekete felhő gyűlt volna össze körülöttük, és már csak idő kérdése volt, hogy mikor tör ránk a vihar.

– De miért most? Miért engem? – kérdezte Yoo-seok, miközben próbálta felfogni, hogy mi történt valójában. A kérdések mindegyike hatalmasnak tűnt, és a válaszok lassan tűntek elérhetetlennek.

Seungmin arca szomorúan elkomorult. A fájdalom, amit az évek alatt felhalmozott, most egy új formát öltött. Most, hogy a szellemek áldozatai voltak, és a történelem ismételni látszott magát, már nemcsak ő, hanem Yoo-seok is az új célpont.

– Az én szerelmem lelke benned éledt újjá – folytatta Seungmin, de a hangja egyre sötétebbé vált. – És most, hogy itt vagy velem, a katonák szellemei már úton vannak. Én nem akarom, hogy téged is elpusztítsanak, de el kell mondanom, hogy a veszély valóság. Azt mondják, hogy ha a harmadik emberben is újjáéled a lelke, akkor őt sem kímélik. Te sem leszel biztonságban.

Yoo-seok szemei elsötétedtek, mintha mindent, amit eddig hitt, a pillanatok alatt darabjaira törtek volna. Mégis, ahogy Seungmin szavait hallgatta, valami furcsa megértés fogta el. Ha valóban ő volt az, akiben a szerelme lelke újjáéledt, akkor talán az egész történetnek van egy másik értelme, amit még nem értett meg.

– Mit akarok tenni? – kérdezte, de a szavak már nem a régi kérdések voltak. – Hogyan menekülhetünk a szellemek elől?

Seungmin a férfi szemébe nézett. A tekintetében ott volt az elhatározás és a fájdalom keveréke, amit évek óta magában hordott. Ő maga is tudta, hogy nem csupán azért harcol, hogy megvédje Yoo-seokot, hanem azért is, hogy megvédje a szeretett emlékét.

– Nem tudom, hogy mi lesz – válaszolta végül. – De azt tudom, hogy nem hagyhatjuk, hogy a múlt árnyéka újra elpusztítson minket. Nem hagyhatjuk, hogy az ő régi halála végleg elnyeljen minket. Most, hogy te itt vagy, van egy esélyünk. És én nem fogom hagyni, hogy a történet megismétlődjön. Mert te… te nem vagy az, akit a katonák szellemei elpusztíthatnak.

Yoo-seok elhallgatott, és bár a szavak nehezen jöttek, érezte, hogy valami belső erő kezdett formálódni benne. A múlt nemcsak a fájdalmat hozta vissza, hanem azt a lehetőséget is, hogy véget vessenek ennek a végtelen körforgásnak. A kastély falai között most egy új harc kezdődött. Harc, amelyben nemcsak a saját életükért, hanem a szeretett lelkekért is meg kell küzdeniük.