Álmaim pasija [befejezett]

2/1

2/1

A több, mint egy hét viszonylag jól telt el, az éjszakáimat kivéve ott ugyanis, mindenféle illetlen álom gyötört Colton társaságában. Viszont a blúz miatti dühöm teljes mértékben elszállt Colton iránt. Haladás!
Már napok óta próbáltam kitalálni a könyv történetét, valami aranyos, átlagos, egyszerű szerelmi sztorit, nagyobb bonyodalmak nélkül. Mindeddig sikertelenül.
Ma hétfő volt, viszont nem kellett iskolába mennünk, ugyanis a tanárok csapatépítő tréninget tartottak. A szünnap hiánytalan kihasználása érdekében délután elmentem a parkba, remélve, hogy a környezetváltás, illetve friss levegő meghozza az ihletet.

A padon ültem, az írói noteszommal a kezemben és vagy a 100. kis papírkát hajítottam ki a mellettem lévő kukába. Kétségbesetten nézegettem fel néha, hátha látok valami olyat, ami megindít egy gondolatmenetet, de ilyen nem történt. Tehetetlen voltam.

A saját vígaszom érdekében az egyik szendvicses stand felé vettem az irányt. Udvarias mosolyt erőltettem magamra és úgy kértem az eladótól egy sajtos, paradicsomosat. Ő átnyúltotta nekem, majd miután fizettem, újra kényelembe helyeztem magam az egyik padon.
Mielőtt még megízlethettem volna az egyik kedvenc ételem, egy csapat galamb kezdett el felém masírozni.
Köztudott rólam, hogy három nagy félelmem van. A sötétség, a pillangók és ezek a bólogató, morzsaevő, szemtelen madarak.

A lábammal rúgdalózni kezdtem, de ahelyett, hogy örökre elrepültek volna, csak pár méterrel libbentek arrébb, majd újra kiszemeltek engem és a szenyómat.
Gondolkodás nélkül hajítottam le eléjük az a zöldségeket tartalmazó magvaskiflit, de nem mindegyik foglalkozott vele és többség még így is felém menetelt.
Próbáltam mélyebb levegőt venni és újra kapálózni kezdtem. Behunytam a szemem és, amikor a legközelebb kinyitottam egy térdet pillantottam meg magam előtt. Egyre feljebb emeltem a fejem és így megláthattam a fakó farmer gazdáját. Vagyis Coltont.

- Szia Rachel!- köszöntött pukkadozó mosollyal az arcán.

- Ne röhögj! Inkább segíts!- fordultam az aljas szárnyasok felé.

- Ezt már egy ideje tartogatom... - azzal nevetni kezdett, olyan hangosan, hogy szinte a föld is beleremegett, még azok a szörnyetegek is elrepültek. A kacaja jóízű volt és kicsit sem erőltett, viszont igen vicces- Tudod, -kapkodott levegő után- hihetetlen vagy.

- Én?- képedtem el.

- Ki fél a galamboktól?

- Én!- vágtam rá.

- Szabad ez a hely?- mutatott mellém.

- Persze- csúsztam arrébb.

- Mellesleg, - huppant le a padra- örülök, hogy találkoztunk.

- Tényleg?- lepődtem meg.

- Igen. Beszélnünk kéne a könyvről!

- Nekem még nincs ötletem- vallottam be.

- Nem baj! Nekem van.

Felé fordultam és amolyan "Hallgatlak!" fejet vágtam.

- Szóval, a sztori egy lányról szólna, aki mindig egy srácról álmodik. Később találkoznak és összejönnek majd. Lehetne úgy, hogy te írod Raina karakterét, én pedig Carter-ét.

Ledermedtem. A történet ijesztően ismerős volt. Legalábbis az eleje. Eszembe jutott a tegnapi álmom, ahol éppen hasonló szituációba kerültem a képzeletbeli Coltonnal. Először csak a parkban ücsörögtünk a padon, a madarak csicseregtek, a szellő lágyan fújdogált, de egy idő után más, közterületre nem igazán illő dolgokat is csináltunk, a végén pedig egy novelláról is szó esett.

- Na?- vonta fel a szemöldökét kíváncsian.

- Colton...- húztam el a szám- Ne haragudj, de annyira nem tetszik.

- Miért?- szonytyolodott el.

- Nagyon jó lenne ez az egész. És van benne ráció is...- próbáltam felvidítani- csak...

- Csak?- ismételt engem.

Nem szerettem volna hazudni neki. Valahogyan, amikor belenéztem abba a gyönyörű, mélybarna szembe, úgy éreztem, hogy megbízhatok benne.

- Nekem kínos lenne- böktem ki.

- Miért? Mert neked kéne írnod Raina szemszögét, aki beleszeret Carterbe, akivel igen hasonló a személyiségünk?

- Nem- válaszoltam- Más miatt.

- Nekem elmondhatod- tette a combomra a kezét, amitől nem kis zavarba kerültem.

- Már álmodtam rólad...- motyogtam, abban a reményben, hogy Colton meg sem hallja.

- Tényleg?- csillant fel a szeme.

Bólintottam.

- És?- vigyorodott el- Mit csináltam álmodban?

- Megcsókoltál- túrtam bele a hajamba szégyenlősen.

- És te?- nézett rám, érdeklődő tekintettel.

- Levettem a pólóm- suttogtam.

Colton nevetni kezdett. De ez inkább olyan "kínos, nem hiszem el, de azért nagyon is tetszik a dolog" kacaj volt.
Miután lenyugodott bocsánatkérően nézett rám.

- Ez aranyos- törölte meg a röhögéstől könnyező szemét.

- Nem, nem az- ráztam meg a fejem.

- Oké- hagyta rám.

- De mindegy- legyintettem- Most, hogy tudod, amit tudsz... Elkezdhetjük írni a sztorid.

- Rendben- mosolygott- Van kedved járni egyet?

- Van- álltam fel a padről.

Minden olyan tökéletes volt. A parkban sétálgattunk, mint két barát. A Nap sütött, de nem égetett, a szellő fújdogált. Mi pedig közben a sztoriról beszélgettünk, mígnem Colton kitalálta, hogy szeretne megtudni pár dolgot rólam is.

- Szóval mire vagy kíváncsi?- kérdeztem.

- Mi a kedvenc színed? Melyik oldalon alszol? Melyik az a sorozat, amiből bármikor meg tudnál nézni egy részt, pedig már vagy milliószor láttad? Ha akárhova költözhetnél, merre mennél? És..- vett egy mély levegőt- ha háború lenne fegyverrel vagy karddal harcolnál?

- Megismételnéd az elsőt?- kértem.

- Melyik a kedvenc színed?

- A kedvenceeem...- gondolkodtam el.

- A lila?- tippelt, mellesleg helyesen.

- Igen- lepődtem meg- Honnan tudtad?

- Megérzés- válaszolta.

- Mit gondolsz a többiről?- érdeklődtem.

- Szerintem a jobb oldalodon alszol, a sorozat, amiből bármikor meg tudnál nézni egy részt az Avatar, New Yorkba költöznél és háború esetén karddal harcolnál- sorolta, majd a végén rám nézett, amolyan "Na?" képet vágva.

- Hibátlan- mondtam elképedve.

- Ez fura- jelentette ki- Te is tudsz ilyet?

- Lehet...

Agyalni kezdtem. Először megpróbáltam felidézni a kérdéseket. Sikeresen. Majd kimondtam azt, ami legelőször eszembe jutott.

- Sötétkék, jobb oldal, Dokik, Sydney és fegyver- hadartam.

- Azta!- fordult felém- Ez nem semmi- a kezével megállított és mélyen a szemembe nézett.

- Mi az?

- Úgy érzem mintha ismernélek- halkított a hangerején.

Nem reagáltam sehogy, mert időt sem adott rá. Közelebb jött hozzám, az egyik kezét a derekamra tette, a másikkal pedig megtámasztotta a nyakam. Az orrunk összeért. Éreztem a légzését. Még jobban magához húzott. Ez nem egy álom volt.

- Mit csinálsz?- suttogtam.

- Vágyom a csókodra- válaszolta.

Nemsokára hozom a folytatást :* Remélem eddig tetszik