Álmaim pasija [befejezett]

Viták és szeretet

Viták és szeretet

A múltkori hibánkat, melyet Colton és én követtünk el, megismételtük. Sokszor...
Nem mondanám azt, hogy ezt az egészet hasonló okokból tesszük, mint hajdanán, legalábbis én biztosan nem. Régebben azt hittem, hogy szerelmes vagyok és e szerint cselekedtem. Most viszont csupán az élvezet hajt.
2 hét telt el és most először nem szeretném, hogy még egyszer ennyi idő múlva Colton elmenjen. Kezdünk jóban lenni. Nem b@sztatjuk egymást folyamatosan és sokat beszélgetünk. Értelmesen...

Az ágyban feküdtünk, egymás felé fordulva. Colton a karomat cirógatta és néha puszikat nyomott a homlokomra. Én pedig csak lehunyt szemmel pihentem.

- Mellesleg- szólaltam meg, kissé rekedtes hangon- még mindig nem mesélted, hogy hogyan szakítottatok Amelia-val.

Élesen fújta ki a levegőt és kezét az arcomra helyezte.

- Nem szerettük egymást- válaszolta.

- Logikus- vontam meg a vállam.

- Van kedved reggelizni?- tereljük a témát...

- Van- dobtam arrébb a takarót, majd magamra kaptam a köntösöm.

Együtt lesiettünk a lépcsőn és a konyha felé vettünk az irányt. Előszedtem mindent, ami kell a gombás-hagymás rántottához. Tudtam, hogy ilyenkor Coltonnak teljesen mindegy, mi a kaja. A lényeg, hogy legyen. A tűzhelyhez álltam és minden hozzávalót beletettem serpenyőbe, persze a tojásokat előtte feltörtem.

- Olyan dögös vagy főzés közben- lépett mögém Colton és a derekamnál fogva magához ölelt.

- Csak az éhség beszél belőled- nevettem fel- Na, állj arrébb. Hadd szervírozzam a reggelidet...

Nem válaszolt, csak teljesítette a kérésemet.
Kiraktam az ételt két tányérba. Az egyiket Colt elé raktam, a másikat pedig az ölembe vettem és felültem a pultra.

- Tegnap felhívott McCoy- közölte, szünetet tartva a nyammogásban.

- Jason? Miért?- ráncoltam a homlokom.

- Csak felőled érdeklődött...

- És... mit mondtál neki?- kíváncsiskodtam.

- Nem sokat. Ezért is szeretne ma átjönni hozzád- magyarázta.

- Értem. És... meséltél neki...?- mutogattam kettőnkre.

- Az a te dolgod- mosolyodott el pimaszul.

- Ugye, tudod, hogy mi csak hancúrpajtik vagyunk?- tisztáztam.

- Hancúrpajtik?- nem hallotta, vagy mi?

- Ne röhögj!- ütöttem meg a karját játékosan, mikor az arcán levő grimaszból ítélve ezt akarta tenni- Ez halál komoly!

- Hogy találtad ki ezt a szót?- hitetlenkedett.

- Csak jött... De mindegy- legyintettem- Megyek öltözni- ugrottam lábra.

A kanapén ültem, kezemben egy chipsszes zacskóval és a TV-t bámultam, melyben egy zenecsatorna top 50-es listáját mutogatták, mikor megszólalt a csengő.

- Nyitom!- kiáltottam Coltonnak és a kint várakozónak.

- Szia Rach!- köszöntött Jason, miután kitártam az ajtót.

- Szia- feleltem lelkesen és megöleltem- Gyere be- invitáltam, majd a nappaliba léptünk.

- Terro- üdvözölte Jas Coltont.

- McCoy- viszonozta Colt a gesztust.

- Mit keres ez itt ilyenkor?- utalt arra Jason, hogy alig múlt dél.