Álmaim pasija [befejezett]

1/2

Sziasztok! Mint, ahogy ígértem meg is hoztam az első rész folytatását. Tudom, hogy rövid lett, de bocsánat :/ Remélem tetszik :)

1/2

Felnéztem a mellettem ülő srácra azzal a szándékkal, hogy barátságosan köszönjek neki, de ehelyett a kaján mosolyú kávés idegennel találtam magam szemben.

- Te?- képedtem el.

- Én is örülök neked- jelentette ki, enyhe cinizmussal.

- Mit keresel itt?- próbáltam nem felhúzni magam.

- A tanárok szerint van a jó irodalom csapat, a jobb és a legjobb. Egy hibátlan csoportbontó teszt után itt vagyok.

- Értem- bólogattam- De miért most? Mármint félévkor szokás diákokat cserélgetni...

- Tudom, - kezdte- de a kivételesek ilyenkor is válthatnak.

- Igen? És te mitől vagy az?- érdeklődtem gúnyosan.

- Ismétlem. Hibátlan csoportbontó.

- Oké- sóhajtottam egyet- Üdv a legjobbaknál!- igyekeztem kedvesnek tűnni.

- Köszi. Az is az üdvözlő csomag része volt, hogy reggel majdnem leharaptad a fejem?- kérdezte pimaszul.

Ekkor telt be a pohár. Én itt küzdök azért, hogy ne "harapjam le a fejét" megint, erre ő felhozza a témát.

- Ha nem tűnt volna fel, te jöttél nekem, te öntöttél le és nagy valószínűséggel te tetted tönkre az egyetlen tárgyilagos emléket az édesanyámtól!- törtem ki, hangosabban, mint terveztem.

Pár kapkodott levegővel később szégyenkezve szétnéztem és ekkor láttam, hogy mindenki engem figyel.

- Sajnálom Mr. Bix- néztem rá megbánóan.

- Ms. Clanders, nem szeretne ki menni a mosdóba összeszedni magát?- ajánlotta kedvesen.

Felálltam a helyemről és kisiettem az ajtón, ott viszont már nem bírtam tovább. Lerogytam a földre és csak sírtam.
Nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy valaki leül mellém és átkarolva a vállamat magához ölel. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy az idegen az. Erre vágytam a legkevésbé, hogy ő itt ölelgessen, mégsem tettem ellene semmit.

- Ne haragudj! Egy bunkó voltam.

- Szerintem is- mondtam, annak ellenére, hogy a szaggatott levegővételem nehezen engedte.

- Nem tudtam, hogy ennyire fontos számodra az a blúz...- folytatta- Tudom, hogy az anyukádtól kaptad, de mi történt vele, hogy ez az utolsó tárgyilagos emlék tőle?

- A szüleim magasról tojnak rám. Már évek óta nem láttam őket és nem túl valószínű, hogy valaha viszont fogom- suttogtam.

- Akkor? Miért annyira fontos?- ismételte magát.

Értettem mire céloz.

- Mert az anyám.

- Ő nevelt fel?- nézett a szemembe.

- Nem.

- Mit jelent ő neked?- faggatott tovább.

- Inkább hagyjuk! Rendben?- kértem.

Ő nem válaszolt, csak kihajolt az arcomból és előre fordult. Az óra végéig ott maradtunk. Az idegen nem kérdezett többet csak szó nélkül ölelt és néha-néha megsimította a hajam. Olyan nyugodt voltam. Pár órával ezelőtt még emiatt az ember miatt forrongtam, most pedig az ő karjaiban csillapodtam le. Elég ironikus.

A csengő megszólalásával egyszerre én is talpra ugrottam és immáron újult erővel és jókedvvel folytathattam a napot. A terem ajtó felcsapódott és a csoport társak szinte futni kezdtek az üres büfé irányába. Mr. Bix is kijött és ránk nézett egy kicsit csalódottan, egy kicsit pedig meglepetten.

- Az órán párokat alkottunk- kezdte mély hangján- Maguk együtt lesznek, ugyanis már mindenki másnak van partnere.

Az idegennel egymásra pillantottunk.

- Tehát, - köszörülte meg a torkát Mr. Bix- a feladatuk az lesz, hogy év végéig írjanak meg egy több, mint 150 oldalas könyvet, mely minden szempontból hibátlan, bármilyen műfajban. De kérem- tette hozzá- erotikát ne tartalmazzon!

- Igyekezni fogunk!- az idegen hangja némi pimaszságot rejtett.

Miután Mr. Bix lelépett a srác felém fordult:

- Talán be kéne mutatkoznom- nevetett fel kínosan- Mégsem hívhatjuk egymást "idegennek".

- Neeeem- túrtam bele a hajamba.

- Colton Terro- nyújtotta felém a karját.

- Rachel Clanders- a kezemet az övéhez érintettem, de ő elkapta és adott rá egy puszit.

Hirtelen zavarban lettem és éreztem, ahogy elpirulok. Belenézett a szemembe, én pedig egyből elrántottam a karom a markából.

- Szóval...- kezdtem- Nekem elég fontos az irodalom, mint tantárgy.

- Remek! Ugyanis nekem is- jelentette ki- Már ma el szeretném kezdeni.

- Egyetértek.

- Akkor órák után találkozunk a parkolóban?- kérdezte egy mosoly kíséretében.

- A parkolóban?

Bólintott.

- Átmegyünk hozzám...- világosított fel.

- Vagy itt maradunk, együtt kitaláljuk a műfajt utána pedig külön dolgozunk rajta- ajánlottam.

- Ezt szeretnéd?- vonta fel a szemöldökét.

- Igen.

- Rendben- egyezett bele.

Ezután felsoroltunk minden lehetséges kategóriát, mígnem Colton utat engedett a reménytelenül romantikus énjének és mivel biztosra vette, hogy kitalál valami remek sztorit belementem. Szóval írnom kell Coltonnal egy minimum 150 oldalas románcot kevesebb, mint 2 hónap alatt... Mr. Bix jól kitalálta ezt a feladatot.

Pár nap múlva hozom az új részt :*