Álmaim pasija [befejezett]

7

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a rengeteg támogatást, megtekintést, vote-ot, illetve kommentet :)
Nagyon sokat jelent nekem, hogy ennyien elolvastátok az Álmaim pasiját :* imádlak titeket <3

7

Megcsókolt, de most sokkal hosszabban és inkább gyengéden.

- Szeretlek- suttogta.

- Én is- picit eltávolódtam tőle- De miért érzem úgy, hogy búcsózkodsz?

- Mert ezt teszem- felelte.

Válasza meglepett és elszomorított.

- Colton...- kezdtem, de hangom elhalt.

- Ne! Nem szeretnék most erre gondolni!

- Rendben- bólintottam.

Szája újra az enyémre tapadt. Kezeit a derekam köré kulcsolta. Érintésétől kirázott a hideg.
Pár pillanattal később már a nyakamat csókolta. Elhajtottam a fejem a másik irányba és csak élveztem.

- Colton...- sóhajtottam.

Kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek.

- Miért hagysz el?

- Itt már nincs rám szükség- magyarázta- Ezeket, amiket itt teszünk, kint is bármikor megcsinálhatjuk. Hiszen, ugyanennyire szeretlek ott is, mint itt, ha nem jobban.
A valóságban már teljesen a tiéd vagyok, így nem lenne értelme ennek- mutatott kettőnkre.

- Tehát elmész...

- Ez az utolsó ilyen jellegű álmod...- mosolygott keserűen.

- Hiányozni fogsz- motyogtam.

- Te is nekem, Rachel.

Alakja halványodni kezdett, majd teljesen eltűnt.

Felültem az ágyamban és szétnéztem. Colton már nem volt mellettem, ezért legszívesebben kimentem volna hozzá és Georgehoz a nappaliba, de mivel fáradt voltam visszafeküdtem.

- Jó reggelt szépség!- lépett be az ajtón Colton, kezében pedig egy tálcát szorongatott, rajta goffrival és tejjel.

- Szia!- köszöntem, majd ő adott egy gyors csókot a számra.

- Hoztam neked reggelit- nézett le a piros, műanyagra.

- Köszönöm- picit beljebb csúsztam, hogy Colton elhelyezkedhessen mellettem.

- Hogy aludtál?- érdeklődött.

- Jól- válaszoltam egyszerűen, majd belekortyoltam a tejbe.

- Tudod milyen nap van ma?

- Az a nap, amikor folyamatosan kérdésekkel bombázol?- nyomtam egy puszit az arcára.

- Talán, de nem. Ma kell beadnunk a könyvet...- árulta el. Nem, mintha nem tudtam volna, de még túl korán volt ahhoz, hogy a sulira gondoljak. Ugyanis, mint minden kedden, ma is csak 11-re kellett mennünk. Éljen a pihenés!

- És készek vagyunk vele?- kíváncsiskodtam.

- Tegnap este befejeztem Carter utolsó fejezetét, te pedig több, mint egy hete odaadtad nekem Raináét... szóval igen- magyarázta.

- Szupi!- lelkesedtem- Nagyon meg fogsz rám haragudni, ha azt mondom, hogy nem bírok többet enni?- kérdeztem miután benyomtam másfél goffrit és megittam a tejet.

- Nem!- nevetett fel, majd elvette az ölemből a tálcát és az asztalomra tette.

- Még fáradt vagyok- ásítottam és újra a párnák közé vetettem magam.