Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

2. fejezet - Hiányosságok

Az összes dolog közül, ami megtörténhetett volna a nyár alatt, az általam imádott Harry Styles megmentésére sosem gondoltam volna. Úgy értem, megmenteni valaki mást, talán, de Harryt? Sosem gondoltam volna. Úgy értem, mi a furcsa benne? Még akkor is, ha tudtam, hogy ez egy pihenő központ a hírességek számára, és most már a tóhoz is jöhetnek, sosem gondoltam volna, hogy így fogok vele találkozni. Sosem tudtam elképzelni, hogy egyáltalán találkozok vele.

Hát nem őrület? Az élet olyan csavarokat tartogat számunkra, amikre nem számítunk. De ugyanakkor ettől izgalmas.

Tudom, hogy az életem unalmas és magányos, bár nem én választottam. De akkor is találkozhatsz csodákkal, bármerre is fordulj. Onnantól kezdve, hogy felkelsz, addig, amíg lefekszel. Hát nem megelégszel azzal, hogy élsz és lélegzel és kinyitod a szemed minden reggel? Gondoltál valaha arra, hogy milyen összetett dolog maga a tested működése, hogy átélj egy-egy napot, még akkor is, ha az a legunalmasabb? Valamilyen módon csoda vagy.

Nincs sok minden az életemben. Nincsenek barátaim. Minden nővérem elköltözött és csak apa és én maradtunk itt, és szenvedünk, hogy elkerüljük a csődöt, mégis azt gondolom az élet ajándék, a legértékesebb ajándék. Minden csodálatos és néha – oké, mindig – azt kívánom bárcsak elég erős és független legyek ahhoz, hogy megismerjem a világot. Hogy lássam, amit a nővéreim a saját világuknak hívnak. Hogy különböző életstílusokat is megismerjek.

Néha még mindig vannak álmaim, amikben nem vagyok ennyire fájdalmasan félénk, amikben színpadon állok, egy hatalmas tömeg előtt és énekelek nekik. Látok néhány síró arcot, akiket megérint a zeném. Látom, ahogy az emberek büszkén tapsolnak meg. Látom apát és még anyát is a legszélesebb mosolyukkal arcukon.

De ezek csak álmok, álmok, amiket nem érhetek el.

Az élet gyönyörű, de vannak határaink. Nem mondhatod, hogy tökéletes vagy vagy ilyesmi. Mindannyian csodák vagyunk valamilyen módon, de még a csodák sem hibátlanok és vannak hiányosságaik. Néhány közülük megköt minket, mások felülkerekednek rajtunk; valamilyen módon mindenki rendelkezik velük. Az én hibám a félénkségem és ezt tart vissza attól, hogy még csodálatosabb életet éljek, de más csodák is amiért érdemes élnem. Azokra kell koncentrálnom, igaz?

Talán nem válok híres énekessé, de van egy tavam, egy apám és egy életem. Boldog lehetek. És nézzetek rám, nemrég mentettem meg egy szupersztárt a fulladástól. Ha a világ tudna róla, hálásak lennének nekem.

Habár a tó most már Drennan Nyaraló Központjának a része, a ház és a birtok nagy része még mindig saját tulajdon. Apával felépítettünk egy kerítést - fehér és alacsony, nagyon aranyos – hogy mutassa a birtok határát. Gyakorlatilag , a vendégek a tavat, a kikötőt és a kis nyaralót közelíthetik meg, amiben van pár pléd, egy hajó és más ellátmány. Szükséges dolgok, ha egy tó van a közelben.

Átmegyek a kerítésen és még mindig körülöttem van a nagy törölköző, besétálok a házba. Égnek a lámpák, pedig éjfél is elmúlt. Mindig ilyen tájt szoktam haza érni és nem szeretem, hogy apa próbál megvárni, mert reggel nagyon korán kel, miközben engem még hagy aludni pár órát. Pihenésre van szüksége.

Amikor becsukom az ajtót és a nappali felé megyek, ahol vár rám, a kanapén találom és alszik. Világos, hogy rám várt, de elaludt. Sóhajtok és a fejemet ingatom és feljegyzem gondolatban, hogy holnap le kell szidnom – ismét – hogy miért nem feküdt le aludni hamarabb.

Megragadom a plédet, amit a nappaliban tartunk és ráterítem, hogy ne fázzon. Nem keltem fel és próbálom meg a szobájába küldeni. Már itt aludt. Én pedig olyan gyorsan a szobámba megyek, ahogy csak tudok és lefekvéshez készülődöm.