Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

34. fejezet - Felnőtté válás

Csapdába estem. Lehetetlen, hogy kifizessem a díjat, hogy semmissé tegyük a szerződést. Nincs pénzem, még ha egy kis szerződésről is van szó, de kétlem, hogy Mare kis összegre gondol. Lehet el kéne hozzá adnunk a területet Rhondának és ezt nem kérhetem apától. Eleget kell tennem a szerződésben vállalt kötelességeimnek akkor is, ha már nem ugyanaz a helyzet. Akkor is, ha a barátságom tönkrement Marrel. Vele kell lennem, dolgoznom, mellette kell lennem és elbújnom mögötte akkor is, ha többé nem bízom benne. Még akkor is, ha már semmi nem ugyanaz, mint korábban.

Hogy csináljam? Nem akarom ezt. De Marenek igaza van..ismét. Felnőttként kell viselkednem és elfogadnom a viselkedésem következményeit, mert nincs az az isten, hogy bántani tudnám Harryt azért, hogy bebizonyítsam neki nem miatta van ez az egész. Habár...habár úgy gondolom igaza van. Mert Harry bocsánatkérése miatt akartam változni annyira, hogy képes legyek beszélni vele. Azért, mert a világa része akartam lenni és ezért fogadtam el Mare ajánlatát. Miatta akartam túllépni a betegségemen.

Az egészet Harryért tettem? Azért a fiúért, aki az első adandó alkalommal Mare után ment?

Láttam a pletykákat és mindig azt gondoltam hazugságok. Nem  hittem el, hogy egy olyan ember, mint Harry lehet nőcsábász. De aztán megtörtént. Azt mondta, hogy többé nem érdekli a tavi lány, hogy ez egy lezárt ügy számára,de aztán utána ment, hogy megköszönje. Ha igaz, amit Mare mondott. Azt mondta nem kedveli Maret - még ha az indoka nem is volt valós - és utána ment és elhívta a tömegből. Miért? Mert csinosabb? Mert több az önbizalma? Miért? Nem tudom felfogni. Azt mondta mérges rá!

Mély levegőt veszek még mindig a nyugodt vizet nézem ezen a nyári napon. A dokknál vagyok, próbálom kitalálni mit tegyek, a tavat nézve remélem valami eszembe jut. De semmi. Nem tudtam aludni tegnap este és úgy érzem megfojt az elmém.

Elárulva érzem magam. Mare és Harry által. Marenek nem lett volna szabad Harryvel mennie, mikor tudta, hogy őt keresem és hogy hogyan érzek iránta. Harrynek pedig nem kellett volna őt keresnie, ha igaz lenne, amit nekem mondott. Mindketten hazudtak volna nekem egész végig?

És még ha Harry hazudott is; még ha csak egy kalandot is keresett a szünete alatt... nem vagyok rá képes, hogy bántsam azért, hogy bebizonyítsam Marenek, hogy téved. Lehetetlen, azt sem tudom mit tegyek, mert  abba kell hagynom a tagadást...az egészet miatta tettem. És annyira fáj, amit velem tett. Fáj, hogy nem is kedvel annyira, mint én hittem párszor. Nem viszonozza az érzéseimet és ez éget belülről szörnyű sebet hagyva bennem.

Azon tűnődtem hogyan tudhatod meg, ha szerelmes vagy valakibe. Van egy teszt, amit megcsinálsz? Vannak tünetei? De kezdem azt gondolni, hogy az egyetlen útja, hogy megtudd szeretsz valakit, ha megtapasztalod a fájdalmat, amit az okoz, hogy nem lehet a tiéd.. amikor elveszted. Amikor azt érzed valaki kitépi a szíved a mellkasodból és előtted szorítja össze, miközben önelégülten vigyorog. Amikor így érzel, úgy gondolom akkor mondhatod, hogy szeretsz valakit, mert ha nem így lenne akkor nem fájna ennyire.

És azt hiszem szerelmes vagyok Harry  Stylesba.

"Ariel." Hallom a nevem és a fejemet rázom, hogy visszatérjek a valóságba. Karjaimat derekam köré tekerve fordulok meg, hogy érezzem a darabokban heverő szívemet ismét összetörni.

Harry előttem áll.

"H-Harry." Dadogok és ő rám mosolyog, kezei a zsebébe vannak mélyesztve és kínosan mosolyog.

"Szia." Folytatja és én hátralépek egyet távolságot tartva köztünk, mert a mellkasomban lévő fájdalom elviselhetetlen. Sosem éreztem még így, nem tudom mit tegyek. Még akkor sem, amikor anya  meghalt, mert akkor tudtam, hogy meg fog történni, felkészített rá, megtanított rá, hogyan nézzek szembe a fájdalommal. Arra senki sem tanított meg, hogy ezzel hogy nézzek szembe. El vagyok veszve. "Téged kerestelek."