Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

25. fejezet - Boldog szülinapot

Nem emlékszem, hogy régebben voltam-e ennyire izgatott a szülinapom miatt. Úgy értem, egyszer voltam, amikor kislány voltam és anya rendezett nekem egy kis hableány partit. Ez volt a legjobb buli, hiába csak a testvéreim és a szüleim vettek részt rajta. Habár a mostani születésnapom miatt izgatottabb vagyok és főleg Harry miatt, tudom. Nem értem miért törődik velem ennyire, úgy értem, alig ismer és fogadok, hogy rengeteg jobb dolga lenne, mint nekem születésnapot tervezni. Bármi is az oka, törődik velem, akkor is, ha nem értem miért teszi.

Valami azt súgja mindegy mit csinál, különleges lesz. Apa megkérdezte akarok-e valamit szülinapomra, de mindig ugyanazt válaszolom: "Semmi különlegeset, apa. Megleszek." Egy részem szid miatta, de nem akarok semmi más tervet mára. Tényleg nem tudom Harry mit tervez, de mindenesetre teljesen szabad akarok lenni.

Ahogy közeledett ez a nap, alig bírom türtőztetni magam. Tegnap aludni sem tudtam sokat, így alig aludtam pár órát, amikor kopogást hallok ajtómon. Morcosan válaszolok "gyere be" és meglátom apát besétálni egy tálcával a kezében.

"Boldog szülinapot, hercegnő!" Örvendezik hatalmas mosollyal és én szemeimet dörzsölöm, hogy teljesen felébredjek. Általában ilyenkor a földeken van, szóval nagyon édes tőle, hogy ágyba hozza nekem a reggelit.

"Köszönöm." Válaszolok, hangom rekedt. Kinyújtózkodom és kicsit kiroppannak csontjaim, mielőtt felülök és apára mosolygok. Még a hajamba is beletúrok, hogy normálisabban álljon.

Ekkor veszem észre, hogy apa nincs egyedül, egy másik alak vár az ajtóban és szemeim hatalmas nyílnak a ledöbbenéstől és a szégyentől, amikor felismerem Timmyt.

"Boldog szülinapot, kölyök." Mondja az ajtóból és én újra hajamba túrok és próbálok kevésbé úgy kinézni, mint egy vízköpő. 

"Timmy." Lélegzem és túl meglepett vagyok. Nevet, tudja, hogy ez nekem zavarba ejtő. "Uh, köszönöm."

Apa mosolya szélesedik, ahogy leteszi ölembe a tálcát és leül mellém, megölel, de óvatos, hogy nehogy kiboruljon valami a tálcáról.

"El sem hiszem, hogy a hercegnőm tizennyolc éves lett. Úgy érzem, mintha még tegnap a pelenkádat cseréltem volna." Emlékszik vissza apa, hangja érzelemmel teli, amitől Timmyvel nevetni kezdünk.

"Nem számít milyen időssé válok, mindig a te kislányod leszek." Mondom neki és ő sóhajt.

"Ez igaz, de ez nem elég megnyugtató." Ismét nevetek és próbálom megölelni még egyszer, de a tálca ezt nehézzé teszi. "Egyébként, ez egy fontos szülinap és van számodra egy különleges ajándékom." 

Zavartan nézek apára, azon tűnődöm mire gondolhat. A jelenlegi anyagi helyzetünket tekintve ostobaság lenne tőle, ha vett volna nekem valamit. Nem engedhetünk meg magunknak felesleges költségeket és nincs olyan, amit vehetne nekem. Remélem valami másra gondol és nem egy igazi ajándékra. 

Apa bólint és Timmy egyenesebben áll miközben valamit tart maga mellett, amit nem látok. Belép a szobámba és pontosan tudom mit tart és nem tudok lélegezni. Nem tudom elhinni. Ez nem történik meg.

Apa feláll és én automatikusan félreteszem a tálcát, még mindig ledöbbent, amit látok. Gyorsan pislogok, ahogy Timmy közeledik egy mindentudó mosollyal. Tudja, pontosan tudja ez milyen érzelmeket kelt bennem.

"Apa...nem kellett v... te.." Motyogok és apa csak nevet, ahogy elveszi az ajándékot Timmytől és nekem adja. A bevonat fekete és csillog, egy piros szalaggal van átkötve, ami varázslatosan csillog- legalábbis számomra.

"Boldog szülinapot, hercegnő. Ez mindannyiunktól, a testvéreidtől, tőlem és Timmytől." Apa megveregeti Timmy vállat. Tényleg a család tagjává vált. "Évek óta tervezzük ezt az ajándékot neked."