Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

31. fejezet - Születésnapi meglepetések

Félve, rettegve és egy hatalmas csomóval a torkomban indulok el a backstageből, hogy csatlakozzak a partihoz. Azt hiszem három másodpercen belül pánik rohamot kapok.

Semmi szükség figyelmeztetni arra, hogy pánik rohamban nem lehet  meghalni, de engedjétek meg, hogy elmondjam nem így érzed, ha éppen eggyel küzdesz.

Annyi ember van itt és alig kapok levegőt. Átölelem magam és próbálok nem neki menni senkinek. Szemeimmel Harryt keresem szüntelenül, aki képes rá, hogy biztonságban érezzem magam ennyi ember között is. De nem látom és azon gondolkozom talán mennem kéne. Kezd minden kicsúszni a kezemből, őszintén azt hiszem a szívem bármelyik percbe kiugorhat a mellkasomból.

Úgy döntök túl sok ember van és nem fogom megtalálni Harryt. Meg kellett volna vele beszélnem, hogy találkozzunk valahol. Naiv voltam, hogy azt hittem képes vagyok megtalálni ennyi ember között. Így megfordulok és készen állok arra, hogy haza menjek. Megtettem, ami kellett, csodás volt és most mehetek haza, fekhetek az ágyamban és felidézhetem hogyan tapsolt a sok ember, mert tetszett nekik a dal. Tetszett nekik a Marrel közös munkánk.

De, amint sarkon fordulok, hogy haza induljak neki megyek valakinek. Ösztönösen cselekszem: hátralépek és karomat magam köré fűzöm, lenézek és próbálok kisebbnek tűnni, próbálok eltűnni.

"Ariel, jól vagy?" Kérdezi a személy és csak ekkor nézek fel. Ez az ember ismer engem.

Szemeim tágra nyílnak, amikor meglátom Niall komoly arckifejezését és próbál felém nyúlni. Egyenesen állok és idegesen pislogok. Ismerem Niallt, jól vagyok.

"Sz-szia Niall én... jól vagyok." Válaszolok és próbálok mosolyogni, miközben küzdöm, hogy a szívem lenyugodjon. A feszengésem nehéz kordában tartani, amikor neki megyek valakinek, ezen dolgoznom kell még.

"Én...Harry azt mondta nem fogsz jönni. Tudja, hogy itt vagy?" Kérdezi és a fejemet rázom nemlegesen.

"Ez... meglepetés akart lenni." Mondom és ő mosolyog, kezét visszaejti maga mellé és mosolya ellágyul.

"Őt kerestem, de eltűnt a bemutatás után. Csodálatos volt. Láttad? A dal csodálatos volt és a lány, wow, az energiája ragadós." Dicséri Maret és a mosolyom szélesedik. Niallnek tetszett a dal!

"Elképesztő." Mondom és büszke vagyok, hogy a barátomnak hívhatom. "Marenek hívják, a barátom."

"Nagyon tehetséges barátod van, Ariel." Mondja mosolyogva és nem bánom, hogy nem tudja, hogy én írtam a dalt és a közös munkánk, nem csak az övé. Annyira boldog vagyok, hogy tetszett neki a dal.

"Igen," Válaszolom magabiztosabban. Jó, hogy belefutottam Niallbe, valakibe, akit ismerek és akivel már beszélgettem korábban. Ez könnyebbé teszi a dolgokat.

"Lehetek a társaságod, amíg Harry fel nem tűnik? Hogy őszinte legyek nem akarok itt lenni, de miattad boldogan maradok." Ajánlja fel és mosolyom szélesedik. "Hacsak nem mész te is." Teszi hozzá sietve Niall és a fejemet rázom.

"Találkozni akarok Harryvel, mielőtt elmegyek." Válaszolok és ő bólint.

"Együnk valamit. A rágcsák isteniek, higgy nekem." Teszi hozzá nevetve, így vele megyek.

Nagyon jó most, hogy Niall velem van, valaki kedves és ismerős, aki segít szembe nézni a tömeggel. Rájövök, hogyha csak a jelenlétére koncentrálok, akkor könnyebb kizárni a többieket és nem túlterhelő az egész. Elviselhető és boldog vagyok, hogy eljöttem. A fejemben megjelent forgatókönyv sokkal rosszabb volt és be kell ismernem amikor egyedül voltam szenvedtem, de most már tudom kezelni.