Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

4. fejezet - Ügyetlenség

Őszintén úgy gondolom, hogy örökre a tóban tudnék maradni, még akkor is, ha a bőröm úgy nézne ki, mint egy nyolcvan éves nagymamáé. Mindig boldog vagyok ott. Olyan könnyű csak úszni és nem törődni a külvilággal. Olyan érzés, mintha az idő megállna és örökre így maradhatnék.

Mindig szerettem a Kis hableány című mesét és úgy gondolom, hogy tényleg igazán szerethette Ericet, hogy képes volt feladni a tenger alatti életét érte. Komolyan, tudnál valakit annyira szereti, hogy feladd érte az otthonod? Azt a helyet, ami a biztos mennyországod? Hiszek a szerelemben, de túlélési ösztöneink vannak és feladni azt a helyet, ami biztonságban tart, nem hangzik követni való sémának. Nem tudom, ez egy gondolat. De még sosem voltam szerelmes. Csak olvastam róla és filmeken láttam, szóval nem tudom. Talán a szerelem erősebb, mint a önfenntartás.

Tovább úszok, miközben különböző dolgokon gondolkozom tovább. Ez mindig így van, mindig gondolkozok vagy tűnődök valamin. Ezért könnyű bármelyik pillanatban elbambulnom. Látom azokat az apró dolgokat, amiket az emberek természetesnek vesznek, és figyelmes kívül hagynak. Figyelek ezekre a dolgokra és gondolok is rájuk.

„Hey!" Hallok egy kiabálást, miközben a vízen lebegek a csillagokat nézve és próbálom megkeresi a csillagképeket.

Megijedek, lemerülök a víz alá és újra a felszínre sietek, felköhögöm a vizet, amit véletlenül beszívtam az orromon keresztül. Körbenézek és a tágra nyílt szemekkel keresem azt, aki kiabált. Nem képzelődtem, tényleg hallottam valakit.

„Hé, te!" Hallom újra a férfihangot és félni kezdek, mindenfelé nézek.

Végül megtalálom, a dokkon áll, a kezével kalimpál. Elég messze vagyok tőle és nem ismerem fel, de biztos, hogy nem apa. Apa nem vékony és magas és határozottan nem ilyen fiatal. Apának alig van haja és ennek a fiúnak sok haja van.

Istenem! Mit csinál itt? Késő van, senkinek sem kéne itt lennie ilyenkor.

Körbenézek és félek, a szívem a mellkasomban őrülten dobog. Mi van, ha egy gyilkos? Akkor egy CSI akta leszek!

Lemerülök a vízbe, elbújok előle és elúszok. Nagy a tó, elmenekülhetek előle. Úgy ismerem a helyet, mint a tenyeremet, le tudom rázni, ha utánam jön. Bárki is ő és bármit is akar, nem fogja ,megkapni.

A tó partjához érek közel az erdőhöz, ami elválasztja a két birtokot, így a bokrokat és a fákat használom búvóhelyként, amint elhagyom a vizet. Kimászok, lerázom a hideg vizet és érzem, ahogy a hideg levegő körül ölel és megborzongok. Körül nézek, keresem a fiút és óvatos vagyok, így nem csinálok zajt.

Egy fa mögött bujkálok, amikor látom, hogy felém jön a dokk felől, fut és keres valamit... engem keres? Istenem, mi van, ha tényleg meg akar ölni? Még jobban elbújok, letérdelek és próbálok eltűnni az erdő sötétéjébe. De felém tart. Nem tudhatja hol vagyok, igaz?

„Hol vagy?" Kérdezi és még jobban megközelít, végül felismerem és a hangját is.

Mit csinál itt Harry? Nem a központban kéne lennie és pihennie?

„Tudom, hogy valahol itt vagy, Kérlek." Beszél újra és én elrejtőzve maradok. Nem gondolom, hogy megölne, de nem akarok kínos helyzetbe kerülni előtte, hogy makogok, mint egy idióta.

Tovább közelít, beljebb sétál az erdőbe és küzd az ágakkal ás botokkal a földön. Félrelök bokrokat és ágakat. Még mindig keres.

Amikor Harry Stylest látod képeken és videókon annyira... magabiztos és elegáns, mintha ő lenne a világ ura. De aztán látod az erdőben sétálni, harcolni az anyatermészet ellen és veszít. Újra és újra elesik és többször is a térdeire és a kezeire támaszkodik.