Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

6. fejezet - Az üzenet

Délután az erdőbe megyek, ami elválasztja a két birtokot, ahol előző este elbújtam Harry elől. Ismét bujdosok, de, csak mert nem akarom, hogy az emberek kukkolónak nézzenek – habár az vagyok – amint figyelem őket. Az egyik hajókirándulás ideje lesz hamarosan, így érkezik pár vendég. Egyiküket sem ismerem, de mosolyogva nézem őket. Valaki ismeri őket, valaki szereti őket, még akkor is, ha nem én vagyok. Jó lehet tudni, hogy az emberek szeretnek a világon mindenhol és törődnek veled.

Így nézem őket. Próbálok emberi kapcsolatokat kiszúrni, talán tanulhatok valamit, vagy talán próbálkoznom kéne, nem tudom, kapcsolatba kéne velük lépnem.

Csak én érzem úgy, vagy tényleg olyan vagyok, mint egy földönkívüli?

A fejemet rázom és tovább nézem őket a fák közül, amint az oktató elmondja nekik, hogy hogyan csónakázzanak anélkül, hogy megöljék magukat. Eddig nem fordult elő, szóval azt hiszem remek oktató. Ötletem sincs mit mondanak, de látom, hogy nevetnek és beszélgetnek egymással és úgy tűnik jól szórakoznak. Könnyűnek tűnik innen, ahol ülök – lógok,- mintha nem kéne erőfeszítést tenni, hogy beszélgetést kezdeményezzenek, de bármikor mikor megpróbáltam úgy éreztem szívrohamot kapok.

Csak én vagyok ilyen?

Mi történne, ha találkoznék egy olyan félénk emberrel, mint én? Könnyebb lenne, mint más emberekkel, mert pontosan tudná hogyan érzek. vagy rosszabb lenne?

Kis idő múlva úgy döntök, hogy elég a kémkedésből és lemászok a fáról. Jó vagyok a mászásban, valószínűleg, mert gyerekként imádtam és ezek a fák ismerősek számomra. De felfedezek valamit, amit nem láttam, amikor idejöttem, mielőtt a vendégek megérkeztek volna. Egy boríték. Egy piros boríték a központ logójával és én a homlokomat ráncolom. Mit keres ez itt?

Leugrok a földre és odasétálok és felveszem a kőről, ahol volt. Még mindig homlok ráncolva fordítom meg, hogy lássam kinek címezték és meglep, amikor két szót olvasok el rajta : Tavi lány.

Tavi lány? Ez én lennék?

Kíváncsian nyitom ki a borítékot és egy kis üzenetet találok benne egy kis papír fecnin, szintén a központ logójával.

Kedves, Tavi lány (Sajnálom, nem tudom a neved)

Tényleg személyesen szerettem volna ezt megtenni, de nem adtál rá esélyt. Csak meg akarom köszönni, hogy megmentetted az életem. Tudom, hogy kihúztál a vízből és vigyáztál rám, amíg Niall visszajött. Nem tudom miért menekültél el (kétszer), de köszönöm.

Örökké az adósod, Harry x

Utóirat: Ha valaha is engednéd, hogy viszonozzam a tetted, tudasd velem.

Meglepetten pislogok az üzenet elolvasása után és észreveszem az ajkamon elterülő mosolyt, egyenesen vigyorgok, még mindig kezemben tartom a kis papírt.

Írt nekem egy üzenetet, hogy köszönetet mondjon. Ez az első alkalom, hogy valaki, aki nem a család tagja ennyire próbál kommunikálni. Elmenekültem előle és még mindig próbálkozik. Egy udvarias és kedves tőle, de valahogy... szívmelengető. Olyasvalakinek, mint én, akinek alig van kapcsolata emberekkel, ez annyira különleges és imádni való.

És ismét úgy hangzok, mint aki másik bolygóról jött. Talán hableány vagyok a szívemben és tényleg nem tartozok ide.

És tényleg abba kéne hagynom, hogy a kis hableányhoz hasonlítom magam. Világos, hogy csalódást okozok a nevemnek, nem tudok a jelentése szerint élni.