Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)

12. fejezet - Döntés

Kifejezéstelen arccal bámulok Marere, még mindig zavart és ledöbbent vagyok a javaslata miatt. Még mindig nem teljesen világos minden részlet. Arra számít, hogy a hangommal híressé válhat? Mire gondol pontosan? Nem akarok segíteni neki, habár a zenémből élni fantasztikus lenne anélkül, hogy szembe képe néznem az emberekkel. Könnyű lenne, nem tökéletes, és meg tudnám csinálni... de még mindig össze vagyok zavarodva.

„H-hogy érted...pontosan?" Pislogok gyorsan és ránézek pár másodpercre, mielőtt újra a zongorát nézem.

Mare feláll, meggyőződésem, hogy nagyon izgatott. Energiával telinek tűnik, ahogy beszél. „Igen, ez tökéletes, nem látod? Segítek, hogy magabiztos legyél. Nem tudom, hogy meg tudlak-e gyógyítani, de próbálkozni fogok."

Nem tehetek róla, de elfintorodok a meggyógyítani szóra. Tudom, hogy klinikai problémám van, de azt mondani, hogy meggyógyítani, még rosszabbul hangzik, mintha halálos beteg lennék, amikor ez csak egy életmód és tökéletes együtt tudok vele élni. Egész életemben ezt tettem.

„Cserébe segítesz nekem. Egy sztárokkal teli nyaraló központban vagyunk! Hasznot húzhatunk belőle!" Folytatja Mare, nem veszi észre szavai milyen hatással vannak rám. „Énekelsz, amikor senki sem néz rád, most képzeld el, hogy megcsinálod és én lennék mindenki előtt. Ez a te tehetséged, a zenéd, de én meg tudok birkózni azzal a részével, amivel te nem akarsz, de én képes vagyok rá. Nem látod? Ez tökéletes! A tökéletes megoldás mindkettőnk számára."

„T-te azt akarod, hogy énekeljek és te tátogsz?" Kérdezem még mindig zavartan. „Híres akarsz lenni, de nem a saját hangoddal?"

„Oh, Ariel." Ül le újra Mare mellém és kezét enyémre teszi. „Nem tudok úgy énekelni, mint te, legyünk őszinték, hány énekes tud valójában énekelni? Sokan vannak, akik auto-tune-t használnak és hatalmas sztárok és az emberek azt gondolják, hogy tökéletesen tehetségesek."

Pislogok és próbálom figyelmen kívül hagyni szavait, de tudom, hogy igazak. Vannak olyan művészek, akik nem tudnak énekelni, a hangjuk teljesen manipulált, mégis van lemezszerződésük koncertjeik világszerte, ami nem fair azokkal szemben, akik tudnak énekelni.

„Nem én leszek az első, aki ezt teszi és mindenki tudja."

A másik oldalamra nézek, el róla, tudom, hogy igaza van. Nem ez lenne az első eset, hogy valaki átveri az egész világot. Ez csak.... sosem gondoltam volna, hogy ilyennek a részese lehetek valaha.

„Nem akarod, hogy az egész világ halljon?" Kérdezi Mare a kezemet megszorítva, mielőtt elhúzta.

Természetesen akarom, hogy az emberek halljanak, de engem, ne a hangom és ne gondolják, hogy valaki más vagyok. De meg tudom tenni? Mare segítségével, talán egy jobb terapeutával..., de szembe nézni a közönséggel? Meg tudnám tenni? Meg akarom osztani a zeném a világgal, mindig is ezt akartam, de Marenek igaza van, nem vagyok rá képes egyedül.

Mare egy megoldást ajáln nekem, egy utat, hogy megmutassam a világnak a tehetségem, anélkül, hogy szembe kéne néznem a legnagyobb félelmemmel, anélkül, hogy ki kéne lépnem a komfort zónámból. Ha ez működne, nem kéne rajongókkal találkoznom, mert legyünk őszinték, mind tudjuk, hogy egy katasztrófa lenne. Nem tudnék megbirkózni az interjúkkal. A médiával sem kéne megbirkóznom. Csak egy hang lennék, abból élnék, amit csinálok és minden közösségi részét Mare-re hagynám, valakire, aki akarja.

Tökéletes megoldásnak hangzik, hogy segítsünk mindkettőnkön, de ez nem tesz izgatottá és boldoggá, mert nem erről álmodtam egész életemben, nem így képzeltem el a jövőm, hogy elbújok az egész világ elől, miközben másoknak azt mondja az ő hangja.