Van egy dolog, amire az emberek nem készítenek fel, amikor felnősz, és ez az, hogy ha barátkozol és kapcsolatokat hozol létre másokkal talán megszereted őket, de mélyen meg is bánthatod őket. Néha ezt helyrehozhatod, egy bocsánatkérés elég, de néha a seb túl mély és semmit nem tehetsz érte. Ez az, amit megtanultam. Nem csak bátorságot gyűjtöttem, hogy beszéljek emberekkel, megtanultam bánni velük. Tudom, hogy néha boldoggá tehetjük az embereket és néha szenvednek miattunk. Ez nem jelenti azt, hogy rossz ember vagy, ez azt jelenti, hogy nem tudod hogyan kezeld a dolgot.
Bántottam egy barátot és annyira mélyen megbántottam, hogy lehetetlen helyrehozni. Elsétált és én is másfelé tartok. Bocsánatot kértem, de ez nem volt elég. Kaptam pár hónapja egy levelet Maretől, azt mondta megbocsájtott, de ez nem jelenti azt, hogy újra barátok lehetünk. És megértem. Már nem lenne ugyanaz.
Talán van, aki azt gondolja ostobaság, ami köztünk történt, hogy túlreagálja és én csak egy hibát követtem el, hogy csak túl kéne lépnie rajta és a barátságunk erősebb lenne. De hogy léphetne túl, ha azt tettem vele, ami a legjobban fájt neki? Pontosan azt tettem, amit a legjobban gyűlöl. És igen, talán másoknak ez nem nagy ügy, de Marenek igen és ha meggondoltabb lettem volna, óvatosabb lettem volna nem bántottam volna meg így. Pontosan azt tettem, amit mások mielőtt egy másodperce gondolkodtam volna és ez olyan törést okozott a barátságunkon, ami nem megjavítható.
Elvesztettem egy barátot, és ez mindig is fájni fog, de fontos leckét tanultam meg. Tudom többé ezt a hibát nem fogom elkövetni. A barátsággal törődni kell, óvatosnak kell lenni és a másikra kell gondolni. Nem szabad elsietett következtetéseket levonni, mielőtt ismernéd a teljes történetet. Nem tehetsz úgy, mintha tudnád mi történt, amikor ott sem voltál. Mindig meg kell hallgatni másokat.
Nehéz valaki életének a részét képezni, a legnehezebb, mert olyan sok dolgot elronthatsz. Annyi módon bánthatod azt, akivel törődsz és sok bátorságot igényel, hogy tudj bocsánatot kérni. A bizalom a legtörékenyebb dolog és nem mindig lehet megjavítani, ami egyszer eltört.
Ezeket dolgokat senki sem mondta el nekem, ezeket magamtól kellett megtanulnom. Ezektől nőttem fel. Tudom, hogy fogok még hibázni, fogok bántani másokat, de remélem sok embert boldoggá teszek majd. Remélem helyre tudom majd hozni az elkövetett hibákat.
Most már a világ része vagyok. Nem bújok el a tóban és a viselkedési zavarom mögött. Küzdök ellene minden nap. Néha nehezebb, néha könnyebb, de mindig itt van. De megtanultam, hogy én vagyok az egyetlen, aki erőt ad a betegségemnek, hogy megállítson és ezért küzdök minden nap. Néhány gyógyszer segítségévek uralom az idegességem és a fizikai hatásokat. Jól működik az utóbbi pár hónapban, mióta Londonba költöztem.
Vannak dolgok, ami egész könnyűek. Harry sokat segít, megtanít kezelni dolgokat, mindig támogat. Bemutattak a megfelelő embereknek és tetszett nekik a munkám. Új barátokat szereztem és mindent megteszek, hogy megtartsam őket.
Mare megkapta a szerződését és jól megy neki, én is megkaptam az enyém. Ugyanaz a cég, ami a One Directiont irányítja ajánlott nekem egy szerződést, amit nem utasíthattam vissza. És így kezdtem el dolgozni a saját albumomon, a zenémmel és a hangommal, és a nevemmel. Mare és én egy csapat voltunk, most már függetlenek vagyunk és különálló művészek, akik más stílust képviselnek. Ő pop előadó, aki egy filmet kezdett forgatni, az alapján, amit hallottam és én inkább az indiai zene irányába húzódok, ami mostanában egyre népszerűbbé válik.
Az élet sok fordulatot kínál, amire nem számítunk, de a végén minden kialakul. Nem mindig úgy, ahogy akarod, de mindig minden úgy történik, ahogy kell.
VOUS LISEZ
Little Shy Ariel (feat Harry Styles )(magyar)
Fanfiction"A kis hableány után neveztek el, gondolva, hogy erős és bátor leszek. Egy név, ami hercegnőket illetett meg, mondta mindig anya. De nem cseréltem el a hangom egy helyes hercegért cserébe; soha nem is volt hercegem. Mindig is a félénk kishúg voltam...