One Millions /H.S./ |Befejezett|

Negyedik fejezet

Visszatekintés:2010

Kellemetlen

Kinyílt az ajtóm és állt ott Harry.Kissé megrökönyödve nézett rám,de azonnal beljebb lépett a szobámba,és érdeklődve pillantott rám.

-Hé,Em mi a baj?Mi történt?-Az aggodalom és a döbbenet tisztán látszódott a tekintetében.

-Semmi,csak egyszerűen rám jött a sírás,semmi több.-Feleltem neki őszintén,hisz ez volt az igazság.

-Oh,értem.. Azok a napok lesznek,mi?-Kérdezte egy kissé pimaszon,mire az állam leesett szégyenemben és meglepődöttségtől,hogy milyen nyíltan beszél a női dolgokról.

-Tudod,ismerem ezt a fázist.Anyukámnak és nővéremnek köszönhetően vannak tapasztalataim.És elég volt az az árulkodó jel,hogy sírsz és csokit ettél.-Tette hozzá mosolyogva.

-Honnan..?-Nem engedte,hogy befejezzem,mert az arcomra tette egy ujját és kissé rányomva végigsimított a szám bal sarka mentén.Ez igazán kellemetlen,hisz csokis lett az ujja.

-Tehetek érted valamit?-Ajánlotta fel,mire éreztem,hogy a szemeim csillogni kezdenek,hisz jól esne a friss levegő.

-Uhm..Ha esetleg van kedved..Izé..Elmehetnénk sétálni,ha van kedved?-Tettem fel e kérdést zavartan.

-Várj!Hol vannak Anyáék?-Nem volt elég ideje válaszolni előző kérdésemre,mert azonnal tettem fel neki egy újat.

-Elmentek bevásárolni,Gemma pedig alszik a szobájában,és igen van kedvem sétálni.-Mondta és azzal a lendülettel kisétált a szobámból amit egyáltalán nem értettem,hogy miért tette.Már amikor azt hittem,hogy végleg becsukja maga után az ajtót akkor vissza szólt -Tíz perc múlva légy kész!-Mondta és kaptam tőle egy eszméletlen szép gödröcskés mosolyt,és bezárta maga után az ajtómat.

Hát rendben,csak tíz percet kaptam,hogy össze szedjem magam.Igazán kösz Harold,bár nincs jogom panaszkodni.Egy fehér szűk répa szárú farmerre,és egy nagyon vékony kötésű,fekete hosszú ujjút választottam alá egy sima trikóval.A derékig érő barna,kissé hullámos hajamat csak átfésültem,mást nem csináltam vele.Nem is nagyon szoktam vele mást csinálni.Sminkkel sem vaciláltam,csak egyszerűen átbattyogtam a fürdőbe,hogy meg tudjak mosakodni.Azt hiszem kész vagyok,már csak a cipőm kell.Kimentem a fürdőből és bekopogtam Harryhez,aki egyből ki is nyitotta az ajtaját és rám mosolygott.

-Indulhatunk Emz?-Kérdezte.

-Nem,Harreh!Azért állok az ajtód előtt felöltözve utcai ruhában,mert azt akartam mondani,hogy inkább fürdök!-Feleltem neki jóízűen nevetve.

-A fenébe,te humor zsák!-Nevetett ki,aztán vissza szaladt a szobájába mire értetlenül utána néztem.Alig telt el pár másodperc mire vissza is tért,a telefonját feltartva.Erre csak egy mosolyt küldtem neki válaszként.Még sem sem figyeltem alaposan,hogy mit vett fel.A haja szokásosan kezelhetetlen volt és göndör.Imádtam a haját,vajon milyen érzés lehet beletúrni?Az öltözéke egy sima,lezser farmerből ált,és egy fehér galléros pólóval rejtette el a felsőtestét.Aztán az arcára néztem.Egy szemtelen mégis kedves mosoly terült el az arcán,a zöld szemei pedig csintalanul csillogtak.

-Tetszik a látvány?-Kérdezte huncuttul vigyorogva.

-Menjünk!-Morgolódtam neki válaszként vörös fejjel,mire kinevetett.Szépen vagyunk mondhatom.

Mindezek a gondolatok ellenére valahogy sikerült lejutnom a lépcsőn esés nélkül.

-Melyik cipődet adjam?-Pillantott fel rám gondoskodóan,miközben a cipős szekrény előtt guggolt.

-Oh,ugyan hagyd csak Harry!Elveszem saját magam is.-Mondtam neki,mire egy olyan pillantást kaptam tőle,hogy ne merjek ellenkezni.Hát jó.

-A fekete converset.-Sóhajtottam fel.

Ezután magunkra aggattuk a cipőnket,és a kulcsért nyúlt Harry,hogy bezárjuk magunk után az ajtót.Maga elé engedett,és éreztem,hogy pásztázza a szemeivel a testemet miközben háttal álltam neki.Egy kis méreggel,de vissza fordultam felé,és láttam ahogy már a kulccsal bajlódik.

-De béna vagy,Istenem!-Nevettem fel,és kivettem a kezéből a kulcsot és elsőre bezártam.Győzedelmes mosolyossal az arcomon fordultam hozzá,válaszul kaptam tőle egy szemforgatást.

-Jól van na,nem sok tapasztalatom van még erre felé.-Védekezés képen még a kezét is feltartotta,de láttam a szemeiben azt a csillogást amikor jól szórakozik magában.

-Hát persze Harold,és is ezt mondanám.-Szemtelenkedtem továbbra is,de az arcomra egy ártatlan mosolygott varázsoltam,mire felsóhajtott alig hallhatóan.

-Kikészítesz te lány..-Nem voltam benne biztos,hogy ezt mondta,de így hangzott.Nem mérgesen mondta,inkább mintha jól mulatna.

-Indulhatunk?-Néztem fel az arcára,és válaszul egy apró bólintást kaptam.

Alig sétálhattunk két perce a számára ismeretlen helyre -ami mellékesen a kedvenc helyem volt a világon- amikor volt merszem megkérdezni tőle,hogy hogyan érzi magát itt.Hisz minden új,és ismeretlen lehet számára.

-Tudod,mindig is nagyon büszke voltam arra,hogy Angol vagyok.-Mondta,és egy rövid ideig félmosolyra húzta az ajkait,és utána folytatta,mire továbbá is érdeklődve néztem rá.-És úgy érzem most,hogy itthon vagyok,mármint itthon itthon.Úgy érzem,mintha Anglia csak rám várt volna,hogy jöjjek.Hát itt vagyok.A régi életem is hiányzik persze,mert eddig ott éltem a mindennapjaimat.Ott volt az életem,de még sem hiányzik annyira,mint amire számítottam .-Mondta a gondolataiba merülve.Alig telt el pár másodperc úgy,hogy csak előre nézve ment,majd újra beszédre nyitotta az ajkait.

-Volt Franciaországban egy barátnőm.Két nappal ezelőtt szakított velem,mert nem válaszoltam az üzeneteire.Egyszerűen nem akartam vele kommunikálni,mintha eddig nem is létezett volna.És azt is hozzá tette,hogy nem voltam neki soha elég jó.-Fejezte be a mondanivalóját amit én leesett állal hallgattam.Volt neki két nappal ezelőtt is barátnője?Ezen igazán meglepődtem.Miután megemésztettem a szavait,csak egyet mondtam neki.

-Hát Harry,tudod én nagyon is örülök,hogy itt vagy te és a családod.És a volt barátnőd pedig,ő nem érdemelt meg téged.Hisz te hogy lehetnél nem 'elég jó'?.-Kérdeztem tőle mosolyogva,mire átölelte a vállam.Lassan megérkeztünk a kedvenc kis tisztásomhoz,ami nincs olyan messze az erdőhöz,de mégsem elég közel.Egy apró kis tavacska tárult a szemünk elé,amin kacsák úszkáltak.Imádom ezt helyet.

-Jobban érzed már magad?-Kérdezte miközben elengedett,és oldalra fordult az egész testével,hogy rendesen meg tudjon állapodni a szemei rajtam.Én nem fordultam felé,hisz ez olyan varázslatos volt,a kedvenc helyem és Harry aki megnyílt előttem.Erre egy kicsit oldalra fordítottam a fejem,és egy halvány -mégis őszinte- mosoly kíséretével bólintottam a mellettem álló göndör hajú fiúnak.