One Millions /H.S./ |Befejezett|

Tizenkilencedik fejezet

Visszatekintetés:2010.Dececember.23

Harryvel három hete járunk.Amikor hivatalosan bejelentettük a családunknak nagyon örültek,csak apát viselte meg kissé,de elfogadott végül minket.Eleinte nem tudtuk igazán Harryvel,hogy hogyan viselkedjünk egymással.Mivel mindkettőnknek jelen van általában a családja így feszélyezve éreztük magunkat,nem tudtuk,hogy meddig mehetünk el a bizonyos határokon.Őszintén megvallva azt hittem,hogy a kapcsolatunk nem fogja kibírni ezt a fázist,hisz túl friss volt.Ahogyan telt az idő,kezdtük megszokni egymást,és ha csak tehettük minden egyes percet együtt töltöttünk.Voltak akik nem örültek a kapcsolatunknak.Például Skylinn.Amikor meghallotta,hogy Harry és én összejöttünk a suli folyosón elkezdett hisztizni,és állítása szerint Harreh egy nap vissza fog táncolni hozzá.Külsőleg nem mutattam ennek érdeklődést,de természetesen elültette a fülemben azt a bizonyos bogarat.Párszor össze szólalkoztunk Harryvel az utóbbi időben,de semmi komoly.Holnap lesz Karácsony első napja,amitől teljesen izgatott vagyok.

-

Másnap:

Reggel vidáman ébredtem,és egyből ki is ugrottam az ágyamból amitől megszédültem.Vártam pár másodpercet,míg elmúlik a hármas látásom,és elkezdtem futni Harry szobájáig.Ahogy beléptem a szobájába a békésen szundikáló Göndörömre néztem,és a látványon elmosolyodtam.Imádni való.

-Boldog karácsonyt!-Ugrottam rá olyan óvatosan ahogy csak tudtam,és puszikat nyomtam az arca minden egyes szegletére,de továbbra sem nyitotta ki a zöld szemeit.Tudtam,hogy fent van.Az ajkaira nyomtam egy bátortalan puszit,mire azonnal elkezdett csűcsöríteni az ajkaival így csók lett az ártatlan pusziból.

-De rossz vagy!-A mondatom végét majdhogynem sikítva mondtam,mert elkapott és maga mellé fektetett,és átölelt a meztelen karjaival miközben egymással szemben feküdtünk.Az arcomat a mellkasába fúrtam,ő pedig a fejem búbjára tette az állát és simogatta a hátamat.Az illatát erősen éreztem,amitől a pillangóim csapkodtak,és a szívem majd' kiugrott a helyéről.

-Boldog karácsonyt szépségem!-Mondta a reggeli mély hangján és elengedett,így egymás szemeibe tudtunk nézni.Szokás szerint most is elvesztünk egymás látószerveiben.A zöld csodák csillogtak miközben az arcomat fürkészte,de én sem tettem másképp.A szemei kissé ki voltak gúvadva az alvástól,az arcán gyűrődések voltak,a rózsaszín ajkai fel voltak puffadva.A haja mindenhol volt,a homlokán,párnán és az arca oldalára tapadva.Gyönyörű volt.Aztán a mellkasára terelődött a tekintetem amit a takarója takart el félig.Nem volt rajta póló.Hogy nem vehettem ezt észre,hisz meg is öleltem!Abban a minutumban húzódtam el tőle elvörösödve,mire összeráncolta a szemöldökét és úgy nézett rám.

-Nincs rajtad póló!-Mutattam a felsőtestére,és elkezdett rajtam nevetni.

-Így szoktam aludni-.Nézett rám mosolyogva,amitől még jobban elvörösödtem.

-Jézus...De ugye ott lent..van rajtad valami?-Remegve kérdeztem rá,az előzőnél is hangosabban felnevetett.

-Jó esetben igen.-Adott kétértelmű választ,mire ijedtemben felugrottam az ágyáról.A reakcióm nagyon szórakoztathatta ugyan is a hasát fogta a nevetéstől.

-Nyugodj már meg,van rajtam gatya!-Bizonyítékként felemelte magáról a takarót és felfedte a csupán alsó nadrággal fedett testét.Az állam le esett a helyéről,és elvörösödtem,ahogy rá néztem újból.Aztán észbe kaptam és sikítva rohantam ki a szobájából,hallottam ahogyan újra felkacag.

-

-Nem érem el!-Néztem Harryre szomorúan,aki felsóhajtott és felém indult.

-Hova akarod tenni?-Tette a kezeit a derekamra,ami olyan érzést váltott ki belőlem,mintha áram ütést kapnék.