One Millions /H.S./ |Befejezett|

Huszonhatodik fejezet

Visszatekintés:2011.Jan.28

Az ágya szélén üldögélő Harryre pillantok aki a csupasz hasát nyomkodja.Nem értem,hogy lehet ilyen nyugodt amikor a TV-ben fog szerepelni,az egész Egyesült Királyság csatornáján.

-Nem kéne készülődnöd?-Álltam meg előtte csípőre tett kézzel,mire felpillantott rám,és megrántotta a vállát.

-Nincs ruhám.-Biggyesztette le az alsó ajkát,amitől elkapott a nevethetnék.Harryről tudni kell,hogy ruha mániás.A szekrényéhez lépek és kitárom magam előtt a két ajtós fullra megpakolt ruhával lévő polcokat.

-Szóval?-Fordultam vissza hozzá felháborodottan,amitől sóhajtva felállt az ágyáról,és elindult felém.Őszintén szólva csak egy szűk boxer volt rajta,és nehezemre esett nem bámulni őt.Észre vette,hogy próbálom levenni róla a szemem -amit nem tudtam- felém fordult pajkos mosollyal az arcán,és a kezeit a derekamre tette.A fülemhez hajolt és ott lélgezett ezzel elérve,hogy áram ütéshez hasonló érzéseket keltsen bennem.De erre most nincs időnk.Ellöktem magamtól amin hangosan felnevetett és a hajába túrt.Ki akar engem nyírni,ebben biztos vagy.Teljesen figyelmen kívül hagytam,és belenyúltam a szekrényébe nem zavartatva magam.Szürke kardigánt,fehér pólót és a kedvenc barna nadrágját vettem elő,és az ágyára tettem.Válaszul vigyorogva feltartotta a hüvelyk-újját.Legalább tetszik neki.Pár pillanat múlva magára rántotta a ruháját,és megfordult előttem,hogy adjak véleményt.

-Király!-Nevettem fel hangosan amikor háttal állt nekem és fel-le kezdte mozgatni a fenekét.

-Ezer hálám.-Lépett hozzám és a karjaiba zárt.Az illatától és a teste melegétől azt a fajta nyugalmat éreztem amit eddig nem tapasztaltam.Soha nem akartam őt elengedni,csak a pillanatnak éltem.Amit megzavart az ajtón való kopogtatás.Kelletlenül léptem el tőle,de a derekamat továbbra sem engedte el.Mosolyogva néztem ki a fejemből amikor kinyílt az ajtó és egy pocakos,kb. 45 éves férfi nyitott be.

-Harry,lassan indulni kéne,Liam és Geoff is itt van már.-A hangja mély volt,de ettől függetlenül kellemes.

-Te lennél Emilie?-Nézett rám kedvesen mosolyogva,és éreztem ahogy Harold fogása erősödik a derekamon.

-Igen,üdvözlöm...-Integettem kissé kelletlenül.

-Szólíts nyugodtan Robinnak.-Tolta fel az orr nyergéről a szemüvegét,majd Harryre nézett.

-Öt perc.-Sóhajtott fel frusztráltam a Göndöröm,mire Robin válaszul bólintott,és vissza nézett rám.

-Örülük,hogy találkoztunk!-Biccentett egyet a fejével,és megragadta a kilincset.

-Szintúgy.-Mosolygtam rá.Néztem ahogy becsukja maga után az ajtót,és amikor már hallottam ahogyan a lépcsőn megy le azonnal Haroldhoz fordultam.

-Ő lenne anyukád barátja?-Fontam össze a karjaimat a nyaka körült.

-Aha.-Mosolyodott el halványan.Igazán örülök,hogy elfogadta Robint.

-Igazság az,hogy most kezdtem el igazán izgulni.Ráadásul még te sem lehetsz ott mellettem.-Szorította össze az ajkait és lehunyta a szemeit.

-Minden rendben fog menni Beatles fiú!És ha testileg nem is,de lelkileg melletted leszek.És bármikor felhívhatsz,ha úgy érzed.-Szorítottam magamhoz derekánál fogva,és éreztem ahogy a szíve hevesen ver.Természetesen én is nagyon izgultam,de nem mutathattam ki előtte.Valakinek látszólag nyugodtnak kell lennie.

-Szeretlek Em.-Vett egy nagy levegőt,ettől a felső testünk még jobban egymáshoz nyomódott.

-Én is téged Harold.-Húzódtam el tőle,és játékosan rá nyújtottam a nyelvem amire egy gyors mozdulattal egy csókot nyomott.